Erdész Ádám
Milyen a szörnyeteg?
A szörnyeteg kifejezés Demmel József új könyvének címében bukkan elénk: Szörnyeteg Felső-Magyarországon? Az alcím pontosítja a talányos felütést: Grünwald Béla és a szlovák–magyar kapcsolatok története. Grünwald Béla a 19. század második felében működő politikus volt, a szélesebb emlékezetből már eltűnt, aki kíváncsi rá, annak történeti szövegeket kell böngésznie. A kutatás eredményeként kiderül, hogy Grünwald Béla Zólyom megye alispánja volt, majd fellépett az országos politika színpadára, s a legjobb közigazgatási szakemberek között tartották számon. Van még valami, ami minden életrajzában szerepel. 1891-ben, 52 éves korában elutazott ifjúsága legkedvesebb színterére, Párizsba, pár hónapos párizsi tartózkodása végén a Szajna-parton golyót röpített saját fejébe. A tragikus pisztolylövés előtt még táviratozott pártja vezetőjének, Apponyi Albertnek, hogy „Grünwald Béla Párizsban meghalt”. A parlament a közigazgatás államosításáról szóló vita előtt állt, pártjának más vezérszónokról kellett gondoskodni.
Bármilyen drámaira sikerült is az utolsó fejezet, mindettől még nem lesz valaki „szörnyeteg”, ám Grünwald életében volt valami, ami legtöbb történeti interpretációban mindent felülír: 1874-ben ő kezdeményezte és menedzselte azt a Zólyom megyei feliratot, amelynek következményeként bezárták a szlovák nyelvű egyházi gimnáziumokat, majd a Matica slovenskát is. Mindennek köszönhetően a szlovák történeti irodalomban Grünwald diabolikus figurává, szörnyeteggé, sőt fenevaddá vált, Demmel József – aki korábbi könyveiben is többször félretolta a tradicionális magyar és szlovák nemzeti történeti narratívát – ezúttal is magát, az embert és a működésének keretet adó struktúrákat állította a középpontba. Ugyanis a dualizmuskori magyar–szlovák kapcsolatok történetének meghatározó szereplője sok tekintetben ismeretlen figura. Korábban homályban maradt ifjúsága, családi és személyes kapcsolatrendszere. Még azt sem lehetett biztosan tudni, szülei milyen nyelven szóltak hozzá gyermekkorában. Demmel József tehát a személyes élettörténetre és azokra a bonyolult folyamatokra kíváncsi, „amelynek végén ott áll ez a magyar–szlovák viszonyban mind a mai napig fel nem oldott konfliktus, amelyben ő vitathatatlanul központi szerepet játszott”
A kérdésfelvetésnek megfelelően a szerző egymás után tárja elénk a „szörnyeteg” gyermekkorának meghatározó történeteit. S az derül ki, édesapja Bártfa történetében nagy szerepet játszó német családból származott, édesanyja pedig vagy német, vagy szlovák anyanyelvű lehetett. Fiával mindenesetre németül levelezett. Maga Grünwald nem szlovák szülőhelyén, Szentantalon tanult meg magyarul. Breznóbányai kereskedő családból származó anyai rokonai – a Majovszkyak – gyermekkorában még őrizték szlovák identitásuk bizonyos elemeit. Grünwald szép karriert befutó pap nagybátyja a Maticának is alapítója volt, noha később politikai irányt váltott. A gyermek- és ifjúkor, a családi háttér tanulmányozása során egyetlen olyan tényező sem bukkant fel, amely predesztinálta volna Grünwald Bélát későbbi szerepére.
A Demmel József által feltárt tények és egymás mellé sorakoztatott szövegek azt mutatják, az 1863-ban ügyvédi vizsgát tett fiatal jogász anyai családja mellett felkészültségének és megnyerő modorának köszönhette gyorsan felívelő hivatali karrierjét. Huszonnyolc évesen – 1867 – Zólyom megye főjegyzője, majd négy év múlva alispánja lett. Ám ezt megelőzően két évet töltött Nyugat-Európában, német, belga és párizsi egyetemek hallgatójaként. A Demmel József által feltárt első életszakasz végén egy, a felső-magyarországi vegyes etnikumú és felekezetileg is színes képet mutató világot belülről ismerő, európai műveltségű, ígéretes jövő előtt álló ifjút látunk.
Viszont Felső-Magyarország különleges világ volt. Demmel József könyvében a személyes életút látószögét a helyi társadalom struktúrájának és politikai rendszerének leírásával váltogatja. Különlegesen érdekes Zólyom megye leírása. Ebben a szlovák lakosságú megyében az 1840-es években a reformeszméknek elkötelezett magyar liberális nemesi csoportok szerezték meg a hatalmat. Egy ideig együttműködtek a helyi szlovák elittel, majd az 1848-as forradalom és az abszolutizmus éveiben ez a két csoport szembekerült egymással. Ebbe a helyzetbe csöppent bele Grünwald Béla, s arra a meggyőződésre jutott, hogy a magyar állameszmére a nemzeti építkezés irányába induló szlovák elit veszélyes, és fel kell lépni vele szemben. Mivel az átlagnál jóval tehetségesebb és alighanem mániákusabb volt, magára vállalta a vezérszerepet. Szűkebb-tágabb környezete szinte taszította ebbe az irányba. Különösen izgalmasak azok a fejezetek, amelyek azt mutatják meg, miként változott meg az 1870-es évek közepén a kor meghatározó liberális politikusainak értékrendje nemzetiségi kérdésekben. A liberális elvek szerint a helyi közösségek akadály nélkül építhették volna a maguk önkormányzatát, kulturális, oktatási szervezeteiket, ám ez az építkezés a magyar állam ellen irányult. A kor nagy formátumú szabadelvű politikusainak komoly gondot okozott ez a dilemma. A pressziót választották, de ez sem bizonyult jó megoldásnak. Grünwald Béla különös erővel kereste a megoldást a feloldhatatlan ellentétre. Ez már olyan szituáció, ahol az egymásnak feszülő ellenfelek számára a legkönnyebb út az ellenség vezéralakjainak szörnyeteggé stilizálása.
Demmel József azt is megmutatja, hogy ment a szörnyetegfaragás. A karaktergyilkosság a 19. században is a politikacsinálás része volt, kivált, ha valakin sebezhető pontokat fedeztek fel. Grünwald magánéletében akadtak ilyen pontok. Nemcsak férjes asszonyokkal folytatott viszonyt, de volt egy titkos kapcsolata, amelyből gyermeke született. Gyermekének anyja alacsony társadalmi állású nő volt, a korabeli normák szerint nem vehette feleségül, bár gyermekéről gondoskodott. Amikor Grünwald veszélyes szlovákellenes politikusként jelent meg a színen, az egyik, jó nevű íróként számon tartott Matica-vezető Spanyol komédia címen kulcsdarabot írt Grünwald magánéletéről. A darab folytatásokban jelent meg az egyik népszerű szlovák lapban. Annak idején Besztercebányán a társaságbeli magyar és szlovák olvasók alighanem pontosan tudták, hogy a spanyol történet szereplői közül ki kicsoda Zólyomban. A darabbeli Senorita Ogusta Slimaquezben, a komédia Grünwaldról mintázott gonosz főhősének „civil feleségé”-ben Agustina Szlimakot, az alispán gyermekének anyját ismerték fel. Ő mellesleg a vármegyei hajdú lánya volt. Demmel József kimondottan bravúros kutatómunkával dekódolta számunkra ezt a kulcsdarabot. S a szerző joggal feltételezi, hogy egy ilyen, a korabeli viszonyok között megrendítő erejű ütésnek számító támadás – amely több ember magánéletét rontotta meg – visszahatott Grünwald politikai magatartására is.
A Spanyol komédiáról szóló fejezet rég elfeledett szereplőket kelt életre a gondos levéltári adatfeltárásnak köszönhetően, emellett remek dramaturgiával megírt rész. A szerző a komédia történetének ismertetésétől újabb és újabb rejtélyeket feloldva vezeti el olvasóját a könnyen áttekinthető, tiszta képig. S az egész könyv ilyen: világos szerkezetű, érdekes, távolságtartó. – És a szörnyeteg? Hús-vér embert láttunk, aki azt hitte, meg tud oldani egy olyan kérdést, amelynek nem volt jó válasza. Kétségtelenül ártott is, legtöbbet önmagának.
