Gömöri György
Ami kimarad az életemből
Most már sohasem jutok el kies Kukkonába,
kimarad Kamnik, Sandomierz meg Valetta,
és Ciprus sok szép rejtett keresztes-temploma;
még így is jóval többet utaztam, mint Babits
vagy Radnóti-kíváncsiságom kergetett
Bali szigetéig, majd tjempaka-virágoktól
bódultan egészen Ambonig, és utána
még benéztem (útban Teheránba)
Bangkok narancsszín-ruhás, gongoktól bongó
szentélyeibe. Hogy sajnálom-e mindazt
a látványt, amiről úgy látszik, már végleg
lemaradtam? Nem én.
Csak remélem, a csodák megmaradnak,
az unokáknak is, kiket nem fojt meg metán,
nem söpör el hirtelen tengerár
és nem tesz tönkre sem őserdőket irtó,
gyors hasznot remélő állam vagy a jövőt,
mint koktélt felszürcsölő, olaj-befektető.
2020. március
Alkonyi séta
Óriás akvárium az ég, kék vizében
felhő-ponty úszik, mögötte makréla-
(más néven bárány-) felhők raja, hogy aztán
sárga-rőt szinekbe játszva mondjon
búcsút az őszi nap. Ilyenkor
már nincs gyerek az utcán, ha járókelő, az is kutyával,
meg egy öreg pár ballag, kéz a kézben. Alkonyul.
A nyárfáról varjú-csapat vonul le
rettentő károgással, míg a parkban
rikoltozó sirályok kóstolgatják
a felázott talajt. Vacsoraidő.
Később a legtöbb házban képek
villognak,meg hangok, egyre ontva
a baljósnál baljósabb híreket,
amik elől hiába merülnénk alá
az álom szürkés mélyvizébe, kergetni
ezüstös felhő-pontyokat.
Gondolkodó tulipán
Gondolkodik ez az egy szár tulipán.
Rózsaszín fejecskéjét zöld karján
nyugtatva, vajon mire gondol?
Sajnálja, hogy csak rövid időt töltött
nyílása után a kertben, mert levágták, hogy díszítse
valaki otthonát? De kinti társai már
mind hervadóban, s ő még él,
vázában, igaz, de vízzel telítődve.
(Miközben emberek ezreit gyilkolja csöndben
egy ragadozó vírus, ami gyorsabban
terjed, mint a virágpor, vagy a gyom).
Ez a kis tulipán boldogabb minálunk:
nem tudja elképzelni saját elhervadását.
Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.
