Beck Tamás
Depresszió
Az ellenzék egy részének támogatására is szüksége volt a kormánypártnak ahhoz, hogy áterőltesse a törvényhozáson a javaslatát. Feltűnően sokan tartózkodtak a szavazásnál. Ám hiába demonstráltak civil jogvédő szervezetek hetek óta a parlament épülete előtt. A büntető törvénykönyv módosításának értelmében az öngyilkossági kísérlet is bűncselekménnyé vált.
A fiatalember fásultan bámulta a televízió képernyőjét. Hónapok óta semmi sem érdekelte, a mostani plenáris ülést mégis végignézte, hiszen a döntés közvetlenül érintette őt. Amint a parlamenti közvetítés véget ért, kikapcsolta a készüléket, és kibotorkált az erkélyre rágyújtani.
Kifújta a füstöt és rácsodálkozott a városra. Innen pont rálátni a rendelőintézet salétromos falú épületére. Sohasem látta pszichiáterét az SZTK előtt dohányozni, de hangjából ítélve a férfi is nikotinfüggő lehet.
A halálösztön nem ördögtől való dolog, magyarázta a fiatalembernek tegnapi beszélgetésük alkalmával. Segít például egy gyógyíthatatlan betegnek abban, hogy eloldozza magát az élettől. Gond akkor van, ha életük teljében lévő emberek tudatában ébred fel. Mint amilyen ön is!
Egyet áruljon el, doktor úr! Miért történik a statisztikák szerint lényegesen több öngyilkosság békeidőben, mint háborúk idején?
Hogy miért? Tényleg, miért is?
A fiatalember lepöckölte a csikket az udvarra, s visszament a lakásba. Levetette magát a kanapéra. Fekvő helyzetben gondolta végig lehetőségeit.
Körülbelül egy éve ébredt arra egy reggelen, hogy nem elég számára, amit ez a világ adni tud neki. Törések, traumák nem tarkították addigi életét. Mégis elveszítette érdeklődését minden iránt, kifejezéstelen tekintettel nézett maga elé naphosszat. Szülei tanácstalanul hurcolták orvostól orvosig, a szakemberek pedig jobb híján az agy kémiájára fogták depresszióját. A felírt gyógyszerek jótékony hatását nem érezte, ellenben oly mértékben álmosították, hogy gyakorlatilag munkaképtelen lett. Fél év kínlódás után hagyta ott az egyetemet.
Irigylésre méltó precizitással tervelte ki, miként dobja el magától az életet. Most azonban úgy érezte, csődöt mondtak elgondolásai. Balesetnek kell álcáznia, ami történni fog, mert ha a kísérlet sikertelen lesz, retorziókra számíthat az állam részéről.
Délután is ez járt a fejében, amikor a legközelebbi dohánybolt felé ballagott. Előtte középkorú, szakállas úr sétáltatta ráérősen a kutyáját. Az utat sínpár keresztezte, és pont előttük váltott pirosra a fénysorompó. Egyszerre álltak meg az átjárónál.
A fiatalember hirtelen megérezte magán a szakállas férfi tekintetét. Életunt arcára vérszegény mosolyt erőltetett, és zavarában megsimogatta a kutya fejét. A kanyarban feltűnt a közeledő szerelvény, s amint ő a sínekre vetett egy pillantást, tekintetében ott volt a vágyódás.
Menjen, hallotta maga mellett a szakállas hangját, majd azt mondom, megbotlott.
Csodálkozva nézett a beszélőre, de az már a nyakörvet igazgatta feltűnő ügybuzgalommal a dog nyakán.
Infrahang
Két hónap kihagyás után a kávéillat ismét betöltötte a lakást. És már a kotyogó jellegzetes szörtyögése is behallatszott hozzájuk a konyhából. A házaspár tagjai közül csak a férfi kávézott. Kamaszkora óta hódolt ennek a szenvedélynek, két hónapja azonban fogadalmat tett. Nem mérgezi tovább idegrendszerét a koffeinnel, ha kislánya állapota javulásnak indul. Az elvonási tüneteket nehezen élte meg. Déltájban megfájdult a feje, s elaludt a munkahelyi íróasztalánál. Nem győzött magyarázkodni a főnökének. A laborleletek azonban nem sok jóval kecsegtettek továbbra sem. Sőt, áttét képződött a gyermek csontjaiban. Semmi értelmét nem látta a férfi, hogy tovább kínozza magát.
Felesége kitöltötte számára a dupla adag kávét. Az üvegpoharat letette a férfi elé a dohányzóasztalra, aztán maga is leült. Sok szó nem esett köztük, mindketten gondolataikba merültek. A férfi olykor belekortyolt a forró italba. A falon át is hallották, hogyan pancsol gyerekük a fürdőkádban. Fájdalmat még nem érzett a kislány, de az orvosok szerint ez csak idő kérdése. Egy éve küzdöttek a gyilkos kórral, könnyeiket mostanra felszárította a belenyugvás a megváltoztathatatlanba. Látogatókat régóta nem fogadtak, mert fásultságukat mindenki összetévesztette a részvétlenséggel.
A ventilátorral csinálom, törte meg a csöndet a férfi, és nem nézett felesége szemébe.
Arról volt szó, hogy a hajszárítót ejted a vízbe, reagált a nő, és némi ingerültség vegyült a hangjába. Balesetnek kell látszania.
Miért kellene balesetnek látszania? Húsz éve egy anyát ugyanezért elítéltek, de kegyelmet kapott a köztársasági elnöktől! Különben is elromlott ez a ventilátor! Infrahangot ad ki működés közben, egy egyszerű számtani műveletet nem vagyok képes elvégezni, ha bekapcsolod!
Sietősen felhajtotta a maradék kávét, és talpra ugrott. A sarokból előcibálta az ócska ventilátort, s amint kibotorkált a fürdőszobába, húzta maga után a készülék vezetékét. A kislány papírhajókat úsztatott a vízen, és ránevetett apjára. A férfi erőltetetten mosolygott vissza rá, szeme hónapok óta először megnedvesedett.
Amikor a zárlat kicsapta a biztosítékot, s a nappali sötétbe borult, a nő maga is meglepődött azon, hogy nem tör ki belőle a zokogás. Fejét karjai közé szorította, mert egyszeriben megrohanták emlékei. Nagyapjánál nyaralt egyszer gyermekkorában, s az öreg egyik este nem áramtalanította a fekete-fehér televíziót, pedig kitört a zivatar. A Tüskevár legfrissebb epizódját nézték, de egy villámcsapás következtében elsötétedett a képernyő. Nagyapja gyertyákat gyújtott, és kárpótlásul rémisztő történeteket mesélt neki falubeli cigányokról, akik hús reményében másztak le a dögkútba, s ott lelték halálukat.
Vége, hallotta maga mellett férje hangját, s érezte, hogy amaz hátulról átöleli. Később sem tudták megmondani, mennyi ideig bámulták ebben a testhelyzetben a sötétséget. Annyi bizonyos, hogy a nő egyszer csak lefejtette derekáról a férfi karjait, s az ablakhoz kóválygott, hogy kiszellőztesse a kávéillatot.
Intercity-professzor
Sokak szerint a vonatszerelvények műszaki állapota kritikán aluli kis hazánkban. A kínai mágnes-vasúton hat perc alatt megteszed azt a távolságot, amihez nálunk normális esetben legalábbis egy óra szükségeltetik. A késések mindennaposak; hol egy lerobbant mozdony, hol egy lefagyott váltó miatt fagyoskodsz a peronon. És ha végre feljutottál a kocsiba, elhelyezkedtél a felhasogatott huzatú ülésen, melynek karfája a kezedben maradt, elolvasgathatod a szemközti falon a filctollal felfirkált telefonszámos szex-hirdetéseket. Ha szükségedet végeznéd, az ammóniaszagtól bűzlő illemhelyiségben nem találsz szappant és vécépapírt. Bosszúsan sietsz vissza az utastérbe, s azzal szembesülsz, hogy távollétedben valaki beletúrt a poggyászodba. Körülnézel, de minden utastársad közönyösen mered maga elé, úgy hallgatja a monoton kattogást.
De mindez semmi, hiszen a Magyar Államvasutak működése bőven felvet filozófiai problémákat is. Általában az emberi szabadság kérdésén töprengsz el minden utazás alkalmával. Ha lehúzod a melletted lévő ablakot, hogy levegőhöz juss, a mögötted ülők arcába csap a jéghideg huzat. Nem élhetsz szabadságoddal anélkül, hogy mások szabadságát ne sértenéd. Félsz a konfliktusoktól, tehát inkább megszabadulsz a zakódtól, meglazítod a nyakkendődet, ne izzadj annyira, mert előfordul, hogy a szerelvényt májusban is teljes erővel fűtik. Ha odakint besötétedik, és tekinteted nem pihentetheted a visszafelé robogó tájon, gondolj Sartre szavaira. A másik ember maga a pokol. Ne létesíts szemkontaktust senkivel se, mert börtönpszichológusok a megmondhatói, hogy az a kihívás jele. Dánia börtön, motyogod magadban, miközben az előadásodra készülsz útközben, és fel nem néznél jegyzeteidből semmi pénzért.
És az időutazás kérdése. Egyszer, egyetlenegyszer megtörtént veled, hogy valahová előbb érkeztél meg, mint elindultál volna. Fiatal voltál és egymás után kétszer akartál szilveszterezni. Rokonaid élnek a határ túloldalán, a Partiumban, egy időzónával arrébb. Nagybátyád addig faggatott, miért nem koccintasz vele, míg kibökted, hogy nem ihatsz a nyugtatóra. Hozzátetted: kiközösítve érzed magad a családból, mert Szerb Antallal szólva „a haszontalan tudományok tudora” vagy. S amikor ő erre kijelentette, hogy újjá kellene éleszteni a Taigetosz intézményét, bevágtad magad a spórolt pénzeden vásárolt ócska Zastavába, és robogtál nyugatnak. Arra gondoltál, ez is egy fajtája a nosztalgiának. Éjfél után negyedórával indultál, háromnegyed tizenkettő körül álltál meg Berettyóújfalu határában. Egy helybéli atyafi odatántorgott hozzád, tőle elfogadtad a bundapálinkáját. Honnan jössz, csuklott egyet. A jövőből, mosolyogtál rá sejtelmesen.
A szerelvény most lassít egy pályaudvaron. Kipillantasz az ablakon. Tolató tehervagonokat látsz, tartálykocsikat. Szemed megakad egy alakon, amely a vágányok között téblábol. Pulóvered ujjával dörgölöd a párás ablaküveget, mert nem hiszel a szemednek. Nagybátyád az, aki tíz éve öngyilkos lett. Persze, hogy nem kellett volna whiskyt innod a két Seduxenre. De másképp nem tudnál ma előadást tartani József Attiláról a vidéki egyetemen. Behunyod szemeid, és hallgatod, a méla csörömpölés miként rak könnyű bilincseket a néma tájra.
Megjelent a Bárka 2016/2-es számában.
