Balla Ferenc
Hunčík Péter: HatárESET
Hogy Hunčík Péter pszichiáter főorvos – aki Vaclav Havel kisebbségi szaktanácsadója is volt – megtudta, hogy HatárESET című regényére Pesten megítélték neki a Bródy-díjat, ekképp reagált: – Felezzék el, s adják két harminc körüli írónak. Vélem: a két, felezett prózista hatvan esztendősen is a fele életét adná – majdan, ha bármelyik műve a HatárESEThez fogható volna. Hogyha valakinek számos dolga van a világban, s elég bölcs, hát besorolja az élete programjai közé, hogy mikor ír „nagyprózát”. Persze ez nem ilyen egyszerű. Hiszen a „nagyprózához” számos dolog szükségeltetik. Például élet. Élethelyzet. Élettapasztalat. Lehetőleg egy másik mesterség. Mit tudom én... Ez itten már nem a XX. század eleje, amikor az irodalom maga az élet. Tehát adott egy sikeres pszichiáter, kisebbségi politikus némi irodalmi múlttal, akinek egy estén azt mondják a barátai: – Péter, mondj le róla, hogy írsz! Le is mond. Majd hazamegy, s menten írni kezd. Aztán – úgy hozza a sorsa, hogy Ottawá-ban kinéz a hóesésre, s belefog Kanadában A Regénybe. Öt évig írja, s megírja. Nem messzire Madách, s Mikszáth lakták a vidéket. De mégis, mennyire messze! Hol vannak már „A jó palócok", hol a „Tót atyafiak”? Jön a kies XX század az összes zűrjével.
Persze skandálhatjuk, hogy: „Felhőbe hanyatlott a dégeli rom”.... csak mire kimondjuk: már külföldön van. És hála a Párizs-közeli „békék”-nek, már az Ipoly is határfolyó. (Határpatak?) Mindegy is: az Értől az óceánig. Igaz – nem igaz: Hunčík Péter elintézi, hogy a soknyelvű-soklelkű kicsi városból a világ sok-sok szegletébe jussanak el regénye hősei. „Hősei”? Az anyád, az apád, a nagynénéd, a nagybátyád, aki – tán ki sem mozdult – az univerzum összes örömével és kínjával fut össze egy kicsiny város tereiben. A többit elintézi a politika, amit utóbb történelemnek tisztelnek. Hunčík mesélői – zömmel – kissrácok a hatvanas években. Aztán nagyobb kissrácok lesznek – „Amikor én még kissrác voltam . . .” '68 augusztus 20. után, amikor Testvéri Segítséget Nyújtani érkeznek a Magyar Néphadsereg tankjai. Ebben a hajdan tágas világban, amelyik kb. Ferencjóskával porlott szét, már a bölcsődében megtanultuk a több dimenziós hazudozás módszertanát. Abban a világban utcaseprő lett, a hajdan élet-halál ura, s ha AZT mondja: „Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát” – az összes kutya lekushad, s menten összehugyozza magát. És „trotli”, aki bejárta a világot, s távlatos távlatai befolyásolták a II. Világháborút. Hunčík hősei fog-összeszorító kicsi atléták, akik – a marhák – elhiszik, hogy a másodperc AZ másodperc, a centiméter AZ centiméter. Bocsássuk meg nekik: olyanok, akár a segédforgalmista ott a kicsi cseh protekturátusi állomáson, akinek élete legnagyobb tragédiája az „eaculatio praecocs”. Remélem, nem bántom meg vele: az Ipolyságról indult Hunčík Péter Bohumil Hrabal balkézről fia, s a Békés megyéből jött Kiss Anna költő kisöccse. Hunčík Péter könyvében Sahi-ban ami megtörténhetett, AZ mind sorra-rendre megtörtént. Olvasom a HatárESETet, s halkan fohászkodom, hogy Hunčík Péter anyámnak, apámnak is – legalább egy kicsit, holtukban – igazságot ad.
Hunčík Péter: HatárESET. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008.
Ajánljuk még:
Balla Ferenc Szálinger Balázs Köztársaságáról
