Novák Zsüliet
A feleségem erotikus potenciálja
Minden könyv rákfenéje. A cím. Olvasókat veszítünk, vagy nyerünk általa, meghatározza több száz órányi munkánk jövőjét. A homályba taszít, vagy új értékekkel ruház föl.
Foenkinos könyvének címe (A feleségem erotikus potenciálja) egyszerűen zseniális, nem akarok róla visszafogottabban nyilatkozni. Évente csupán néhány alkalommal fordul elő velem, hogy egy könyvet e néhány szó alapján vásároljak meg, és ha valaki így eltalálja, mitől döglik a könyvpiacon a légy, azt el kell ismerni.
A Sorbonne-on végzett jazzrajongó, David Foenkinos gitártanárként dolgozott. 27 évesen jelent meg első regénye Az idiotizmus inverziója, avagy a két lengyel hatásáról címmel, amiért François Mauriac-díjat kapott. Azonban a 2004-es A feleségem erotikus potenciálja aratott átütő sikert a könyvesboltokban. Stílusa franciásan szürreális. Idegesíti az embert, vagy felmelegíti. Abszurd és erotikus, kedvesen élettel teli. Nem vész el a fölösleges moralizálásban, nem kompenzálja főhősei gyengeségeit sok pozitív tulajdonsággal. Sokáig nem is jöttem rá, igazából a regényen vagy magamon nevetek.
A könyv főszereplője Hector, az üdítően neurotikus kispolgár. Jó fiú, jó szomszéd, ideális munkaerő. Csak éppen vágyja a szenvedélyt. Ezért gyűjt. Dinnyecímkéket, jelvényeket, nyúllábakat, szendvicstűket, de nem kapja meg tőlük a várva várt kielégülést. Öngyilkossági kísérlete után találkozik Brigitte-tel, az ideális nővel. Aki csak Hector számára ideális, izgalmas, szexi. Beteges hazudozó. Ha nem lenne beteges hazudozó, már kevésbé lenne ideális, izgalmas és szexi. Hector életét mindenesetre megváltja. Céget alapítanak, fiktív utazásokat szerveznek, amelyek jóval olcsóbbak, mint bármilyen hamisítatlan, egzotikus nyaralás. Bizonyítékokat, szuveníreket is beszereznek, elmesélhető élményekkel látják el a megrendelőt. Mert nem az számít, mi történt valójában a szabadság alatt, hanem az, amit mások hisznek. A családi gazdaság természetesen dübörög. Ám egyszer csak az ifjú férj megpillantja feleségét ablakpucolás közben, ami olyan erős nemi vágyat gerjeszt benne, hogy már nem is tud másra gondolni, mint a háztartási munkára. Hogyan lehet az üveget óvatosan összemocskolni úgy, hogy ne tűnjön föl a turpisság, mert az üveg dörgölése, és az eközben ringó női fenék nélkül immár nem élet az élet.
A minimalista nyelvi közegben sok mondat már-már kinyilatkoztatás-közeli. Aztán van, amelyik csak átverés, van, amelyik tényleg az, ami, de nem is lehet mindegyikről pontosan megállapítani. Szégyentelenül játszik az olvasóval. A karikatúrák világában egy zseni, a történet alakításában viszont vannak olcsó és közhelyes húzásai. Ugyanakkor nem zavar, mert otthonos közeget teremt, és megbocsátom, hogy a cselekmény itt-ott erőlködve döccen. Foenkinos álnaiv iróniája szeretetre méltó és szomorú. Azokat érinti meg, akik szoktak néha a logika tökéletes hiányában élni. Aki veszítette már el a fejét olyan jelentőségteljes pillanatoktól, amikor mögötte megszólalt egy kellemes hang, hogy „Hé, hozz már nekem is egy sört!”, vagy egy langyos nyári estén hozzásimult a lába az asztal alatt valaki másnak a lábához, és azon az éjjelen azt hitte, ez az egész világ csupán egy férfi jobb combból és egy női bal combból áll. A családi és párkapcsolatok a könyvben is az illúziók, félreértések, szándékos becsapások, önbecsapások világában működnek. Talán máshogyan nem is működhetnek. Amikor pedig Hector és Brigitte nem megy semmire, és érzik minden bolondságuk ellenére a kiégés eljövetelét, gyereket még mindig csinálhatnak. Az talán segít.
David Foenkinos: A feleségem erotikus potenciálja, Európa Könyvkiadó, 2006.
