Gyarmati Gabriella

A Munkácsy Mihály Múzeum új őrzői

Nyugodtak lehetünk, 2021. október 6-tól ugyanis már nem csak muzeológusok és teremőrök vigyázzák a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum páratlan gyűjteményét. A 3M ünnepe című rendezvényen ezen a napon mutatta be BMZ / Baji Miklós Zoltán intermediális művész három életnagyságú téglaszobrát, amelyek az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkársága, valamint a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósultak meg és gazdagítják a továbbiakban a békéscsabai múzeum műtárgyanyagát.

Mostantól egy szabadtéren rendezett időszaki kiállítás keretében, ahogyan a szobormunkákat bemutató Wehner Tibor művészettörténész fogalmazott: „három marcona festő, három marcona tégla-alak” látható – Ando György múzeumigazgató és Baji Miklós Zoltán ötlete nyomán – a múzeum Jankay–Kolozsváry–Tevan szárnyának tetőzetén. Hogy kik ők? Békéscsaba jelesei közül három nagyon különböző, de európai mércével mérve is jelentékeny életművet magáénak tudó festőművész: Munkácsy Mihály, Schéner Mihály és Gubis Mihály jelenik meg egészalakos portré formában.

Ha a városhoz kötődő három alkotót ábrázoló szobrok elkészítésére gondolunk, aligha választanánk elsődlegesen alapanyagként a blokktéglát, a megformálás eszközeként pedig a flexet. És ennek ellenére vagy talán éppen ezért tűnik meghökkentően érdekesnek az effajta portrészobrászat.

A szobrászi hagyomány territóriumát elhagyni nem kívánó, az emlékállítás feladatát a korábbi évszázadok bevált receptje szerint végző művészek szemében esetleg briganti megoldásnak tűnhetnek a téglaszobrok. A lényeg az emlékállításon van. Mert BMZ e meghökkentően karakteres megformálás esetében nem az emlékállítás feladatát és célját tűzte maga elé, hanem az érintett művészek személyének minél érzékletesebb megidézését. A megoldás garantáltan nélkülöz minden kenetteljességet, azonban ad egy abszolút biztos kapcsolódási pontot: a könnyű felismerhetőséget. Sokan vannak Békéscsabán, akik láttak már Munkácsy-(ön)arcképeket és a festőgéniuszt ábrázoló portréfotókat, és olyanok is nagyon sokan vannak, akik a két XX. századi alkotót, a garabonciás Schéner Mihályt és a magánmitológiai világrendet építő Gubis Mihályt személyesen is ismerték. Akik eljönnek a Munkácsy Mihály Múzeumhoz, láthatják, hogy mennyire igazmondóak és lényegretörőek Baji Miklós Zoltán legfrissebb alkotásai.[1]