Vörös Viktória
„Észak holdja alattˮ
„Tágasabb mint a messzeség
a bazilika kupolája
mintha egy másik ég
kuporogna alája.ˮ
(Halmai Tamás: Babits Esztergomban ̶
G. Tóth Franciskának, részlet)
Gazdag tematikájú Halmai Tamás lírai könyvkritika-esszé-naplója: egy dunántúli kisváros szellemi kapcsolathálóját rajzolja meg, egyszersmind a pécsi irodalmár saját szellemi-lírai irányulásait térképezi fel a kötet.
A versdedikációk, hommage-ok közös vonása a szerző verspárbeszédre nyitott attitűdje. Ennek összhatásaként számos prózai szövegbe szőtt verset mintáz a Balázs Géza szerkesztette nyelvészeti sorozat (IKU-Tár) jelen darabja. A műfajokat izgalmasan vegyítő olvasmány ugyanakkor Babits három esztergomi esszéjének szellemtörténeti folytatása is. A nagy nyugatos előd óta ismert az alaphelyzet: vendégként látogatva „Észak szelencéjébeˮ (Halmai Tamás: Végek közé) mintegy madártávlatból szemléli az élő kulturális közeget, ami Halmainál is civilizációs szerepet tölt be – legyen az csupán idegondolt költő-előd (Csorba Győző Esztergomban) vagy a kötet élén a Babits-œuvre tizennégy utolsó, „meghosszabbított nyaránakˮ terméséből válogatott versekhez, versrészletekhez kapcsolódó meditáció. Csak egy költő-irodalmár lehet a feltalálója e sajátos versolvasatoknak, a „szépirodalomba bevezetés” céljával. Fajsúlyosságát növeli, hogy Németh G. Béla Babits, a szabadító (1987) és Nemes Nagy Ágnes A hegyi költő (1984) című művéből indul ki. Vasadi Péter költő-esszéíró „Legyetek zenévé...ˮ alaptételét Bachtól Ellingtonig a „krisztiánus szépségkultuszˮ (HT) jegyében, egyben könnyedséggel, de mindenképpen a modernségnek elkötelezett gondolatisággal elemzi Halmai, a zene és a csönd mint „szakrális trópusˮ szerepét kiemelve.
A „verstudatok metafizikus eredőit” tizenkét költőnél méri fel: Pilinszkynél, Csoórinál, Csorba Győzőnél, Kalász Mártonnál, Mezey Katalinnál, Filip Tamásnál, Hegedűs Gyöngyinél, a visszatérő költőtárs Iancu Lauránál, Izsó Zitánál, Viola Szandránál és Vörös Viktóriánál. A Babits városában tett séták naplója mellé fontos személyek öltődnek a várostörténetbe: Balla Zsófia és Báthori Csaba, a Babits-ház visszatérő alkotópár-vendégei. Utóbbi Se feledés, se álom című versének „számvető-létösszegző szólamrendjétˮ tárja fel.
A „filozófia öltözött itt költészetbeˮ – indítja gondolatmenetét a szerző a címadó esszében: Babits katolicizmusát nem korlátozza az egyetlen vallásfelekezethez elköteleződés – ez a Halmai-kötet talán legmerészebb tétele: „Babits számára a katolikusság – a szó eredeti jelentéséhez híven – egyetemességet jelentett. [...] Azt azonban ritkásabban szoktuk tudatosítani, hogy ez a szellemi alapállás mindenféle, dogmáktól, katekizmusoktól, hittételektől nem kötött versvilágot tár nála tágasra. Úgy lehet, a vatikáni kereszténységnél szélesebb horizonton tájékozódik nem egy Babits-szöveghely. Ókori bölcseletekkel, keleti tanokkal s misztikus iskolákkal érintkezően.ˮ (Az egyetemes Babits) Ennek a felismerésnek az eredője Pilinszky 1961-es cikke: „Babitsot a viaskodó vallásosság jellemezte. Élete hosszú korszakán át nem volt »gyakorló katolikus«, s valójában csak élete első és utolsó szakaszában.ˮ
Az esszé fő vonulatában Babits esztergomi verseinek gyűjteményes kiadása áll (Kinyúlhat égig a lélek – Babits Mihály esztergomi versei és esszéi, 2017., szerk. G. Tóth Franciska), majd „a hegyi költőˮ egy kevéssé ismert verse, az Eucharistia szokatlan jelentésmezőinek kibontása következik: „… míg az első strófában az eucharisztia jelenete valóságosan érthető, az utolsó versszakban az úrvacsora szertartása a népek Istenhez való eszményi viszonyát írja leˮ. Ezt követi a Jónás imája értelmezése – „Esztergom egyszerre lesz a prófétai szerepválság és az evangéliumi megengesztelődés helyszíneˮ –, illetve Celanói Tamás fejezetcímmé emelt sora (Engem fáradtál keresve...) után a középkori himnusz fordításához fűzött megjegyzések hit és költészet közös eredőjéről.
Egy város tágasságát lelki-spirituális mezői is meghatározzák. Babits szellemi műhelyeként Esztergom toposzok sorával gazdagította költészetünket. Így akár egy mai irodalmár saját gondolatrendszerét szervesen kapcsolhatja ehhez a vershagyományhoz. Halmai Tamás ezt a babitsi utat járja be, merészen újraértelmezve: „Nagy költők [Balassi, Babits, Csoóri] eddig a létezés végpontjait komponálták itt körbe verseikkel. Ideje [...] már egy másfajta időtlenségnek.ˮ (A kezdet kezdete, egy antológia előszóterve.)
Halmai Tamás: Az egyetemes Babits – Esztergomi esszék. IKU-Inter, Budapest, 2021., 148 oldal, 1000 Ft
