Üzenet
A Magyar Művészeti Akadémia képzőművész köztestületi tagjainak kiállítása
2022. 05. 27.–2022. 08. 28.
Pesti Vigadó Galéria
1051 Budapest, Vigadó tér 2.
Kiállító művészek:
Árkossy István, Baky Péter, Balanyi Károly, Balanyi Zoltán, Bíró Lajos, Blaskó János, Budaházi Tibor, Buhály József, Csavlek András, Drozsnyik István, Eszik Alajos, F. Farkas Tamás, Fábián Zoltán, Fabók-Dobribán Fatime, Felházi Ágnes, Fodor-Lengyel Zoltán Gábor, Gál András, Gyémánt László, HAász Ágnes, Hegyi Csaba, Hérics Nándor, Hévizi Éva, Horkay István, Kavecsánszki Gyula, Kéri Imre, Kolozsi Tibor, Komiszár János, Kótai Tamás, Kovács Attila, Kovács Péter Balázs –KPB, Kovács-Gombos Gábor, Krizbai Sándor, Lebó Ferenc, Lenkey-Tóth Péter, Lipcsey György, Lucza Zsigmond, Lux Antal, Magyari Márton, Márkus Péter, Marosi Ilona, Matl Péter, Mihály Gábor, Molnár László József, Molnos Zoltán, Nagy Árpád Pika, Nyáry Éva, PAF – Pintár András Ferenc, Pál Mihály, Péter Ágnes, Pirk László, Pistyur Imre, Pogány Gábor Benő, Polgár Marianne, Radosza Attila, Regős István, Rónai Péter, Sárkány Győző, Sáros András Miklós, Serényi H. Zsigmond, Sulyok Gabriella, Szabó Ákos, Szabó Klarissza Médea, Szakáll Ágnes, Szegedi Csaba, Szepessy Béla, Szily Géza, Szotyory László, Tolnay Imre, Tóth Csaba, Tuzson-Berczeli Péter, Váli Dezső, Varga Patrícia Minerva, Varga Tünde, Varga-Amár László, Vincze Ottó, Wrobel Péter, Zöld Anikó, Zsemlye Ildikó, Zsin Judit
Kurátor: dr. Nátyi Róbert művészettörténész és Sárkány Győző közgyűlési képviselő
Enteriőr
Deák Csillag
A ma hírnökei
Mert az élet különös jelbeszéde mindennel szól hozzánk ilyen napokon, minden figyelmeztet, minden jel és ábra, csak meg kell érteni. A dolgok egy napon megérnek és válaszolnak.
A jelen kereteit feszítik szét az alkotások. Az idő mindkét irányába, hol a múltat idézik, hol a jövőt. Miközben köztes időben élünk. Identitásunkra kérdeznek rá a művek, kik voltunk, kik vagyunk és kivé válhatunk. Szembesítés ez, önmagunkkal, másokkal és a világgal. Az üzenetek nem egyértelműek és nem véletlenül nem azok. Értékválság van, ami kihat a múltra, a jelenre és a jövőre is. Keressük helyünket a világban. Fogodzóra leltünk? A választás felelőssége a miénk, nekünk kell választanunk, a sokféle kérdés és válasz között. A művek és művészek senkinek se adnak felmentést ez alól.
Lebó Ferenc: Naphajó
A kiállítás két termet ölel fel, közel 90 művész egy-egy alkotásával. Nem lehetett könnyű dolguk a kurátoroknak, a koncepció a sokféleséget hagyja érvényesülni, ezt kiemeli az elrendezés, illetve a művek egymásmellettisége a párbeszéd lehetőségét is felkínálja.
Lebó Ferenccel egy hajóban utazunk. Naphajó – a Béke üzenete című szobra, objektje, szimbolikus alkotása napi aktualitással bír. Ez nem a jövő, hanem a jelen üzenete. Mire számíthatunk, mi viheti előre a hajónkat, milyen energia? Az emberi közösség fenntarthatósága kérdőjelezhető meg. Itt kell élnünk, a Naphajó napjainkban aktuális és a vágyott béke üzenetét hordozza. Gyémánt László édesanyja üzenetét továbbítja, személyes, sorsüzenetként (Anyám utolsó üzenete). Ez mégis élet üzenet, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy az élet és halál elválaszthatatlanok egymástól. Emberi gesztusa nem a feladás, hanem a remény gesztusa is. Vincze Ottó A kopaszka tél múltával című alkotása ember nélküli tájat mutat, a természet erejét (szél, felhő, mező) hangsúlyozza, jön a tavasz, a piros karikák tekerednek, energia szabadul fel, ez ellenpontja is lehetne Hérics Nándor terem középpontjában álló kerékpárjának (Végtelen út).
Gyémánt László:
Anyám utolsó üzenete
Horkay István Picasso menyasszonya című művében művészettörténeti jelenséget ragad meg, de önmagát is megszólítja Picasson keresztül. Játékos, önirónikus, örömteli mű és ugyanakkor értékőrzés. A művészeti múlttal is folytonosságot vállal. A művészettörténeti múlt egyfajta tárna is, ezt láthatjuk Lux Antal Tárna című kollázs hangulatú olajfestményén, a világ töredezettsége, a leírt szavak, a megdöntött szöveg és a jelképek azonos létjogosultsága feszül egymásnak. A lét összetettsége és mellérendeltsége dominál, szabadságfokot is kifejez. PAF – Pintér András Ferenc 9090.47 alkotásán mintha a pokol fenekére tekintenénk le, „ahol kitisztul az emberi szellem, s méltóvá lesz, hogy legyen ég lakója” (Dante: Isteni színjáték, Purgatórium, 1. ének).
PAF
A fény megszűrt, hatását minimalizálja Tolnay Imre Fényívek című alkotása. Visszafogottság, ugyanakkor örvénylés is van, az univerzum létének üzenetét közvetítve.
Molnos Zoltán Rat-Bird, a Szépség és szörny szimbiózisát sugallja. A horror és ugyanakkor a szépség igézete is gyakori jelenség, mindkettő izgalmi állapotot idézhet elő, nehéz ezektől szabadulni. Ez a reklámok által is sulykolt üzenet felveti a hamis és igaz dilemmáját is. Nagy Árpád Pika igazi Mutatványt hoz színre. Figurája lebeg, úszik a levegőben, öröm vagy bánat, vagy mindkettő okán. Nincsenek kötelékei, ez lenne az igazi szabadság? Bűvészkedünk? Manipulálunk? A művészet mibenlétére kérdez rá, nem csaphatjuk be önmagunkat. Thomas Mann Mario és a varázslója is eszünkbe juthat. Kovács Péter Balázs Túlélés V. című műve talányos alkotás, a geometrikus alakzatok a zártságot, a sokoldalúságot és a nyithatóságot egyaránt megidézik, valami titkot is hordoznak, akár a bibliai Frigyláda.
Kovács Péter Balázs: Túlélés V.
Szakrális mű Árkossy István Szent István című alkotása. A kereszténység jelképeiből építkezik, időtlenséget hordoz, a hit üzenetét közvetíti. A hithez közvetve kapcsolódik HÁász Ágnes alkotása is, amely időzónákat köt össze, létezésünk spirituális egységét jeleníti meg, nem számítanak az időzónák, miközben mégis az idő fogságában élünk. A múltunk sokrétűségére utaló tablóban Budaházi Tibor az örökséghez, a hagyományhoz való kötődésünket, annak tiszteletét mutatja meg Római töredékek című alkotásán. Töredezettségben a világ sokarcúságát mutatja fel és a cím ellenére is örökségünk üzenetét fogalmazza meg. Míg Budaházi felépít egy világot, addig Drozsnyik István Az idő vasfoga 4. című alkotásában világunk törékenységét hangsúlyozza ki, a pusztulás lehetőségét. Ami gyorsabban bekövetkezhet, mint gondolnánk.
HAász Ágnes: Időzónák
Ezek az üzenetek nem palackposták, művekbe zártságuk az értelmezésük nyitottságát hordozzák. Mindenki megtalálhatja a maga üzenetét. Én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, hogy ezer és ezer formájú az élet. (Móricz Zsigmond)
Kölüs Lajos
Mary Poppins tekeri
Mottó: Aki kifelé tekint, álmodik, aki befelé, az ébred. (Carl Gustav Jung)
Nincs abban semmi okkultizmus, hogy Hérics Nándor biciklije (Végtelen út) láttán Mary Poppins, a dadus jut eszembe, az ég vándora, ahogy a levegőben tekeri, nyitott, beszélő esernyővel, legyőzve a gravitációt. Hérics kerékpárja, remek vizuális érzékkel a terem centrumában áll, mozdulatlan, csupán a végtelen fény-csigavonal jelzi, van itt mozgás, de még mennyire. A kiállítás jelképe egyben egy e-mail cím elengedhetetlen tartozéka is (@), bárkinek szól, aki e-mailen keresztül kommunikál.
Vincze Ottó: A kopaszka
Két tágas teremben sorakoznak az alkotások, táblaképek, szobrok. A sötét elűzve, valami vidám hangulat lep meg (Vincze Ottó: A kopaszka tél múltával), még akkor is, amikor HAász Ágnes képe (Időzónák) láttán a végtelen időben bolyongok. Megnyugtat a zöld szín (Gál András: Zöld), elkap a melankólia Budaházi Tibor Római töredékek című művét nézve. Mosolygok Molnár Zoltán Rat-Bird című alkotásán, és arra gondolok, hogy Pompejiben milyen életrevaló módon adták a polgárok tudtára, emberi érzések lakoznak bennük, szenvedély, szerelem, nem kell tagadniuk egyiket sem.
Lux Antal: Tárna
Lux Antal Tárna című alkotása jelzi, milyen nehéz eligazodni a jelképek között, a pokol bugyra a földön kezdődik. Bennünk, emberekben, látogatókban. Mert idővel minden megváltozik (Drozsnyik István: Az idő vasfoga mindent megváltoztat 4.), talán magunkra sem ismerünk. Kitágulnak a létezés határai (Szepessy Béla: Robert Fludd és a létezés 6árai), kapcsolatok sokasága köti le figyelmünket (Serényi H. Zsigmond: Térkapcsolatok), és a végzet, amely csak utóbb tűnik annak (Gyémánt László: Anyám utolsó üzenete), mi is részese vagyunk, mi is üzenünk vagy üzenni fogunk, ha nem is írunk végrendeletet.
Az ember vele született tulajdonsága, hogy élni, élni és túlélni akar (Kovács Péter Balázs – KPB: Túlélés V.), olykor mindenáron. Még különös mutatványra is képes lesz, hogy az idő határát kitolja (Nagy Árpád Pika: Mutatvány), még a fáradt angyal testét (Matl Péter: Fáradt angyal) is új energia járja át, ha mosolygó embert lát.
Nagy Árpád Pika: Mutatvány
Balanyi Zoltán Harmadnapra című művével leteszi névjegyét, négy követ, szikladarabot rak egymásra. Ezek nem bánatkövek, nem is megalitok, de megidézik a testet, amely feltámad, amely halhatatlan. Pál apostol időszámítása jut eszembe: És hogy eltemettetett; és feltámadott a harmadik napon az írások szerint. (I. Kor. 15,4).
Hajózni muszáj, tartja a régi mondás. Idővel el kell hagynunk a földet, valamivel, még nem tudni, milyen járműre lesz szüksége az emberiségnek. Talán Lebó Ferenc sejti (Naphajó – a Béke üzenete). Ma még biztosan titok, egy újabb alkotás ezt a titkot idézi meg (Lenkey-Tóth Péter Danse Macabre 2), nem tudni, hol vagyunk, az űrben vagy egy álomban. A horror, a haláltánc finom jelzése, együtt táncolunk a sírig. Az alkotást tekinthetem Memento morinak is, arra emlékeztet bennünket, látogatókat, hogy életünk törékeny, és arra, amit Vajda János így fogalmazott meg: Gondolatom messze téved / Kék ürén a semmiségnek. / Földi élet, hol a réved? (Nádas a tavon, 1888).
Lenkey-Tóth Péter: Danse macabre
Kótai Tamás Beégett pillanat I. című műve archaikus, szakrális motívumrendszerre épül, amelyben nem csak a magyar népművészet, hanem a távoli, egzotikus és ősi misztikus kultúrák formavilágát is felfedezhetjük. A felismerés is csupán egy pillanat, de súlya van, az igazság mulandóságára, az érzések megkülönböztetésének fontosságára figyelmeztet:… ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. (Lukács evangéliuma 22. fejezet).
Szotyory László Mandala 2. című alkotásának hangulata különös, rejtélyes, álomszerű. A kép láttán feltehetjük a kérdést, milyen jövő vár ránk? Ki tudja a választ a kérdésre? Talán egy jósnő, aki Horkay István művében (Picasso menyasszonya) reinkarnálódig. Horkay finom íróniával jelzi, hogy Picasso a menyasszonyait… Megszelídítette, megbabonázta, bekebelezte, majd a vásznára vetette őket. Számtalan éjszakát töltött azzal, hogy kiszívja ezekből a nőkből a lényegüket, majd miután kivéreztette őket, megszabadult tőlük (Marina Picasso Nagyapám, 2001, Etoile Kiadó).
Horkay István:
Picasso menyasszonya
Mindez arra figyelmeztethet bennünket, hogy vigyázzunk, ha művészeti iskolába járunk (Zsin Judit: Művészeti iskola), könnyen elragadhat bennünket a múlt, az ének szépsége, titokzatossága (Pogány Gábor Benő: Kalevala), hamar a régészet világában találjuk magunkat (Zsemlye Ildikó: Bronzvidék V.) és látásunk könnyen elhomályosul (Varga-Amár László: Rózsaszín figura). Hogy mi a megoldás? Keressük a fényt (Tolnay Imre: Fényívek), a fehéret (PAF – Pintér András Ferenc DLA: 9090.47), mindkettő csodát tehet velünk, megváltozunk, miközben nem tettünk semmit.
Pogány Gábor Benő: Kalevala
A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása, állította Antoine de Saint-Exupéry. Ideje magunkba néznünk, előbb-utóbb felébredünk és látni fogjuk, hogy Mary Poppins biciklire száll a Pesti Vigadóban, Hérics Nándor és a közönség legnagyobb örömére.
