Megkérdeztük a IV. Bábos Drámaíró Verseny
szerzőit
A szerzőket művük megírása után faggattuk a kihúzott újságcikkről (Érdekes időutazás a víz világnapján), az éjszakai élményeikről, alkotói szándékaikról, a bábszínházi darab műfajáról.
Pozsgai Zsolt
A cikk kihúzásakor még nem tudtam, mi lesz. Ilyenkor az ösztönök dolgoznak, és ami éppen fáj, vagy foglalkoztat, nyilván az kerül előtérbe a téma megválasztásánál. Én most találtam ilyet, és mivel a Víz maga az Élet, az életről pedig szoktunk írni, sok témát tálalt a cikk. Választottam.
A víz a kiindulópont. Egy ház életéről van szó, és arról a helyzetről, amikor elrabolják a vizet. De most erről többet talán még nem illendő mondani.
Éjszaka, ahogy legutóbb is, sétáltam az esti városban, ültem a padokon, gondolkoztam. Elég inspiratív este ez a város. Szép, nyugodt, de érezni az életet. Nekiálltam nyolc körül, és fél egy felé írtam oda, hogy vége. Közben ettem egy kis igazi csabai szalámit friss kenyérrel, nem fogadtam el a felkínált vacsorát, de most jobban esett. Mégis csak csabai…aztán, ahogy más drámaíróversenyeken szoktam, felbontottam egy üveg rosé pezsgőt, és úgy tűnik, semmi akadálya, hogy meg is igyam. Én így ünneplek. Mert ez nem verseny a számomra, hanem állapot. Szeretem ezt az állapotot, amikor úgy kell kiírni valamit magamból, hogy nem gondolkodom róla sokat, nem mérlegelek. Úgy vélem, érvényes mű született, meglátjuk, ez mire elég. És végig mellettem volt a fényképe annak a bábos csapatnak, amelyet kaptam. Ők is, a fényképük is sokat adott hozzá.
Sebők Bori
Amikor kihúzták a témákat, az időutazás tetszett meg először, végül mégis a víz és a csatorna témákon indultam el a cikk alapján. A darab végén azért mégis lett egy kis időutazás, a főszereplő lány, Püré, visszautazik a szülei gyerekkorába.
Végig írtam és végig stresszeltem, háromnegyed nyolckor küldtem el, akkor úgy érzetem, hogy ez az a pont, amikor már nem érdemes kapkodnom, ha hozzányúlnék még, csak rontanék rajta. Amit én ebből így itt és most ki tudtam hozni, az összeállt. Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak az eredményről, ezt szerintem nem is lehet ilyen állapotban eldönteni. Velem most történt ilyen először, hogy leraktam az utolsó pontot, és azonnal nyomtatták és idegenek olvasták, amit írtam. Borzalmas érzés, nem kívánom senkinek. Viccet félretéve, amikor beültem az olvasópróbára, és láttam, hogy a rendező, Szilágyi Bálint komolyan veszi, a színészeket meg szórakoztatja, akkor megnyugodtam, és most el is megyek aludni.
Bábdarabban kezdtem el eleve gondolkodni, és kifejezetten gyerekeknek szántam, a színészek tablóját is nézegettem, és gondoltam rájuk, miközben írtam. Azt hiszem nagyjából benne is maradtam a műfajban, és csak egy-egy ponton csúszott meg a kezem, és kezdtem el filmet vagy regényt írni, de aztán mindig visszakanyarodtam.
Tóth Réka Ágnes
Írás közben foglalkoztatott a Víz Világnapja, amely egy igen fontos környezetvédelmi problémára hívja fel a figyelmet, és pont tegnap tartották, de nem szerettem volna elhanyagolni a víz mesei szerepét sem, amely számos lehetőséget kínál. Most úgy érzem, hogy egy jó kiindulópont volt a cikk, de egy ilyen intenzív, egyéjszakás munka után nehezen lehet objektíven figyelni már az elkészült írást.
Az időutazást egyáltalán nem, a darabban egy elvontabb mesei teret képzeltem el, ami nem pontosan behatárolható: egy oázisban játszódik a történet, amelyben nem működik a csatornarendszer – ez az egyik cikkben szereplő elem és a második természetesen a víz, amely leginkább hiányként jelenik meg.
Elég gyorsan eltelt ez az éjszaka, végig fent voltam, egy fél órás alvástól (inkább csukott szemű meditációtól) eltekintve, a kikészített zöld tea és kávé megtette a hatását, de szerintem a stressztől sem tudtam volna elbóbiskolni. Néha megakadtam és vártam a folytatást, de viszonylag simán ment az írás, bár jelenleg semmit se érzek és kíváncsi vagyok mások véleményére nagyon: az írás magányos dolog addig, amíg meg nem mutatom valakinek és munka közben általában konzultálni szoktam a rendezővel, ez egy kicsit hiányzott most. Egyelőre nem vagyok elégedett vele, majd ha meghallgatom felolvasva, akkor tudom leszűrni a tanulságokat.
A bábdarab elég közel áll hozzám, pár alkalommal írtam bábszínpadra szövegkönyvet és nagyon szeretem ezt a műfajt, mert jobban elrugaszkodik a fantáziám és sokkal feszesebb szöveget vár el közben, ami szerintem jót tesz a darab ritmusának. Remélem sikerült most is tartanom ezt a stílust.
(Elek Tibor)
