Endrődi Szabó Zoltán jó szarvasi hátszéllel ( Cs. Pataj Mihály felkészítésével) kezdte s végezte el főiskolai tanulmányait Szegeden, Fischer Ernő és Vinkler László irányításával.

     „Született” pedagógus: szülei tanítók. Diplomavizsga után Orosházán tanít, de annyira megszereti a pedagógiát mint tudományt, s e tudomány gyakorlatát, hogy visszajár Szegedre s elvégzi a pedagógia főszakot. De innen már csak távirati stílusban: Kaposvár kínálja magát – 19 évig pedagógiát oktat a tanítóképző főiskolán – 1986-ban azonban a békéscsabai főiskola megalakulása hazavonzza – de közben logikából ( ! ) doktorál, s volt olykor tanszékvezető tanár, olykor rektor- és főigazgatóhelyettes – szóval egyre messzebb és messzebb a zenétől és a festészettől – amikoris ez a  „ fűszeres, alföldi, békési levegő” végzetesen és véglegesen visszatéríti a műterembe.

     1989-ben, ötvenévesen rendezi első egyéni kiállítását Békéscsabán. De teljes lényével csak nyugdíjba vonulását követően, tehát mindössze három éve él kizárólag a festészetnek.

     Ezt a mostani, 2009-es tárlatát a Jankay Galériában ennek a boldog újrakezdésnek a napfényes öröme ragyogja be. Mintha színes üvegablakon át tekinthetnénk ki valami mesebeli tájra. S ez nem üres szóvirág, a mesebeliségnek szemléleti gyökere van, hiszen éppen a gyermekek iránti szeretet okán váltott át gyakorló tanárságról pedagógiatudományra, hogy a többi pedagógust is ránevelje a gyermekek szeretetére.

     Gyermek tanítványaitól azonban megörökölte és megőrizte a gyermekszem látásmódját. Milyen is a festegető gyermekszem látása? 1. őszinte, 2. csak tiszta színeket használ, 3. nem totálképekben látja a világot, hanem a részletet hozza közel és kinagyítja, 4. a teret - mélységet nem szereti, síkban lát, és 5. mindig meg van győződve, hogy most fedezi fel a világot.

     Ilyenek Endrődi Szabó Zoltán festményei, csak éppen erre a gyermekszemre az impresszionizmus szemüvegét illeszti.

     Tulajdonképpen egy fiatal festőnek kívánunk közeledő boldog 70. születésnapot!...*

                                                                           Banner Zoltán


*Részlet a kiállítás megnyitásán elhangzott szövegből.