Cs.Tóth János
Siklósi Szalon a vár falai között
A színvonalas, szellemes zenei startolás jót tett a nyári siklósi rendezvénysorozat nyitányának. A perzselő hőségben kellemes a vár hűvös udvarán klasszikus zenei koncertet hallgatni. Hátunk mögött hagyva a várbörtön kazamatáit, az emeleti nagyteremben vastag üvegek alatt az ásatások nyomait láthatjuk. De nézzünk a falakra, mert ott látható a huszonnyolcadik Siklósi Szalon kiállítás.
Az első benyomások kifejezetten kedvezőek. Eleven, változatos és színgazdag képsorok a falakon, mozgalmas plasztikák a térben. Mintha az alkotók érzelmi, hangulati mentalitása felerősödne az egymás mellé helyezett művek együttes hatásától. Na, igen hisz kipróbált csapatról van szó. Huszonnyolc éve folyamatosan megrendezésre kerül a seregszemle, és alig változott a közel hetven alkotó személye, a művészeti közösség összetétele.
A hatvanas évek utolsó harmadában ezen a tájon működött az I. Magyar Szobrász Symposium. Ennek látványos hozadékaként nemzetközi rangú szoborpark jött létre 1967 és 1970 között. Ma is megtekinthető a Nagyharsányi Szabadtéri Szoborpark. Nemzetközi Kerámia Alkotóház létesült Siklóson, helyt adva évtizedekig e műfaj követőinek. Pécs művészeti életének hatása magától értetetődően átsugárzik erre a régióra. Mégis, a helyben élő Kovács Ferenc festőművész műteremavatóján 1991-ben, a jelenlévő művészetpártolók és alkotók indították el a gondolkodást: legyen Siklóson évente szalon, legyen országos rangú kiállítás, kapcsolódjanak a különféle műfaj követői egymáshoz. Az eltelt közel három évtizedben képző- és iparművészek, fotográfusok, építészek és művészettörténészek egyaránt helyet kaptak a Szalon tevékenységében.
A Váron, Baranyán és Pécsen kívül is bemutatkoztak a Siklósi Szalon művészei. Eljutottak az alkotások a fővárosba, a Budapest Kongresszusi Központba. Láthatták az műveket a Hatvani Galériában, Szekszárdon, a Művészetek Házában, Tatabányán, a Kortárs Galériában, Egerben, a Templom Galériában. A minőséget az is jelzi, hogy határon túli meghívásoknak is eleget tettek. Eljutott a Siklósi Szalon kollekciója Prágába, a Magyar Kulturális Intézetbe, Bécsbe, a Kulturális, Tudományos Tájékoztatási Központba, a Lendvai Múzeum Várgalériájába, a Párizsi Magyar Intézetbe és legutóbb Rómában tekinthette meg a közönség az értékes alkotásokat.
Megörvendeztetett bennünket jó néhány míves, értékes alkotás. Pécsi alkotók csokra adja az egyik bázist. Barakonyi Klára mértani formák, a háromszög és a négyzet viszonylatát kutatja. Bükösdi Kálmán Chiriconak állít emléket kavargó hevületű képével. D. Szabó Margit fényívek mozgásával telíti a képet. Lírai hangvételű olajképpel, meleg formákkal mondja el gondolatait Herczeg László. Horváth Dénes képén a formák szinte egymásba szúródnak a feszességtől, színességtől. Ellenben finom fény- és árnyékstruktúrák jellemzik Jarmeczky István munkáját. Ellentételesen felesel egymásnak Jegenyés Jusztina üvegplasztikája J. Móker Zsuzsa porcelán alkotása. Előbbi a szerkesztett formák, utóbbi a finom felület megmunkálást tartja fontosnak. Kuti László betonszobra ellentmond az anyag súlyosságának, annyira könnyeden bánik a matériával. Molnár Sándor kerámiája csupa dinamika, csupa rezgés és kavargás. Molnár Tamás grafikája cizellált szépségével vall a természeti környezetről. A világ arányainak újraértelmezésével és egy belső igazság kisugárzásával keresi saját esztétikáját Mosonyi Tamás. A valóságból emel ki egy részletet Nyári Zsolt így vall személyes élményeiről szobrával. Pincehelyi Sándor a tőle megszokott piros, fehér, zöld színkombinációval alkot attraktív olajképet. Fölöttébb emberinek és archaikusnak mondható Rétfalvi Sándor valamint Trischler Ferenc plasztikája. Rigó László lírai intimitású kisplasztikát adott be erre a Szalonra. Szatyor Győző ugyancsak ebben a műfajban alkotott, a fa és vas felhasználásával készített érdekes munkát.
A másik nagy egységet a Budapesten és környékén élő művészek csoportja alkotja. A geometria nyelvén fogalmaz Aknay János. Bráda Tibor, valamint Kádár János Miklós művein a kint és bent átmeneti jellege látható. Csavlek András rusztikus felületű, meditatív képpel jelentkezik. Csizy László viszont zaklatott világunkról elmélkedik. Deák Ilona az emberi alakok és a fény viszonylatát kutatja. Vele hasonlatos Mayer Berta alkotása, mert itt is emberek vannak, de a színek kontextusában kell azokat értelmezni. A felület és a formák szépségének izgalmas eredményét láthatjuk Dréher János munkáján. Erdős János nyugtalanító érzetet jelez világunkról képével. Kéri Mihály paradox módon a kozmikus mozdulatlanság mozgását vetíti elénk, míg Kovács Péter Balázs a színek és formák találkozásának izzó ütközését festi meg. Nagy Előd és Ridovics Péter a látott valóság közelében maradva festettek olajképet. Puha Ferenc és Székács Zoltán misztikus érzelmeket, látomásokat jelenítenek meg műveiken. A rajzosság és a mértani szerkesztés ellentétét olvashatjuk le Sándor Miklós képéről. Somogyi György a külső térben szerzett formákat teszi egyedivé a képén, míg Végh András a lélek belső mozzanatait komponálja alkotássá. Váradi Anna tűzzománca és Zöld Anikó olajképe valahol rokon mondandót fogalmaz meg látványról, színekről. Wágner János valamint Wrobel Péter táblaképei viszont nem összefüggésbe hozhatók egymással, mert előbbi az absztrakció oldott, utóbbi az elvonatkoztatás feszes hívének mondható. Tóth Pitya István egyéni technikával alkotott egyéni, meditatív grafikát. Varga Amár László figurái mindig rituális szerkesztettségben hordozzák a minőségi, művészi üzenetet. Zlovszky Zita a vonalat és a foltot ösztönösen használja képein, s ez adja erejüket.
A plasztika követői közül Buda István márványban, Kő Pál bronzban és gránitban, Pistyur Imre vulkáni kőben, Seregi László, Szabó Gábor, Szabó Zsófia és Szórádi Zsigmond bronzban álmodták meg alkotásaikat.
A határon túli Lendváról Baumgartner Dubravko táblaképpel, Király Ferenc plasztikával, illetve Muraszombatról olajképpel Göntér Endre van jelen a tárlaton. Dunántúli településekről Baky Péter festőművész, az idei Szalon rendezője, Deák Zsuzsa grafikus, Foster Colin, Móder Rezső és Vanyur István szobrász, Major Judit keramikus, valamint Vizi Julianna képzőművész állít ki. A textil műfaja is megtalálható a tárlaton Lencsés Ida jóvoltából.
Siklós városát ihletett kerámiával Németh Sára, valamint a képével saját formanyelven fogalmazó és a Szalon 28 évét önzetlenül éltető Kovács Ferenc festőművész képviseli. Szeptember elejéig még látható a kiállítás.
Fotók: Siklósi Hírek
