Szemadám György Quodlibet című tárlata
2023.03.02. – 2023.04.30.
Pesti Vigadó, a Magyar Művészeti Akadémia székháza, földszint
1051 Budapest, Vigadó tér 2.
Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária
Köszöntőt mondott: Stefanovits Péter képzőművész, az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője
A kiállítást megnyitotta: Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója
Közreműködött: Szemadám Tamás gitárművész
Megnyitó
Abafáy-Deák Csillag
Vándorúton
Mottó: Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.
Assisi Szent Ferenc
Enteriőr
Miért vonzódik annyira a madarakhoz Szemadám György? A tántoríthatatlanságuk miatt? Vándorolnak messzi céljuk felé, vargabetűk nélkül? Tévedhetetlenek. Megérkezni akarnak valahova. Céljuk van, követnek valamit, ahogy Szemadám is követ, egy magasabb rendű célt, pátosz nélkül. Vándorúton van, vándorkedve töretlen. Hol Kenyában látni (hatszor volt ott szafarin), hol Tanzániában, hol Dél-Afrikában. És mindig visszatér. Most a Quodlibet című kiállítással a budapesti Vigadóban.
A kiállított művek az utóbbi években készültek, mégis számvetés, egész életművének sommázata ez a hihetetlenül gazdag, talán kicsit túlzsúfolt tárlat. Néha szinte elveszünk az egymás mellett szorosan sorjázó alkotások között, a festmények, giclée nyomatok, dobozmunkák, objektek és szobrok egy szuszra szinte megemészthetetlenek, visszatérésre serkentenek, hagyjunk időt magunknak és a műveknek.
Szemadám György művészi attitűdjének két alappillére a természettel való intenzív kapcsolata, valamint az időhöz, a múlthoz való, olykor archaizáló viszonya. Képeinek egyik legjellegzetesebb témája kezdetektől fogva napjainkig a madár. Egyre inkább meggyőződésemmé lesz, hogy e csodálatos lények élő cáfolatai mindannak a földhözragadt agresszív agyrémnek, amit az ember evolúciónak, illetve a létért vívott küzdelemnek lát tudományos vakszemüvegen át. – vallja.
Egy kis magánemlékmű
Milyen Magyarország tárul elénk Szemadám műveiből? Lengyel András felhőket fest, felhőmúzeumot alapít, könyvekből épít piramisokat. Bukta Imre kifordított háza a falusi világ eltűnéséről, megváltozásáról szól. Ez is Magyarország. Szemadám madarai nem költöznek el, a magyar táj részei, télen-nyáron, mindörökre. A lét folytonosságát képviselik, minden szárnyrebbenéssel, karmaikkal, lőtávolon belül, lőtávolon kívül.
Szemadám nem követett, ma sem követ semmiféle trendet. Sosem akart kurrens lenni. Hogy csak idővel fogadta be a kánon? Tény, de ez a tény mit sem változtat belső tartásán, szellemi-művészi törekvésén, stílusán. Nem mondhatom, hogy az utam nélkülözte volna a kitérőket, a zsákutcákat. Göröngyös életút volt, már az is nehézséget jelentett, hogy a szakma befogadjon, elismerjen.
Narancsszínben ragyog még a nap (Ghazipur), egy madár figyel, egy meg repül a templom fölött. Ritmus és csendes áhítat. Az ittlét öröme és az elhagyás bánata. Bakcsó – létezik ilyen madár? Létezik. A bakcsó (Nycticorax nycticorax) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj. Népies neve vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejű vakkánya.
Sir Kán, ...éjszakák sötétben sárga láng...,
Állatkert II., Nahar emlékére, Ötévesen A dzsungel könyvéről
Szemadám a pillanat foglya? Nem. Időtlen (Nehéz idők, 1915 – az uzsoki szorosban, Egy falu a Kárpátokban, Egy kis magánemlékmű, Az utolsó töltényig, A haditudósító halála). Emlékek foglya és emlékek őre. Ráles a titkokra, melyeket talán már érteni sem fogjuk vagy akarjuk. Felejtünk, felejteni jó. De emlékezni is. Szemadám az értékek őre is. Nagyapja vonul, bandérium tagja (Császármadár Nagyapám emlékének). A császármadár nem költöző madár.
Sir Kan néz rám. Mintha magamat látnám gyerekként (Ötévesen A dzsungel könyvéről). Ragadozók (Petymeg, könyvborítóterv) jelennek meg és az éjszaka sötétsége villan fel. Ironikus alkotás Az aranytojást tojó tyúk. A Rákosi korszakot juttatja eszembe. „Ha nem tartunk mértéket, akkor mint rántott csirkét megesszük azt a tyúkot, amely jövőre aranytojást tojna...” – figyelmeztette az esetleges elégedetlenkedőket Rákosi Mátyás 1950-ben. Nem nézek a fészek aljára, van-e vagy még nincs aranytojás. Remények fészke, a jövő. Hely, ami csodákra képes. Miként a várakozás is.
Az a baj, hogy nincs múlt és jövő; mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van – ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés – írta egykor Karinthy Frigyes. Szemadám sem menekül, szembenéz a múlt örökségével, szeretettel (Egy asszony élete, Nagyszüleim emlékének).
Egy Kosztolányi vershez 2.
A Menazséria a sötétség börtönét és a határzárat juttatja eszembe. Nincs menekvés. Jelképek és szimbólumok sora következik (Kikuju maszk, Androgün Hold, Afrikai történelem, Halott elefánt szelleme, Hajnal Ukundán, Fekete Perszephoné, Esővarázsló korsója, Leletek Leakey-nek, Erdei maszk /Magurszky Norberttal közös mű/, Sziklafestmények I–III.)
Az Egy Kosztolányi vershez című alkotása elevenen tapint rá a Kosztolányi világlátásra, a felhőkre, a belső szenvedésre, hogy még Márai Sándor is Ködlovagnak tartotta, olyan embernek, aki életében nem kapta meg azt az elismerést, ami megillette volna.
Szemadám madárvilága nem az ember és az istenek világa közé épült, mint Arisztophanész szatírájában (A madarak), ahol Felhőkakukkvárat hoznak létre a madarak, hogy ez által uralkodjanak az embereken és az isteneken.
Groteszk humorát sem leplezi (Az ég és a föld vándora, a garabonciás és a bolond, Egy ezermester öröksége, Egész alakos képet készít önmagáról egy különös idegen / Olajos Györgynek, Bolond vagy Vándor – Gáspár mágus útnak indul Betlehembe). A groteszk, benne a kételkedés és humor, a jelen és jövő visszatérő bizonytalansága Kelet-Európai sajátosság. Az Európa fejfája megdöbbentő kép. Ez végítélet, jóslat? Egy ismeretlen időszámítás jelképe?
Beavatásra várva,
Esővarázsló korsaja
A Halott elefánt szelleme visszatér. Emberi maszk, fél. A tisztelet, az átlényegülés jeleként értelmezem. Ahogy a karcsú, megnyújtott női nyakat megidézi (Beavatásra várva), gyöngysorral. Testetlen lelket látok. Beavatódunk, egy másik civilizációhoz közelít Szemadám, átváltozik, alakot vált. Madárvilága nem az ember és az istenek világa közé épült, mint Arisztophanész szatírájában (A madarak), ahol Felhőkakukkvárat hoznak létre a madarak, hogy ezáltal uralkodjanak az embereken és az isteneken.
Egy természettudós hagyatékából (H. A. emlékének) című munkája az ISIS által elpusztított kétezer éves várost, Palmürát idézi meg. Zene fülemnek – Este Serengetben. Mintha Kodályt hallanám. Kő-maszk szakáll-bojttal. És ismét az átváltozás (Átlényegülés. A varázsló állatalakot ölt). Csontváry nyomában Mezei Ottóval és Haris Lászlóval a Magas-Tátrában. Stációk. Pléhkrisztus I., Pléhkrisztus II. Stációban a mai ember lelki gyötrődéseit veszi sorba. A sajátjáét is. …Öt éve a Műcsarnokban volt egy nagyobb kiállításom, ami visszament a kezdetekig, és akkor úgy éreztem, talán abba is hagyom a festést, mert nem tudok már jobb képeket készíteni.
Szemadámtól nem idegen a groteszk látásmód, a meghökkentés, az ellentétes esztétikai minőségek vizsgálata, szemlélése. A szépség ideájának keresése az elidegenítés segítségével. A szépségbe belefoglaltatik az otthon, a haza, a hazafiság fogalma is. Időutazó, szárnyak nélkül is repül, vándorúton van. Itthon is.
Kölüs Lajos
Kulcsok Szemadám világához
Mottó: Minden írásom azon a meggyőződésen alapul, hogy az emberek végső vigasza és egyetlen reménye a tett lehetősége. (Örkény István: A közép-európai groteszk, előadás a minnesotai egyetemen, 1976-ban)
Ökumenikus házioltár
Péter kulcsai, az ég kulcsai (Claves Petri, claves coeli). Égi madarakká válunk? Madárszemmel nézünk önmagunkra és a világra? Az ember örök vágya, hogy repülhessen. Megadatott neki. Mikor az embernek szárnya nő…– írta Dsida Jenő, felhők fölé emelkedett. Tíz percet töltött a levegőben egy gépmadárral (Erdélyi Lapok 1935. évi 235-ös száma).
Szemadám a földön marad, a szabadban jár-kel, ornitológusként figyeli, kutatja a madarak, a természet világát (benne a madarak élőhelyét, körülményeit, viselkedését, környezetét is). A madarakhoz való kötődése mindörökre szól. Igazi James Bond. Nem tévedés, Szemadám nem detektív történet hőse. Ian Fleming brit író James Bond ornitológusról nevezte el regényei híres szuperkémjét.
Én a képzőművészet méltóságát eszközeinek viszonylagos szegényességében és »földhözragadt« kézműves-voltában vélem felfedezni, mert e meghatározottságai miatt talán e műfajban a legnehezebb felmutatni a szellemet az anyagban, ami minden művészet alapja – vallja Szemadám György.
Kiállítása a gyökerekkel indít, a felmenőkkel, a huszadik század elejével (Hazatérők, Ghazipur, Bakcsó, Nagyszüleim emlékének, Egy asszony élete, Nehéz idők). Sorsuk tragikus időket idéz fel, a háborút. Az otthon, a hely, a fészek melegének megszűnését, a természetközeli élet örökségét és tisztaságát. Hogy lőtt-e vadra, madárra, nem tudom. A nyomukban járt, és nem tévedésből, hanem az ember és állat (madár) lét összetartozása miatt. Csontjába mára beköltözött-e a reuma, bírja-e még a december hidegét, miközben terepen van? Egyet tudok, kitartó, mint a sarlósfecske, hatalmas távokat tesz meg, és egész életét a repülésre alapozza.
Egy ezermester öröksége,
Egész alakos képet készít önmagáról
egy különös idegen (Olajos Györgynek)
Gyökereit bemutatva Szemadám a jövő felé tart, a felismerés, ráismerés képességét kamatoztatva. A visszaidézés a jelenben történik, és a múlt ettől a ténytől kap különös fénytörést (1915 – az uzsoki szorosban, Egy falu a Kárpátokban). A döntés választás is, kiválasztás, kiemelés, megnevezés, az alkotó emlékezetében nyomot hagyó történetek, jelenségek tárulnak elénk (Az utolsó töltényig, A haditudósító halála, Krizsay Lajos emlékére, Nagyanyám, Fresli Julianna emlékének, Első világháborús lelet, „Amikor a falevelek lehullanak…”, Császármadár Nagyapám emlékének). Az ítélőképesség jelei.
Képzelete, a múlandóság tudata elragadja és nem létező madarakat is fest. Mintha a hiányzó láncszemet mutatná meg. Mintha az ember elveszett lelkét keresné (Halott elefánt szelleme, Hajnal Ukundán, Fekete Perszephoné, Esővarázsló korsója).
Madarai lélekkel bíró lények. Nem mindig értjük a szavukat, a madárnyelvüket. Nehéz a madarak bizalmába férkőzni. Talán nem is akar, csak ismerni szeretné őket. Bizalommal fordul hozzájuk. Ennek a gesztusnak üzenete is van, bizalom nélkül nem lehetséges a társadalmi kooperáció, s nem lehetségesek az egyéni kapcsolatok sem. A bizalom erény, de a bizalmatlanság nem bűn.
A Quodlibet legfőbb üzenete számomra a bizalom. Bizalom az emberekkel, a madarak iránt, előítéletek nélkül (Beavatásra várva, Egy természettudós hagyatékából / H.A. emlékének, Ismeretlen lény, Procyon carnivorae szemadami, Varázsló dobja).
Festő, szobrász és ornitológus. Egy szóval: polihisztor. Ír publicisztikát, esszét, képzőművészeti, fotó- és filmkritikát, továbbá kultúrtörténeti és művészetelméleti tanulmányt. Film és televíziós sorozatot szerkeszt vagy rendez. Munkásságában a művészeti ágak nem elválnak egymástól, hanem egymáshoz kapcsolódnak. Nincsenek határok.
Házi oltárok – Részletek 2.
Nem a pénzvilág logikája szerint alkot. Az emberi és madárlét szellemét keresi, követi, szolgálja. Nem feledi, hogy avantgard művészként indult. A maga módján az is maradt (Kő-maszk, Maszáj dal, Átlényegülés / A varázsló állatalakot ölt). Nincs kizárólagos út a művészetben. Aki ezt gondolja, szerintem téved. Nincs alá- és fölérendeltség, nincs hierarchia. Minőség van. Legyen az naiv művészet vagy absztrakt. Ahogy a madárvilág is változatos. Szemadám számára az ősi és a rituálék világa központi elem. Ez már a művészet gyökereit érinti. A kezdetet, az elválást, a kiválást. Az én megszületését, az önmagára ébredő embert.
Élete közel felét a szabadság levegője lengi körbe. A művészi szabadság mellé a politikai szabadság is párosul. Különbözik-e a rendszerváltás előtti Szemadám a renszerváltás utáni alkotótól? A válaszom az, hogy nem (Ready-made gyöngyökkel és kagylóhéjakkal, Ready-made szakállas saskeselyűre / Hommage à Elekes Károly). A pályaív töretlen, hiányos? Aczél György kultúrpápa időszakában a megélhetésért való küzdelem, a háttérbe szorítottság, az el nem ismertség ellenére művészi felfogása késztette ellenállásra. Szemadám és ifjúkori alkotótársai (Bocz Gyula, Cerovszki Iván, Csutoros Sándor, Dombay Győző) az árral szemben úszók legjobbjaira jellemző dacos kitartással és a vitathatatlan tehetséggel írhatók le.
Ismeretlen lény, Procyon carnivorae szemadami
Tehetsége, szorgalma és céltudatossága korán megnyilvánult. Számít a családi háttér, a baráti közeg az indulásnál, a befutásnál? Szociológiai értelemben igen. A kapott, örökölt világlátást nem lehet levetkőzni, az végig kíséri az embert élete végéig. Lehet kiválni egy családból, közösségből, sőt megtagadni is, de a hatás-ellenhatás kettős szorítása kihat a művész szemléletére, habitusára.
Az Európa fejfája című műve szakrális és groteszk alkotás. Nem jósol, csak jelez, ez is lehet, ez is jöhet... Nem sötéten lát, víziói, emlékezései megalapozottak, egyedeik (A falanszter klónozott gyermekei a múzeumban, Armageddon, Egy világcsavargó emlékének, Mágus és famulusai / H. M. és Sz. D. emlékének, Kemény Henrik és Vitéz László emlékére, Idegen tollakkal ékeskedő időutas festő hajnali ébredése, Született: 1885 – Meghalt: 1956).
Ready-made gyöngyökkel és kagylóhéjakkal,
Ready-made szakállas saskeselyűvel, Hommage á Elekes Károly
A látogatónak szerencséje van. Talán rossz szó, hogy szerencse. A befelé forduló, töprengő ember gesztusait látva (XIV. Mértékletesség – Síremlékek, XV. Ördög – A kátránytó harcosai, XVI. Torony – Légitámadás utáni csönd) bátran állíthatjuk, hogy a művész önazonos maradt korábbi önmagával. Kétkedik, de dacos kitartását mégsem adta fel. Műveinek gravitációs ereje nem csökkent, hanem nőtt, fodrozza az időt. Miközben az alkotó a múltért szorong, a jövőre tekint, mesél és eltemet, emlékszik és megidéz. Fanyar humorral az összegabalyodott életet bogozza, vallatja, a létezés értelmét keresi a madár- és az emberi világban is. Mit kezdjünk egy madárral, egy másik emberrel, mit kezdjünk önmagunkkal? A madarak lételeme a repülés. Van úgy, hogy kolibrik vagyunk, és van, hogy varjak. Nem véletlenül van annyi szárnyas csodalény, mert a különböző helyzetekre különböző válaszokat kell adni. Szemadám György is ezt teszi, mint egy jégmadár.
