Szarvas Ferenc
Pali. Árufeltöltő. Segíthetek?
Ez van az ezüstszínű kitűzőmbe gravírozva, matt fekete, Daytona betűtípussal. Két perccel ezelőtt vettem át a HR irodában a kulccsal együtt, ami a szekrényemet nyitja.
Az 517 számú öltözőszekrény az enyém. Kinyitom, a zárnyelv a második próbálkozásra fordul el. Az égszínkék céges pólót leakasztom a vállfáról, XXL méretet kértem, pont jó rám. Ideges vagyok, pisilnem kell. A piszoár öblítője nem működik.
Technikatanár vagyok, novemberben töltöttem be az ötvenet. Huszonhét évig tanítottam általános iskolában. Három hónapja szűnt meg a munkaviszonyom, közös megegyezéssel. Részemről a kevés fizetés, a tankerület részéről a sok tüntetés volt az ok.
Anyám szerezte az állást. Ő segített, hogy egy multi bolthálózatának lelkes csapattagjává válhassak. Hálát érzek. Új munkám van, a mai a próbanap.
A fémszekrénybe teszem a hátizsákomat, bezárom, a kézfejemre tollal felírom a számát, mert a kulcstartóról lekopott. A kék pólót betűröm a farmeromba, és határozott léptekkel elindulok a raktár felé.
Az alumínium redőnyajtó előtt áll anyám ismerőse, a kitűzőjén felirat, LACI OSZTÁLYVEZETŐ SEGÍTHETEK? Engem vár. Szigorú tekintettel néz végig rajtam, majd megdöbbent arccal mutat a lábamra. Cipőd, kérdi. Értetlenül nézek rá. Az utcai cipőm van rajtam, mert a munkavédelmiből nem volt bent negyvenhatos méret. Fekete bőrcipő, illeszkedik az előírt munkaruházathoz, válaszolom.
Nanananananana, emeli fel a hangját, és a mutatóujját, munkavédelmi cipő nélkül nem lehet elhagyni az öltöző területét. Pali, a raktárban kamerák vannak, és tudod nagyon jól, hogy minden szabálysértésért pénzlevonás jár. Ha nincs rajtad fémbetétes cipő, levonás. Ha nincs bekötve a cipőfűződ, levonás. Szabálykövetés, Palikám, szabálykövetés! Rend a lelke mindennek, mondja, vagy inkább lihegi, mert rosszul vette a levegőt, és a végére nem maradt. Ez sem tanult retorikát. Lehet vagy hatvanöt éves, mikor főiskolára járt, biztos nem tanítottak ilyesmit. Már ha járt egyáltalán.
Tudom, persze, mondom neki, haladjunk, dolgozni jöttem ide.
Megvetően pillant rám, körülnéz, lehalkítja a hangját, és azt kérdezi, hogy én tanítsalak meg gondolkodni? Mikor bejöttél reggel, akkor blokkoltál, tehát te már dolgozol. Az mindegy, hogy kimégy-e az öltözőből, vagy itt ülsz egész nap, te ugyanannyi pénzt kapsz így is, úgy is.
De ha te pakolászni akarsz meg cipekedni, akkor én nem fogok az utadba állni, írd alá, mondja, és elém teszi, én pedig aláírom a balesetvédelmi és tűzvédelmi oktatás résztvételi lapját. Rátenyerel a nagy piros gombra, a raktárajtó lassan elindul felfelé.
Kilépek a raktártérbe. Beleszippantok a levegőbe, a tüdőmet átjárja az szárazáruraktár jellegzetes vegetaillata. Azonnal a kezembe nyomnak egy kézitargoncát, hogy vigyem ki a pacalpörkölt konzerveket, és a hatos polcra pakoljam ki. Elindulok, de egy magas, kopasz férfi rám szól, hogy álljak meg, segítsek kiraklapozni az uborkakonzerveket. Megállok, leengedem a targoncát, nehogy elguruljon, valaki rám kiabál, húzd már el a békát az út közepéről, aztán egy szemüveges, fekete hajú nő megfogja a kezem, és azt mondja, gyere velem a kutyatápot felpolcozni. Laci osztályvezető lép mellém, úgy látom, kóstolgatnak, mondja, és felröhög.
Csak a legfontosabb dolgokat mondom el, és csak egyszer, figyelj nagyon.
A sárga vonalon kívül ne menj, mert azért levonás jár. Csak középen vannak kamerák és a sarkokban. Ha pihenni akarsz, akkor a polcok alá húzódj be, este nyolc órától tízig a vezérlőben senki sem nézi a kamerát, akkor szoktunk pihenni a konzerves sor alatt. Egy doboz mindig legyen a kezedben, és ha megszólít bárki, akkor mondd azt, hogy mindjárt jövök. Megjegyezted?
Persze, felelem, diplomás vagyok, nem okoz gondot.
Az dicséretes, mondja, de jó, ha tudod, hogy volt már itt háromdiplomás mérnök, tanárember, bukott ügyvéd, és egyik sem tudott megmaradni, mert nem tudták, hogy kell jól szabályt követni.
Bólogatok, persze, majd én tudom. Tizenéves kamaszokkal is elboldogultam, néhány befőttesüveg nem fog gondot okozni.
Mint egy igásló, úgy dolgozok, hogy elnyerjem a csapat bizalmát. A raktárban hideg van, de én izzadok, az emeléseket még szoknom kell, a dobozok nagyon nehezek. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen brutális kiszerelésben van minden élelmiszer. Hajol, kivesz, kirak, igazít, négy mozdulat ismétlődik, mint egy meditációs gyakorlatsor.
Öt órakor már a karomat nem érzem, a járás is nehezemre esik.
A próbanap végén a HR asszisztensnél jelentkezek, hogy bekörözzek. Holnaptól kezdődnek az oktatások a beillesztési tréningterv szerint, megkapom a műszakbeosztásomat, és megismerkedhetek a munkatársaimmal.
Rossz hírem van, sajnos Ön túlképzett ehhez a munkakörhöz, ez óriási visszalépés lenne az életpályamodelljében. Más nyitott pozíciónk jelenleg nem érhető el, de értesítjük, mihelyst változás áll be a jelenlegi erőforrásigényeket illetően, mondja a csaj, lehet vagy huszonöt éves. Biztos macskája van, mert a nadrágján fehér szőrszálak vannak.
A mai fizetését természetesen felveheti a főpénztárban, sok sikert kívánunk a további életéhez, mondja, és kezet nyújt, én meg bambán szorítok rá. Vékony, finom ujjai vannak, nincs jegygyűrűje, biztos munkamániás szingli, gondolom.
A szekrényem nem nyílik ki, tíz percig szenvedek vele, visszamegyek a HR irodába, kérek másik kulcsot. Jó a kulcs, csak rossz szekrényt próbálok kinyitni, az enyém az 517 volt, nem a 647, mondja a macskás asszisztens. Elnézést, az izzadságtól és a kézmosástól elmosódtak a kézfejemen a számok, mondom, és zavartan kihátrálok. Tényleg nyílik.
A főpénztárban a szőke hölgy kinyomtat egy lapot, kiadja az ablakon, és azt mondja, hogy a vastag betűs sor a napibérem, ebből levontak nyolc szabálysértést, és ott van alul a végösszeg. Háromezer forintot kell befizetnem.
Szarvas Ferenc 1972-ben született Debrecenben, jelenleg is ott él.
