Szarka Károly
A mítoszoktól a diszkriminációig
Az ELTE BTK Kari Tanácstermében mutatták be A nemzeti mítoszok szerkezete és funkciója Kelet-Európában című könyvet, amely egy tavalyi konferencia anyagát tartalmazza. A könyvbemutatót egy reménybeli újabb könyv alapjául is szolgáló konferenciával kötötték össze, ennek témája az állami diszkrimináció volt a XX. századi Kelet-Európában.
Az egész napos rendezvénynek csak egészen kis részét teszi ki a nemzeti mítoszokról íródott könyv bemutatója, amelyet Szalai László szerkesztett. A kötet Magyarország, illetve a Balkán, Kelet-Közép-Európa, valamint a Szovjetunió mitológiájával foglalkozik, valóságos és kitalált történetekkel, és tucatnyi magyar, illetve egy külföldi szerző tanulmányaiból áll össze. Az egyetem tanácstermében Juhász József tanszékvezető egyetemi docens mutatja be a kiadványt, dicsérve a dolgozatok alaposságát, a kutatók precizitását, negatívumként pedig csak azt jegyzi meg, hogy némelyik szöveg nem mutat rá az egyes mítoszok gyökereire.
Az előszóban Krausz Tamás egyetemi tanár aktuálisnak nevezi a témákat. Belelapozva izgalmas olvasmánynak tűnik a könyv, az első tanulmány pedig rögtön bizonyítja is a fenti állítást, Trianon ugyanis keveset veszített aktualitásából. Bár a többség hajlamos róla egyik vagy másik szélsőség felé hajolva gondolkodni (vagy éppen nem gondolkodni), ezért nem árt a tévhiteket eloszlatni. Szó esik még a magyarok középkori hittérítéséről, a szlovák történelemoktatásról, a horvát tavaszról, a délvidéki hideg napokról, a jugoszláviai német kisebbségről, a roma őstörténetről, az ős-bolgárokról, a szovjet hazafiságról és egyebekről, általánosságban a hatalmi érdekből vagy éppen naiv jóindulatból, de általában mesterségesen kreált nemzeti mítoszokról.
A könyvbemutató utáni első szekció elnöke Krausz Tamás és Bartha Eszter egyetemi tanársegéd, első előadója pedig Szalai László, aki az észak-kaukázusi muzulmán népek, a csecsenek és az ingusok kitelepítéséről értekezik. A téma nem tartozik a legnépszerűbbek közé, történész körökben viszont ismert tény, hogy a Szovjetunióban is előfordult vallási-etnikai alapú diszkrimináció, még ha az indok ebben az esetben a szovjetellenes bandatevékenység is volt. A Barta Tamás által ismertetett 1945 utáni magyarországi defasizálás és diszkrimináció már egy jóval szélesebb körben boncolgatott kérdéskör, a háború utáni megtorlásnak bőven van irodalma, de nem árt felidézni, hogy a németeket például nemcsak egykori szervezeti tagságuk (SS, Volksbund), de származásuk, korábbi népszámláláskor vallott nemzetiségük alapján telepítették ki az országból.
A későbbiekben Vázsonyi Dánielnek a homoszexualitás megítélésével, illetve Jóni Eszternek a nők helyzetével foglalkozó előadását halljuk, a vizsgálatok helyszíne pedig Magyarország és a Szovjetunió. A korabeli törvényekből kirajzolódik, hogy az elmúlt századokban mind a homoszexualitást, mind a női emancipációt betegségnek tekintették, utóbbit társadalmi értelemben vett betegségnek. Mint kiderül, Magyarország közepesen volt homofób, Oroszországban pedig az irodalmi hagyomány tette többé-kevésbé elfogadottá a másságot. Az ebéd utáni második szekciót Juhász József és Ring Éva egyetemi docens elnököli, az előadások továbbra is érdekesek. A Németországból érkező Matthias I. Köhler például az 1930-as és ’40-es évekbeli tekintélyuralom és az erőszak társadalmi elfogadottságának okait elemzi, amely a korabeli liberális kapitalizmusban való csalódásra és a hagyományos családi szerepek megváltozására is visszavezethető.
Matthias I. Köhler: Tekintélyuralom és erőszak
Aztán egy időre a történelmi Jugoszláviába utazunk, persze csak gondolatban. Pap Tibor a Vajdaság kibeszéletlen múltjáról és a nem délszláv népek (magyarok, albánok) puha diszkriminációjáról beszél, Dobrowiecki Péter a muszlim-kérdésről, tehát a bosnyákok, boszniai muzulmánok problémáiról értekezik, Bezzegh Alpár pedig a jugoszláviai német kisebbség diszkriminált, egyben privilegizált helyzetéről mesél.
Pap Tibor: A kibeszéletlen múlt hatása a Vajdaságban
A konferencia utolsó előadásában Binder Mátyás az amúgy is viszonylag ritkán emlegetett roma holokauszt kevésbé ismert részleteire világít rá. A zárszót Krausz Tamás mondja, megköszönve a végig kitartók figyelmét – az előadássorozat valóban hosszú, végigülni viszont mindenképpen érdemes, tanulságos és gondolatébresztő.
