Somi Éva
„Cselekvő, szenvedő”
Most múlik – a főcím láttán talán a Quimby slágere ugrik be először, arról meg Zorán, hogy a szerelemnek múlnia kell, de az ismert nevekkel telehintett borító, na meg a témamagjelölő alcím (Harminc magyar író az emberi méltóságról) eligazít. Nem könnyű olvasmány, maga a szó – méltóság – alig létezik a közbeszédben, hát még annak lényegi tartalma és jelentése. Azonban dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos-igazgatójának bevezetője eligazít: harmincéves a Polcz Alaine által elindított hospice mozgalom, ez adta az apropóját a kötet összeállításának. A végén pedig egy ötletes, harminc tételből álló szómagyarázat található a hospice-ról. Ezek a nem szépirodalmi írások keretezik az antológia szövegeit, a legutolsó lapon precízen felsorolva az eredeti megjelenések helyét, idejét, és azt is, ha új a közlés. Polcz Alaine, a hospice mozgalom megalapítója a szerzők között is szerepel, Ideje a meghalásnak című könyvének egy részletével tovább bővíti ismereteinket a témáról.
A hospice célja nem más, mint az, hogy az élet végén is segítsen az emberi méltóságot megőrizni, védeni, „megszelídíteni a halált”. Megadni minden segítséget, ami csak adható az utolsó napjait, heteit élő embernek és családtagjainak, akik tudják, hogy el fogják veszíteni szerettüket. A kötet versei és prózái olyan szerzőktől valók, akik valamilyen módon, közvetlenül vagy közvetetten, közel kerültek ehhez a helyzethez. Az írók olykor kerülik a személyességet, távolítani igyekeznek inkább az elbeszélőt és az elbeszélt történetet saját személyüktől és életüktől, itt viszont (legalábbis szerintem) a személyesség bőven megtérül: a legmegrendítőbbek éppen az E/1-ben narrált szövegek. Akkor is, ha már ismerjük a történetet (pl. Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója vagy Grecsó Krisztián Negyvennégyese). Ez utóbbiból is kiragyog egy „gyönyörű gesztus”, egy kisfiú mosolya sorstársaira. Mintha kisütne a nap, mintha volna remény. Mert a rákosztályon néha van.
Szeretteink elvesztéséről szól több vers és próza is. Izsó Zita nyitóverse (A hír) azt a pillanatot örökíti meg, amikor megkapjuk a rossz hírt, de még nem fogjuk fel, Nyáry Luca (egy fotelhez) az ott maradt tárgyról ír, amely emlékjel lett, mint egy botlatókő, Parti Nagy Lajos versében „az exit pár kelléke” tűnik elénk (Emlékmű). Különösen megrendítő, amikor a szerzők gyermeki nézőpontból közelítenek a témához, mint Haász János Mami-verseiben vagy Hartay Csaba nagypapasiratójában (Nem volt kedvem játszani). Mellbe vágnak a felnőttként megélt veszteségtörténetek is: Karafiáth Orsolya (Túl), Kiss Tibor Noé (Beláthatatlan táj), Lackfi János (Időeltolódás), vagy Simon Márton költeménye (Van).
Ez a néhány, szubjektíven kiemelt példa nem jelenti azt, hogy az E/3-ban elbeszélt, megénekelt történetek ne volnának méltó darabjai a kötetnek. Egészen különleges Ugron Zsolna Vér-ciklusa, megrendítő Háy János öregasszonya (Petőfi híd), Dragomán György öreg házaspárja (Napfelkelte). Szabó T. Anna leheletfinom költeménye az elmúlásról (Három őszi sanzon), Rakovszky Zsuzsa filozofikus szonettje ugyanarról (Csillag). Vannak nagyon mai történetek is. Például Schein Gábor magyarul még máshol nem publikált, érzékenyítésre kiválóan alkalmas műve Zeynabról, egy kurd lányról, akit halálra ítéltek az iszlamisták, de a tiltakozások hatására a büntetést életfogytiglanra változtatták (Isten ellensége). A Covid is ott van néhány novella hátterében. Garaczi László látleletet ad egy Covid-osztályról (Weszteg). Az eddig ismert adatok szerint több mint harmincezer ember halt meg Magyarországon az immár negyedik hullámban beköszöntő járványban. Tompa Andrea erről elmélkedik esszéjében: „A Covid-halál a nemhalál: nincs kíséret a haldoklónak, nincs búcsú, érintés, siratás. Sokszor temetés sincs: gyülekezés, közös gyász.” Az esszé címe – Cselekvő, szenvedő – az egész kötetre nézve meghatározó: a cselekvőknek szól az első oldaltól az utolsóig. Azoknak tehát, akik képesek, tudnak és akarnak cselekedni azért, hogy megkönnyítsék az életből távozók utolsó napjait, heteit. Mert múlik, aminek múlnia kell: az életünk…
Most múlik. Harminc magyar író az emberi méltóságról, Open Books és partnere, a Magyar Hospice Alapítvány, 2021., 191 oldal, 3999 Ft
