Cs.Tóth János
Az ember misztériuma
Simon Zoltán grafikái a Békéstáji Galériában
Folytatja misszióját a Békéstáji Művészeti Társaság, a kortárs magyar képzőművészek bemutatását. Most a fővárosban élő Simon Zoltán képei kaptak falfelületet Békéscsabán, a Csabagyöngye Kulturális Központ emeleti terében. A kiállítót gimnazista kora óta biztatták tanárai a rajzolásra, ennek okán tevékenykedett is képzőművészeti körökben. Segítette tehetsége kibontakozását Szabados Árpád és Vén Emil. Foglalkozott a képzőművészet kreatív határterületeivel. Volt díszletfestő, dekoratőr, kipróbálta a kerámiaformázás lehetőségeit és megszámlálhatatlan könyvillusztrációt, könyvborítót készített. Egyedi grafikáinak sajátossága alapján felvették a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe és tagja lett a Belvárosi Művészek Társaságának. Láthatták rajzait az Élet és Irodalom hetilap olvasói, valamint Bécs, Párizs, Torontó művészetkedvelő látogatói és a hazai kiállító helyek publikuma is meggyőződhetett képei egyedi arculatáról.
A művészetet sohasem érdekli az alkotás témája, mert a minősége jellemzi. Tulajdonképpen ezért érdemes egy képnek megszületnie. Simon Zoltán „Rólunk” című kiállításának egy része családi tragédiákkal terhes tematikát ölel fel. Törökszentmiklóson született, aminek különös jelentősége van az életében, annak ellenére, hogy később a család Újpestre költözött. Édesanyja háborús naplója még az alföldi településen megírt drámai dokumentum. A második világégés személyes átélése az Egy kicsit krincsen kruncs címet viseli (Anyám naplója). Minden vele kapcsolatos eseményt hol tárgyilagosan, hol szubjektív benyomásokkal vetette papírra édesanyja, Thurzó Ilona. Az egyéni emlékezet nem csupán az egyén sajátja, alakításában a közösségi emlékezet számos összetevője is részt kér magának, nem beszélve arról, hogy a nemzedékváltás mindig feltételezi a felejtés lehetőségét. Ez a napló két éve került elő, nem lehetett tudni a létezéséről. Az alkotó ezek után érezte meg azt a pillanatot, amikor a képi kifejezés nélkül nem tudott tovább olvasni. Mikor már valamennyire el tudta idegeníteni magától a témát és megpróbált külső szemmel foglalkoznia történésekkel, akkor látott a rajzoláshoz. A szöveghez kapcsolódó rajzok nem illusztrációk, hanem az írás inspirálta képek. Ma nem várható háború ezen a tájon, de a bizonytalanság érzete jelen van világunkban. Mintha finoman, ám észrevétlenül szüleink, nagyszüleink gondolatai lopóznának be újra az elrendezettnek hitt valóságunkba. Mintha lennének, akik kevésbé tudják kiszámítani a jövőt akár elméletben, akár gyakorlatban. Identitásunkat befolyásolhatja a családi történelem, a többszörösen szubjektív emlékek szövete. Az elődök akár ismeretlenül is hatással vannak életünkre. Magunkban hordozzuk őseink tapasztalatait, értékeit és esetleges hibáit is. Gondoljunk csak bele, micsoda tragédia az unoka számára is, hogy mindkét nagyapja önkezével vetett véget életének. Az élet gondjainak az ilyetén való megoldása Közép-Magyarországon (Szolnok, Törökszentmiklós környékén) a leggyakrabban megjelenő drámai modell. A képcímek erről tanúskodnak: Gyász, idősb. Thurzó Jenő, Az élet mint olyan…
A képsorozatoknak és azon belül az egyes munkáknak is címet ad. A Lényeim széria két kompozíciója Érkező és Pihenő ezt példázza. Eleven fantáziával dolgozza fel az igazi természetet, az állatok, a fák, a madarak formáit és emberiesíti azokat. Be akar hatolni a dolgok misztériumába, legyen szó elsősorban az emberről vagy más élőlényről. Vonalakból alkotta meg maga körül a világot, olykor groteszk figurákat helyez alá és fölé. Ahogy az ősemberi barlangrajzok ábrái megtöltik a teret, úgy komponál Simon Zoltán is, szabálytalanul. Máskor telerakja a papírt, de olyan rendbe rakja a motívumokat, hogy a művészi üzenet kiolvasható legyen (A csónakos, Handicap).
A profán találkozik a misztikummal az Odysseus sorozat minden lapján. Tizennégy tételes ez a széria, amelyen ógörög szövegű, régi könyv lapjai adják az alapot, és ebbe a mitológiai témájú gondolatkörbe applikálja rajzait. Továbbgondolta a grafikus az alkotói folyamatot, mert minden egyes képet elküldött kortárs íróknak, kérve az ő művészi megnyilvánulásaikat. Különös szellemi izgalom lesz a csak kevesek által értett, kihalt nyelv betűinek igézetében irodalmi értékű munkát létrehozni. Ezeken a grafikákon is tekeregnek, fordulnak a vonalak, egyedi a figurák megrajzolása. Mintha csak a lelkeket akarná ábrázolni a kiállító. Meggyötört figurák, torzulások érhetők tetten a műveken. Már-már elborzasztó látvány, így érzékelteti emberi lényünk parányi voltát (Hermes leszáll Kalypso szigetére, Odysseus még mindig ismeretlenül). Talán láthatatlan erők kényszerítenek bennünket, talán mi emberek vagyunk ilyen kegyetlenek. Robbanásig feszülnek az indulatok bármelyik pillanatban velünk is megtörténhet a dráma, a tragédia.
Codex syreni sorozta két opusszal (Az asszony, Az ember) jelzi a nő és férfi örök egymás melletti rendeltetésének magától értetődő tényét. Anélkül, hogy érzelgősségbe vagy édességbe fulladnának a figurák, megjelenik a misztérium. Finoman és áttetszően érzékelhetjük a nő törékenységét és a férfi esendőségét, különbözőségét. A női és férfi testrészek, a nemi szervek kerülnek a fókuszba. A rajz jelzi, a férfi szenvedélyes vágyakozását, aki azt hiszi, ő a teremtés koronája, pedig mindig a nő választ. A női ábrázolás esetében meg a Zsuzsanna és a vének bibliai jelenete olvasható ki, az ácsingózó férfigesztusok alapján.
Madárember, négylábú ember, repülő emberi lények (Álmot vigyázni, Mi ketten) mind megtestesülések és elillanások. Remények, érzelmek sűrűsége és misztika. Emberi mivoltunkban a valóság kevés szegletét ismerjük, pláne nem az emberi lelket. Az ösztönösség a tudatosság, a vonzás és taszítás harmóniája és diszharmóniája kíséri életünket. Valahogy Ovidius paradoxa emlékeztet minderre: „Míg beszélek, fut az idő. A futó időn át megtalálni az időt!”
Mindenképp szólni kell arról a technikai bravúrról, amit Simon Zoltán következetesen alkalmaz, nevezetesen a papírok intarziaszerű applikálásáról. Nem kollázsról van szó, mint a tárlat megnyitóján néhányan gondolni vélték. Milliméterpontosan egymáshoz illesztett papírok fekszenek egymás mellett a grafikákon. A különféle színű, felületű és más-más korú papírok egyedi élményt adnak magukban is. Ezen a rusztikus felületen többnyire a fekete, a sárga és a szürke színek alkalmazásával komponál képeket a kiállító. Meggyőződhetünk erről november 22-ig.
