Elek Tibor és Grecsó Krisztián
Szil Ágnes
„Minden ismerős, és mégis minden idegen”
Grecsó Krisztián békéscsabai kötetbemutatójáról
Grecsó Krisztián tulajdonképpen hazatér Békéscsabára – legalábbis mi szeretjük ezt gondolni. A Békéscsabai Jókai Színház nagyterme fogadta be az író jelentős számú rajongóját új könyve, a Jelmezbál megjelenése alkalmából. Beszélgetőtársa Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka főszerkesztője volt.
A regény egyik helyszíne Békéscsaba, s az írónak nem ez az első műve, amelyben szerepel megyeszékhelyünk. Grecsó Krisztián elmondta, hogy valamelyes újdonság mégis mutatkozik, hiszen már valóságos nevén nevezi a települést, nem pedig Tótvárosnak, ahogyan korábban, ugyanis ezt az elnevezést olvasóként nem szerette. Irodalmilag egyre „belakottabb” a hely, Závada, Szilasi is írt Békéscsabáról, a környékről pedig Krasznahorkai. Békéscsaba részletei – a Deák utca, a Vízmű – is felismerhetőek.
Láthatóan Grecsó Krisztián is
jól érezte magát az esten
A Jelmezbál egy testvérpár története (is), akik azután is tudnak veszekedni, miután az egyikük meghalt. Szereplői nagyon szép – mondhatni: balladai – győzelmeket aratnak: törekszenek egyben maradni. A könyv különösen járja be a próza határait, lehet (novellafejezetekből építkező) regényként vagy novellafüzérként is olvasni.
Elek Tibor szerint a mű az olvasót örökös nyomozásra kényszeríti, felismerhető benne az a Grecsó-motívum, miszerint a hősei vidékről a városba kerülnek, Budapestről pedig vidékre. Az író szerint ezek a világok nem tudnak egymással kommunikálni, hiszen egészen más Békéscsaba és Szegvár, a szereplők és az olvasók énképe, mások a generációk és a családi problémák. Az író átjárhatóságot akar teremteni – ott is, ahol esetleg nincsenek szakadékok. Grecsó Krisztián elmondta, hogy a Mellettem elférsz óta kiteregeti a családtagok életét – ez veszélyes is lehet, hiszen a leírás megváltoztatja az emlékeket, onnantól az tűnik valóságosnak, ami a könyvben van.
A Libri könyvesüzlet standja a helyszínen
A Jelmezbál ötlete úgy fogant, hogy úgy másfél-két éve az író édesanyja elővette a nagyapja régi iratait – 1919-ben szerelt le, Doberdóban, ugyanis elvesztette a látását. Vörös, göndör hajú, szeplős embernek írták le. Húsz évig élt még vakon, 1940-ben lett öngyilkos – ez már történelem. Felesége viszont, a dédmama, megélte az író főiskolai ballagását is, idősen is kergetőzött a gyerekekkel, holott a felnőttkora neki sem volt felhőtlen: megvannak például a zsírbeszolgáltatásról szóló papírjai. Ezek az emlékek viszont nem történelmiek, hanem nagyon is személyesek. Innen jött az a gondolat, hogy a nők nem szállhatnak ki, s ez adta tulajdonképpen a későbbi regény alapötletét.
Közönség
Beszélgetőtársa kérdésre Grecsó Krisztián elmondta, hogy a műbeli gyilkosság teljes egészében fikció. A regény ellopott sorsot, elcserélt életet ábrázol, a női hősnek egy olyan férfi mellett kell leélnie az életét, akit megmentőjének gondolt, s aki megölte a barátnőjét. Erőteljes a krimi-szál, amely mellett azért megjelennek az ismerős terek, az ötvenes évek zsidógyűlölete, s mindez elvegyül a jelenkori termékbemutatós-műmárvány valóságunkkal. Maga a könyv szerkezete is figyelmet érdemel, a novellaciklusból-novellafüzérből építi fel a regényt, az időrendet teljesen felrúgva emelgeti és ejti le a történetszálakat, ezzel arra is ösztönözve az olvasóját (akit erőteljesen megdolgoztat), hogy az egész cselekmény ismeretében, a könyvet már befejezve elölről kezdje az egészet. Így áll össze a figurák sorsa, akiket korábbi Grecsó-regényekből már ismerhetünk – s várhatóan feltűnnek majd az író további köteteiben. Grecsó Krisztián elmondta, hogy ösztönösen úgy építkezik, mint a példaképének tekintett Szabó Magda, akinek szinte az összes műve egy közös gyökérből táplálkozik, s egyetlen egésszé áll össze. A Jelmezbál olvasói visszajelzései azt mutatják, hogy egyesek családfát rajzolnak, hogy megkönnyítsék a „nyomkövetést” – egyébként a kiadás során Darvasi László szerkesztőn kívül még négyen nézték, melyik szál hova, kihez is kapcsolódik. A szereplők többségének saját narrációja, nézőpontja van, így aztán járhatunk-kelhetünk az alakok fejében, megismerhetjük a hangulatukat, a motivációjukat. A regény főalakjai nők – kiszolgáltatottságukat nem volt nehéz az írónak ábrázolni, hiszen az nem genderkérdés. Elek Tibor szerint a kötet történelmi és aktuális társadalmi kérdéseket feszeget, s Grecsó olvasói, ismerői nem fognak csalódni a Jelmezbálban.
Hosszú, tömött sorokban
A könnyed hangulatú, anekdotákban bővelkedő beszélgetés végén még szó esett az író színházhoz és drámákhoz kötődő munkáiról, Grecsó Zoltánnal közös fellépéseiről, a Rájátszásról, a Rózsavölgyi szalon Mellettem elférsz-előadásáról, illetve a dedikálás alatt – felvételről – meghallgathattunk Grecsó-dalokat is. A beszélgetés komoly témáit kellemesen ellenpontozta a szerző könnyed stílusa, közvetlen előadásmódja.
Grecsó Krisztiánt visszavárjuk szeptember közepén és október végén egy-egy újabb békéscsabai eseményre.
Fotók: Rácz Katalin
