Ex libris

 

A rovatban helyi kötődésű, de országos jelentőségű régészeti, történelemtudományi, néprajzi, helytörténeti és levéltári vonatkozású aktualitásokat mutatunk be meghívott, zömmel helyi, Békés megyei kötődésű, többségében 35 éven aluli kutatók, szerzők, amatőr irodalom- és történelembúvárok és jómagam tollából.

 

Első vendégszerzőnk Hergott Kristóf, az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum régész-segédmuzeológusa, emellett a Szegedi Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori iskola hallgatója. Egyetemi diplomáját 2020-ban szerezte régészet szakon. Kutatási területe a népvándorlás kor, azon belül is az avar kor, illetve az avarok íjászata. Rovatunkban megjelenő első írása „a múzeumok új barátja?” cikksorozat 2. része, melynek középpontjában az Orosházi Múzeum és barátai állnak.

 

 

Hergott Kristóf

 

A múzeumok új barátja (II.)

 

A régészet iránt érdeklődő civileknek sokáig a múlt megismerésére nem volt közvetlen lehetősége, csupán egy-egy kiállítás, könyv, esetleg előadások olthatták a tudásszomjukat. Azonban ezen forrásbázisok koránt sem tekinthetők kielégítőnek egy olyan embernek, aki látni akarja a szülőhelyén élt ősök hantjait, kezében kívánja tartani a múlt egy darabját, lába alatt akarja tudni az egykori falvak utcáit. 

Jómagam ilyen lelkes embereket ismertem meg az orosházi múzeum múzeumbarát fémkeresőseinek személyében és csatlakoztam a már 2015-ben megkezdett közös munkálatokhoz: Orosházán az országban talán először kezdődött meg a helytörténet iránt elhivatott emberek integrálása, és azóta már 9 segítővel büszkélkedhet intézményünk. Múzeumunkban nem csak a kutatásokba, de tavaly óta már a feldolgozásba is besegítenek a fémkeresős munkatársak, mellyel nagyban segítik nemcsak a terepi, de a benti munkálatokat is. Mindemellett a lelőhelyek védelmében is fontos szerepet játszanak, hiszen helyi illetékességük miatt szemmel tartják a környékükön húzódó régészeti lelőhelyeket, minek köszönhetően az önjelölt kutatóktól is megóvják azokat. Munkájuknak köszönhetően több olyan egyedülálló lelet került múzeumunkba, melyek könnyen az enyészetté válhattak volna. Példaként egy olyan, a langobardokhoz köthető ruhakapcsoló tű (fibula) került elő 2019 októberében Nagyszénás határában, amely nemcsak az Alföldön, de a Kárpát-medencében is egyedülálló leletnek számít. A germán népcsoportokhoz tartozó langobardok a 6. század folyamán a Dunántúlon éltek, majd onnan vándoroltak Itáliába a 6. század utolsó harmadában, ennélfogva kérdés, hogy milyen módon kerülhetett az Alföldre – az akkori Gepida Királyság területére – egy általuk használt viseleti elem. Mezőhegyesen a keresőseinkkel két aranypénzt találtunk, az egyik Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) a másik Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodási idejére tehető. Mindemellett Gerendás környékén egy a 17–18. század környékén elrejtett vaseszközökből és vastárgyakból álló depót is a fémkeresős leletfelderítőinkkel együtt találtunk, mely együttes jelentős bolygatásnak volt kitéve a mezőgazdasági munkálatok miatt, így talán az utolsó pillanatban sikerült megmentenünk a teljes pusztulástól a depó földben maradt maradékát. 

Fontos hangsúlyozni, hogy múzeumunk civil segítői nem lelőhelyet pusztítanak, hanem a múlt olyan pótolhatatlan emlékeit hozzák felszínre, melyeket már a traktor ekéje kimozdított évezredes nyugalmából és azóta csak ide-oda forog a földben várva, hogy egy kutató felgyűjtse és megmentse a további hánykolódástól. Egyesek úgy vélik, hogy tevékenységük még a múzeumi koordináció mellett is káros, hiszen egy lelőhelyet bolygatnak meg azzal, ha kis lukakat fúrva kiemelik a földből a múlt egy-egy darabját. Véleményem szerint ez azonban csak féligazság! Alapvetően a múzeumunkban (és vélhetően más múzeumokban is) folyó fémkeresős kutatások kizárólag a föld azon szelvényét érintik, amely a mezőgazdasági bolygatásnak egyébként is ki van téve, ennélfogva olyan tárgyakra bukkanunk kutatásaink során, amelyek nem hogy eredeti helyzetükből mozdultak ki, de még a műtrágya és a tarlóégetés hatásainak is ki vannak téve. Bolygatás abban az esetben történik, ha a múlt egy olyan emlékére bukkanunk, amelyet valóban eredeti összefüggéséből emelnénk ki, azonban ennek megállapításához már a szakavatott szem (vagyis a régész) jelenléte, illetve a fémkeresős kolléga helyzetfelismerő képessége is kell. Fontos, hogy maguk a keresősök is tisztában legyenek az egyes objektumok fajtájával, fel tudják ismerni azt a helyzetet, mikor eredeti összefüggéséből készülnek kiemelni egy leletet. Ilyen szerencsés helyzetben került elő a fent említett gerendási vasdepó is. Az egyik fémkeresős segítőnk több fémtárgy együttes jelére lett figyelmes, és ahelyett, hogy vad ásásba kezdett volna, az első fémtárgy kiemelése után szólt, hogy talán itt valami nagyobb dolog is lapul a földben. Ezt követően tártuk fel a közel 40 vastárgyból álló leletegyüttest, melyből sajnálatos módon a szántás csak alig pár tárgyat őrzött meg eredeti, azaz in situ helyzetben.

 

A_gerend__si_vasdep_____s_megtt_K_1_.JPG
A gerendási vasdepó és megtalálói. A képen múzeumbarát segítőink:
Zsikai Péterné Náfrádi Krisztina, Csorba Rita, Kvark Róbert,
Benkő József, valamint Rácz Rita és Hergott Kristóf régészek.
A munkálatokban részt vettek még Bene András és Zsikai R. Péter,
múzeumbarát fémkeresős munkatársak.

 

Azonban nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a kép ennél jóval árnyaltabb, ugyanis nem csak a múzeumok segítőinek van fémkereső a kezében, hanem jóval többen vannak olyanok, akik a törvénnyel szemben állva, öncélúan pusztítják múltunk kincseit. Sajnálatos módon ezek az emberek meg sem próbálnak bekapcsolódni a múzeumi munkálatokba, hanem inkább saját zsebeik megtömésére használják a múlt azon darabkáit, amelyek szakértő kezekben talán beilleszthetők lennének a történelem nagy kirakójába. Megyénkben szerencsére megkezdődött az a folyamat, ami talán itt először kezd kibontakozni, miszerint Békés megye múzeumai egységesen próbálnak fellépni az illegális keresősök ellen. 

Elmondható, hogy múzeumunkban gyümölcsöző együttműködés alakult ki a civilekkel, hiszen mindezen eredmények a puszta lelkesedésüknek köszönhető. Amit ők hobbiként fognak fel, abból a szakma gazdag forrásbázishoz juthat a múlt megismeréséhez, ez a kohézió, ami összetartja ezt az összefogást.

 

Orosháza, 2021. február 11.


Főoldal

2021. március 19.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA