Megkérdeztük a „karanténban”
Vámos Miklóst
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Én kétféleképpen olvasok. Először az adott munkához, ha éppen regényt írok. Másodszor számomra megunhatatlan szórakozásként. A sors szeszélye folytán a karantén kezdetén épp egy háromnegyedig elkészült regényhez olvastam (részben újra) fontos könyvet. Egy szabatos szakmunkát Raoul Wallenbergről, a neve a címe. Egy másikat, Carl Lutzról és a Vadász utcai üvegházról (Svájci védelem alatt). Továbbá Szép Ernő Emberszag című regényét a három hetes munkaszolgálatáról, tovább Heltai Jenő háborús naplóját (Négy fal között). Saját mulattatásomra egy vastag kínai regényt (Mákháború), aztán a megunhatatlan Švejket, legalább húszadszor, aztán egy remek izraeli regényt (Egy galamb és egy fiú), meg J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője egyetlen felnőtteknek szóló regényét, ezt kivételesen angolul (The Casual Vacancy), de tudtommal kiadták már magyarul, ha nem csalódom, Átmeneti üresedés címmel. Ezek – a szórakozásból olvasottak – a nagy cseh klasszikust kivéve mind könyvtáriak. Most nem lehet őket visszavinni.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Megnéztük újra az Ifjúság című remek filmet, aztán a 141 perc a befejezetlen mondatból-t, mely Fábri Zoltán remeke, még gimnazista voltam, amikor először láttam, akkor lenyűgözött. Most is tetszett, de kicsit azért lelassult.
Olvasni jó, filmet nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Mint említettem, főleg az új regénnyel foglalkoztam. Az lesz a címe: Dunapest, és az élő főszereplők mellett egy házról szól, mely Budapesten, a XIII. kerületben, a Szent István parkban áll, 1938 óta. A cím magyarázata az, hogy az egyik figura egy francia nő, akinek immár meghalt magyar származású angol férje volt, s a nő megismerkedésük időszakában félreértette a magyar főváros nevét. Ezenkívül kért tőlem néhány számomra fontos hetilap kis novellát a járvány kapcsán, örömmel megtettem, mert ezeket magamtól is megírtam volna előbb-utóbb. Én akkor teljesítek fölkérést, ha ilyen módon magam felé tudom hajlítani.
(Kérdezett: Kiss László)
