Szepesi Dóra
Összetört összhang
Azt hiszem, a szerző – olvasóival együtt – álmában sem gondolta volna még egy-két évvel ezelőtt, hogy életünkben eljön egy járvánnyal és háborús feszültségekkel terhelt időszak. Talán éppen ezért lett a legutóbbi, négy-öt évben beérett termés álom és valóság, idősíkok és létsíkok kevercse. Gáspár Ferencet eddig történelmi, leginkább ifjúsági regényeiről ismertük, új kötetében új oldaláról mutatkozik meg, ám mesélő kedvében és a tények, a fikció meg az abszurd iránti hajlandóságában most sem csalódunk.
A címadó Összhang című elbeszéléscsokor úgy tűnik, kulcsnovella, mindenesetre rendkívül izgalmas, ahogyan egy fogoly kivégzésének előkészületeit öt különböző szemszögből írja le. A szereplők közti „összhang” túlzás, de ha van, akkor abszurd, ha csak arra gondolunk, hogy egy skorpió oldja fel valamelyest a feszültséget. E novellafüzér első darabja egy korábbi kötetében már megjelent, ezt írta tovább, és így, az optikák váltakozásával érdekes módon emlékeztet Akutagava két elbeszélésére, aminek alapján Kuroszava A vihar kapujában című filmet rendezte. Gáspár Ferencet mindig is érdekelte ez a fajta történetmesélés; a helyszín és a személyek neve nem konkrét, a történelem során bárhol, bármikor, Közép-Európában is átéltünk már hasonló történeteket. A kötetben szerepelnek még fantasztikus ősvilági történetek: van groteszk, krimi, sci-fi érzetét keltő szürreális mese és napló jellegű elbeszélés, amikor Indiában tett utazása élményeiből merít.
Az én-elbeszélő sokféle maszkba bújik, a helyszínek sokszor (néha?) azonosíthatók – például a Máriahegy, Hidegkút – ahol a szerző él, Beregszász, ahol visszatérőként rendhagyó történelem órát tart gyerekeknek, vagy éppenséggel indiai utazásának helyszíne… Van múltidéző írás, amelyben a ’60-as évek iskolai emlékei elevenednek fel, van, mikor összeköt történelmi eseményt jelen idejű kirándulással – ezt a novellát Sárközi Mátyásnak ajánlja. A helyzetek, témák tálalásakor nem egyszer merít történelmi regényírói eszköztárából, de a rémálom kategóriát is kimeríti, például abban az írásában, amelyben egy farkassá lett ember, emberré lett farkas a főszereplő. És ha még ez sem elég szürreális, nem elég borzongatóan humoros, akkor mobilon az ördög keresi a diószaporítót, aki mindezt Jóbként álmodja. Vajon hogyan dolgozik Gáspár Ferenc? Nos, műhelytitkokba is bepillanthatunk, például abban a családi életképben, amikor az író ír, jógázik, miközben anyósa is velük lakik – mégpedig az ő dolgozószobájában. A mesélőkedv mindvégig sajátja, és ez a könnyed kedély teszi vonzóvá az olvasó számára elbeszélői stílusát. A kötet borítója rendkívül találó: összetört tükör áll egy holdbéli tájban – jól rímel a szövegek egymásra reflektálására, amelyek valamiféle összhangra, harmóniára törekszenek, mivelhogy anélkül nem lehet, legalábbis nem érdemes élni. Jöhet-e még ezek után reneszánsz? Foglalkozik-e a szerző a jövőben a magyar reneszánsszal? Novelláskötetével egy időben megjelenő Én, Mátyás király című kötete végén ugyanis azt írta, búcsúzik ettől a korszaktól. Azért arra még kíváncsi volnék, mit lép a legújabb felfedezés hírére, miszerint archeogenetikai kutatások nyomán azonosítani lehet Hunyadi Mátyás csontmaradványait.
Gáspár Ferenc: Összhang, Napkút Kiadó, Budapest, 2022.; 142 oldal, 2990 Ft.
