Megkérdeztük Szálinger Balázst
A keszthelyi származású költő izgalmas új vállalkozásba fogott: beérkezett költőként, szakítva az évtizedes rutinnal, magánkiadásban jelentette meg legújabb, Koncentráció című verseskötetét. Erről a vállalkozásról és további terveiről Fazekas Sándor kérdezte.
Hogyan, s még inkább miért dönt úgy egy magyar költő, hogy lemond a kiadók jelentette keretekről, és saját vállalkozásban adja ki verseit? Nem jár ez sok pluszmunkával?
A hogyan egy kicsit izgalmasabb a miértnél! A miért mögött sok minden van: nem zsigeri, hanem lassan érlelődő, óvatosan kóstolgatott döntés volt, aminek volt egy zsigeri teteje, az a bizonyos utolsó csepp. Az okát én se nagyon tudom szabatosan és pontosan leírni, ezzel jó sokat küzdöttem az elmúlt egy-két évben, amikor barátaimnak beszéltem a tervemről. De most talán már leülepedett bennem annyira, hogy lássam: a legfontosabb érv a szabadság volt. A kiadói keretben bizonyos dolgok nehézkesebben mennek vagy egyenesen lehetetlenek akkor, ha én történetesen egy olyan szerzőcske vagyok, aki nem ad el legalább tízezer példányt. Most rengeteg dolgot kipróbálhatok, akciókat, új megjelenéseket találhatok ki: a mostani könyvben például szerepel az előfizetők kétszázötven fős névsora, van benne könyvjelző, aztán a kötetek harmada sorszámozott - ezek természetesen apróságok, de jól jelzik a mozgékonyságomat, amit nyertem ezzel a lépéssel. És már formálódik az őszi és a jövő tavaszi ötletem is. De az igaz, hogy nagyon-nagyon sok pluszmunkával jár. Kiadói szerzőnek lenni elég kényelmes dolog – már ha az embernek nagyjából annyi a célja, hogy kötetei jelenjenek meg, és azokról kritikák szülessenek. Mindenkinek csak ajánlani tudom, minden irónia nélkül. Sokpéldányos prózaíróként pedig nincs is más út szerintem, mint kiadónál lenni, hiszen olyan sok tennivaló van a számlázástól kezdve a postázásig, amit nyilván nem bír el egyetlen ember. Én nem fogyok sok példányban, úgyhogy bírom.
Miért ír valaki verset 2022-ben? Látjuk, hogy mennyiféle baj van a világban. Ez segít? Világterápia ez, vagy inkább önterápia?
Én ehhez értek, és nem nagyon értek máshoz. Win-win szituáció, ha ettől meggyógyul a világ, de ez mindig csak majdnem következett be. Már majdnem, majdnem... aztán mégse.
Mik a tervei? Színház? Nagyobb lélegzetű verses regény? Eposz?
Egy Mátyás királyról szóló verses mese és egy középkorban játszódó dráma vár rám idén. A verses epika számomra a mindenek csúcsa, folyamatosan kacérkodom vele gondolatban.
Hogyan lehetne segíteni az új nemzedék kezdő költőinek? Gondoltál például arra, hogy akár megbővítve kiadod a bárkás műhelyrovatodat?
Persze, hogy gondolkodtam ezen! A kiadómnál szó is volt róla, aztán jött a járvány, és folyamatosan csúszott-halasztódott-elnapolódott, pedig igazán lelkes voltam, és szerintem ők is. Lemondtam róla, most meg már nem tudnám megcsinálni: egyszerűen nem férne be a sima postakész francia borítékba, és muszáj lenne ajánlva feladnom: kb. ezer forint volna a postaköltség, és ez sok vásárlót elrettentene. Úgyhogy képtelen vagyok megcsinálni. Mindig sajnálni fogom, hogy nem született meg az a könyv, de nagyon hálás vagyok a Bárka folyóiratnak, amiért kihozta belőlem ezt a cikksorozatot.
Hány példányt rendeltek eddig?
Eddig olyan 350 megvásárolt példánynál tartok, és ez csodálatos.
