Balázs Géza esszéje, melyet Csete Ildikó és Csete György képzőművészeti munkáiról írt és olvasott fel orosházi kiállításmegnyitójuk alkalmából, a Városi Képtárban.

"A festő a síkgeometriából kiindulva, a térkonstrukciókon áthaladva egy új, személytelen, monumentális tárgyi világ felé tart, amelyet esetleg a képzőművészeti pálya csúcsára való megérkezésként is...

„Ott, ahol sűrűsödik a sötétség, újabb és újabb fényeket teremt, hogy megtaláljuk a helyes irányt.” (P. Szabó Ernő elemző tanulmánya Mengyán András egri kiállításáról.)

„A Szatmári Ágnes által használt piros, valamint a sárga variációk a megfegyelmezett energiát és elfojtott szenvedélyt is sugározzák.” A festőművész legújabb, békéscsabai kiállításának képeiről...

„Egy festőművész nem festhet, nem közölhet semmi érdemeset, csak a saját forma-szemléletében...” (Szilágyi András tanulmánya Gnandt János képeiről)

P. Szabó Ernő beszéde, melyet Lonovics László a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban megrendezett kiállításának megnyitóján tartott

Szilágyi András írása Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész életműkiállításáról, melyet a gyulai Kohán Képtárban rendeztek meg

Wehner Tibor beszéde, amely Borgó festőművész dr. Hann Ferenc emlékének szentelt kiállításának a megnyitóján hangzott el Szentendrén

Banner Zoltán beszéde, melyet a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett Gnandt János-kiállítás megnyitóján mondott el

„holó Hóbel egy olyan világot keres, amely tökéletes áttetsző, amelynek nincs árnyéka. Keresi, még akkor is, ha ilyen nem létezett és vélhetőleg nem is fog" (Szilágyi András írása)