Versek
Csontos Márta
Arcok a múzsák kertjéből
Krúdyban álmodik a valóság
A megmozdult ürességben
egyetlen piszkos felhő az ég.
Ébredésem sugara fölém hajol.
Talán a szél hangja
zajong bennem, talán
a Hold udvara zár magába.
Véremet szívja a hajnal,
próbálom önnön fényemhez
szoktatni magam.
Sophie Novalis emlékkönyvébe ír
Nem talállak. Ajkamon
a sehol.
Ha könnyű éjszaka
bújik mellém, áthangolja
álmom a lényeg.
Rossz ébredés vár rám,
az egymásba olvadó
felhők mámora elillan.
Az égből leszakadt
trombitaszó nyomvonalán
égre énekelem
a madarakat.
Hervay Gizella, jelekben
Meghaltak bennem a napok.
Hova mélyed az idő,
merre dőlnek a ködös hegyek?
Vitorlám zászlaján
lobognak a hiányjelek.
Fekete fátyol a tér.
Halott nélkül vagyok özvegy.
Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.
2018. június 28.
