Gyarmati Gabriella

 

Ő a betűvető vagy maga a vetett betű?

Flóra Virág művészkönyvei és plasztikái

 

Nehéz valakiről objektíven írnom, akivel tizenkét éves korunk óta ismerjük egymást. Nehéz valakiről objektíven írnom, akivel mindig ugyanott folytatjuk, ahol a beszélgetés fonalát egykor letettük.

Könnyű valakiről szubjektíven írnom, akinek a művei oly nagy hatást gyakoroltak rám, mondhatnám, hogy a reveláció erejével hatottak. Majd két évtized elteltével is emlékszem arra, amit a Bajza utcai lakásban éreztem, ahol Virág akkor lakott, a nagykövetség mellett… Művészkönyvek és plasztikák alkották a hirtelen rögtönzött bemutatót. Egy sohasem látott világ tárult fel előttem.

A róla tudnivalók helyrajzát egy Békéscsabáról induló, Békésen, Szegeden, Budapesten futó, majd ismét Békéscsabára érő és ott megpihenő vonallal rajzolhatjuk meg. Flóra Virág művészkönyvalkotó, tervezőgrafikus és tanár Békéscsabán született 1971. november 7-én. Gyermek- és ifjú korát Békésen töltötte. 1991-ben érettségizett a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola grafika szakán, ahol Pölös Endre volt a tanára. 1991 és 1996 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tervezőgrafika szakán Molnár Kálmán és Felsmann Tamás keze alatt dolgozott, majd 1996-tól 1998-ig az intézmény posztgraduális képzésén vett részt azonos oktatói irányítással. 2013-ban ugyanitt tanári diplomát szerzett. 2002-től a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakgimnáziumának grafika szakos művésztanára.

Első önálló kiállítását Sugalmak bölcsője címmel 2002-ben rendezte a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban.[1] 2002-ben a Jantyik Mátyás Múzeum Békési Galériájában, 2012-ben pedig a „6.kult_istalo” című gyulai rendezvényen mutatta be munkáit. Jónéhány csoportos kiállításon szerepeltek művei, többek között: Schaufenster Extra, Galerie Brumne, Frankfurt, Németország; Magyar Művészkönyvek, Goethe Intézet, Budapest; Livres-Libres. Magyar könyvtárgyak, Musée Ianchelevici, Belgium; III. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; II. Nemzetközi Művészkönyv Kiállítás, Arka Galéria, Vilnius; a Freie Münchner und Deutsche Künstlerrschaft kiállítása, Haus der Kunst, München, Németország; Művészkönyvek bűvöletében – Válogatás Vermes Júlia gyűjteményéből, Vízivárosi Galéria, Budapest; Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas; Csabart, Szolnoki Galéria, Szolnok.

A Munkácsy Mihály Múzeum 2003-ban megrendezett XXXIII. Alföldi Tárlatán elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját.

 

Könyvtárgyak

Flóra Virág „azon fajta könyvművekkel szolgál számunkra, amelyek nem olvasásra, inkább megnézésre valók, a plasztika és a könyv fogalmának csak egyetlen esetben, a művészkönyv műfajában közös határmezsgyéjéről indulva általában az előbbi, a tárgy-forma irányába lép. Nem meglepő, hogy e köztes műfaj kialakulása és megerősödése az 1970-es évekre tevődik, amikor is a klasszikus műformákat, stílust és műfajokat határoló erőteljes vonalak már föllazultak és az addig élesen elkülönített területek megtermékenyítő kölcsönhatásba léptek egymással.”[2]

Az eddig felépített életmű domináns egységét alkotják azon könyvmunkák, amelyek segítették Flóra Virágot abban, hogy nevet szerezzen magának az európai művészkönyvalkotók társadalmában.

Kiss Ilona, a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának akkori elnöke ekképpen fogalmazott: „A művészkönyv különös műfajának megjelenése könyvtárgy formában szemléletesen mutatja azt a határmezsgyét, »ami már nem teljesen könyv, de még nem is valami egészen más«. Flóra Virág könyvmunkái mesterien példázzák ezt a karaktert. Gondolatvilágával, egy-egy motívumával, mint a lencse, a betűk, a könyvforma-alap, még „emlékszik” a grafikai múltra, azonban a szabad megformálás, az erős plaszticitás, már másfelé vezetnek. Ez a valami más tükröződik a későbbi munkákban, melyek szerencsére továbbviszik a „bölcsőnél” megismert poézist, és azt a »keserédes«, fanyar hangvételt, mely szinte minden darabra jellemző. »Hús a keserű maggal« – Kiss Annával szólva….”[3]

 

 
A betűvetés virága

 

A könyvtárgyak egy része olyan, mintha a művész lényeket, élőlényeket jelenített volna meg, amik bármely pillanatban valóban megmozdulhatnak, mint A betűvetés virága (2008; 320×19 mm; egyedi technika; viasz, vatta, drót, ólombetű, papír, kóc) című alkotás esetében. Ennek az ötletnek bonyolultabb vagy inkább komplexebb változata A betűvetés szentélyének ablaka (2001; egyedi technika, viasz, vatta, fém, üveglencse, ólombetű; 300×300×270 mm; magántulajdon). Az utóbbi években a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban és a Szolnoki Galériában egyaránt vendégeskedő korai alkotás laptömbjének ólombetűkkel bélelt mélyedése fölé emelt domború lencsén keresztül vethetünk egy pillantást a könyvkészítés hajnalának egy heroikus pillanatára.

A betűvetés nyíló virága (2005; vatta, viasz, szén, fém, üveg; egyedi; 8×29×29 cm; Munkácsy Mihály Múzeum, vétel a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus támogatásával; leltári szám: 2010.6.1.) című alkotás két fő eleme a domború lencse és az ólombetű, de hatásában sokkal szelídebb az előző két munkánál. Ez a mű a tiszteletadás egyszerű gesztusának tűnik a könyvnyomtatási eljárás kidolgozóinak szép és nehéz munkája előtt. Tudjuk, hogy a találmány fölöttébb hasznosnak bizonyult, hatását milliók élvezték századokon keresztül. És bár szóban és írásban egyaránt azzal szomorítanak bennünket, hogy leáldozott a Gutenberg galaxis napja, egyre több könyvkiadó működik, lépten-nyomon új könyvesboltok nyílnak, sok esetben ragyogó tervezők munkái versengenek a figyelmünkért. A nyomdák kiváló szakmai díjakat nyernek el könyveikkel, és a szerzőt is az fémjelzi, hány könyve jelent meg.

Flóra Virág könyvmunkáinak sorában a következő darab egy mindannyiunk által könnyen felismerhető természeti formát, egy termést idéz. A rossz álmok fájának gyümölcse (2000; 520×180×130 mm; egyedi technika, viasz, szén, vatta, fa, drót; Munkácsy Mihály Múzeum, vétel az OKM támogatásával; leltári szám: 2007.10.1.) a zöldborsó hüvelyére utaló forma, amely betűkkel borított gömbformájú magokat rejt. E műtárgy két felének szétnyitása még tucatszorra is izgalmat jelent kiállításrendezés során vagy a múzeum raktárában…

A Termékenyítő gondolatok őre (2002; egyedi technika, viasz, vatta, drót, papír, szén; 500×840 mm; magántulajdon) testébe fogadva őrzi a sokat érő lapokat, mint az Ötödik elem című filmben a díva, Plavalaguna óvja a nagy mű, a gonosz elleni fegyver létrehozását lehetővé tevő értékes elemet.

A Hátára fordult könyörgés (2002; egyedi technika, viasz, vatta, drót, tükör, ólombetű; 350×390×230 mm; magántulajdon) szépirodalmi párhuzamot idézhet, hisz ki tudná feledni Franz Kafka Átváltozásának hősét, küzdelmét. Azonban míg Gregor Samsa élete üres, tevékenysége jelentéktelen, s életének tartalmatlanságára maga is rádöbben, addig a Hátára fordult könyörgés bogarának hasrészét már-már kitüremkedő betűömleny feszíti szét. A túl sok sem jó…

A Dobbanásnyi távolságra (2000; egyedi technika, viasz; 170×150×100 mm; magántulajdon) című mű egy két elemből álló szív-könyv. Szív, amely éltet. Szív, amelyben olvashat, aki tud… Szív, de nem a stilizálással szelídített, akár ornamentikával ékített fajtából. Szív, amelynek zsinór tartja össze a két felét, avagy teszi felnyithatóvá. Szív, amely meghasadt? Érzelmi okokból, mert nem akarták olvasni a benne rejlőt vagy betegség miatt? Nem felejtettem el, amikor a Dobbanásnyi távolságra című művet először láttam. Már akkor is kérdések sorát vetette fel, amelyekre nem könnyen találtam a választ. Valószerűsége azonban olyannyira fájdalmasnak tűnt, hogy nem tudtam megérinteni.

 

Plasztikák

Flóra Virág munkáinak általános jellemzője, hogy asszociációk sorát indítja el a befogadóban. A könyvtárgyak formai megoldását követő plasztikák sajátossága ugyanez. A Születőben (2002; egyedi technika, viasz, vatta, üveg, fa, drót; 580 mm) egy rovarszerű lény bábállapotból való kibomlását idézi. Csak egy pillanatra kapcsolódunk a történéshez, így a várakozás bizonytalan érzést szül, mert nem tudjuk, hogy tulajdonképpen minek a születését látjuk. Szép vagy csúnya, szelíd vagy veszélyes, kicsi vagy nagy…

 

Flóra Virág: Születőben
(2002)

 

A Sugalmak bölcsőjének (2000; egyedi technika; viasz, vatta, drót, homok; átmérő: 310 mm; Munkácsy Mihály Múzeum; vétel a NKA támogatásával; leltári szám: 2004.15.1.) az emberi agyra emlékeztető megformálást nyert gömbformájában a szétnyitás után négy magtok válik láthatóvá. Az igen nagy méretű Elevenre éhező (2002; egyedi technika, viasz, vatta, drót, szén; 960 mm; magántulajdon) láttán magunk is menekülnénk, látva, hogy akit elkap, soha nem ereszti.

 

Sugalmak bölcsője
(2000)

 

A plasztikák közül az Ámítások csapdája (2002; egyedi technika, viasz, vatta, drót, fa; 370×750 mm; magántulajdon) egy ellenállhatatlanul vonzó, valami nagyon varázslatossal kecsegtető dolgot idéz, aminek a csapdájába a gyanútlanok rendre bele szoktak sétálni. De ha a címre figyelünk, ez a tárgy az egyetemes igazságosztó szerepét ölti magára. És hogy minek hivatott e világon gátat vetni? Korunk kinőhetetlen gyermekbetegségének, az ámításnak.

2012-es kiállítása inspiratívan hatott a művészre, műterméből három nagy méretű plasztika is kikerült. A boldogság felnyíló szárnyas magja (2012; egyedi technika, viasz, vatta, drót, üveg, kóc; 1025 mm), A folyton nyíló ölelés virága (2012; egyedi technika, viasz, vatta, drót, üveg; 700 mm) és a Lankadatlan éberség (2012; egyedi technika, viasz, vatta, drót, üveglencse, kóc; 1000 mm). Az alkotások a korábbiakban már szisztematikusan alkalmazott organikus tárgyformálási metódust viszik tovább. A formaalakítás, az anyag- és színhasználat ismerős, azonban a tárgyak mégis jócskán különböznek a kollekció korábbi elemeitől. A nagyobb méret alkalmazása a fogalmazás nagyvonalúságát hozta magával. E munkák formai szempontból összefogottabbak, míg a kifejezés vonatkozásában tömörebbek. Egy új, a korábbiakban nem használt anyaggal is találkozunk. A szokásosan alkalmazott vattához és viaszhoz zúzott síküveget társít.

Flóra Virág különös és a bennünket körülvevő reális világhoz oly kevés szállal kötődő címeket ad műveinek. 2002-ben rendezett kiállításának címét azonban magyarázatként is elfogadhatjuk: Sugalmak bölcsője. Bölcső, amelyből magunk is meríthetünk: benyomást, érzést, gondolatot, közlendőt vagy elhallgatandót…

Egy kérdést azonban nem hagyhatunk megválaszolatlanul. Hogyan alakította ki Flóra Virág magánk ezt a formaképzést, ezt a felületalakítást, ezt az anyaghasználatot? Miképpen került az organikus tárgyformálás territóriumára a feszes tempót diktáló és fegyelmezett komponálást követelő Molnár Kálmán és Felsmann Tamás tehetséges tanítványa a Magyar Képzőművészeti Egyetem Tervezőgrafika tanszékén? A változás folyamata abban az esztendőben kezdődött, amikor egy évet diplomamunkájának elkészítésére szánhatott. Kísérleteinek eredményeképpen megszületett első egyedi művészkönyve, a Lélek című diplomamunka. Szitanyomatokat készített pergamenre lakk nyomással, az élelmiszeripari szűrőpapír faktúráját pedig magasnyomással alakította. Ezzel a munkával hagyta el a két dimenziós feladatokat, és lépett a 3D-s formák világába.

Ahogyan a művész fogalmaz: „A bennem lévő gondolatok kifejezéséhez kerestem olyan anyagot és műfajt, amiben a lehető legszabadabban mozoghatok. Olyan számomra érintetlen területet kerestem, amelyben nem befolyásolhatnak az addigi tanulmányaim, „felfedező” lehetek. Izgalmas és felszabadító volt számomra a művészkönyvkészítés, mert olyan tág teret biztosított, ahol el lehet vetni a konvenciókat és a képzeletünk útjába csak mi magunk vethetünk gátat, semmi más. A technikát, amellyel dolgozom, én fejlesztettem ki. Hosszasan kísérleteztem, hogy rátaláljak arra az anyagra és eljárásra, amely a leginkább segíti megvalósítani az elképzeléseimet. Az előttem megjelent formák létrehozásához kiváló nyersanyagként szolgál a szabadon hajlítható fém drót, ami a tárgyak vázát képezi és az erre felépíthető viasz-vatta réteg, ami a rugalmas formázhatóságot és a változatos felületképzés lehetőségeit adja, majd megszilárdulva kemény és időtálló lesz.”[4]

Azt hihetnénk, innen egyenes út vezetett a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságához, amely örömmel tagjainak sorába fogadta az alkotót. Ez is történt, kis kitérővel. Flóra Virág Münchenben ismerkedett meg Reinhard Grüner művészkönyvekre szakosodott műgyűjtővel. Grüner ekkor már magáénak tudhatta az európai művészkönyvalkotók nagyasszonyának számító Kiss Ilona több munkáját és barátságát is. Az ő igyekezetének köszönhetően született a Kiss Ilona és Flóra Virág közötti kapcsolat, mentori, szakmai, baráti nexust magában foglalva.

És ezután következett az előbb említett társasági tagság…

Nem írhatok többet arról, hogy milyen érzéseket váltottak ki belőlem Flóra Virág munkái húsz, tíz és öt éve. Mert így csak a múlt idő uralná a róla való gondolkodást. Az utóbbi hét esztendőben a figyelmét alkalmazott grafikai[5] és illusztrációs feladatokra fókuszáló művész azóta készült könyvtárgyat nem mutatott be. Kedves Virág, újabb művészkönyveket kérünk!