Pusztai Ilona
Leó és az oroszlánok
A kőoroszlán szíve a Pagony Kiadó Abszolút könyvek sorozatában jelent meg ‒ a fülszöveg szerint a sorozat kötetei abszolút könnyen olvashatóak és abszolút nem megterhelőek. Ez a regény viszont, egyik szálon, a második világháború idején, pontosabban Budapest ostromakor játszódik, amikor meg kellett volna állítani az előrenyomuló szovjet csapatokat, s a karácsonytól február közepéig tartó küzdelemben házról házra, utcáról utcára folyt a harc. Nagy kérdés, lehet-e egy ilyen súlyos tragédiáról „abszolút könnyedén”, „abszolút nem megterhelően” írni?
A napjainkban játszódó főszál hőse, Leó, egy tízéves kisfiú, aki nagybátyja restaurátorműhelyében köt barátságot a Lánchíd oroszlánjaival. Mivel Leó leghőbb vágya, hogy szeretne bátrabb lenni, a négy oroszlánhoz fordul tanácsért. Ők pedig meg is osztanak vele egy történetet Budapest múltjából. A történet jól felépített, kellően izgalmas és pergő. Szófordulataiból, stílusából, az olvasóval való összekacsintásaiból kiérezni a klasszikus Erich Kästner (Emil és a detektívek, A két Lotti, Május 35) hatását, e tekintetben A kőoroszlán szíve teljességgel megfelel a sorozat kiadó által támasztott követelményeinek. Radnóti Blanka grafikái szellemesek, humorosak, jól illeszkednek Leó történetéhez.
A problémát csak a történetbe belekevert napló jelenti, amelyben egy Váradi Ernő nevű kisfiú örökítette meg Budapest ostromának első pár hetét.
Nem derül ki sajnos, hogyan kerül a napló a történetbe. A két eseménysor nem kapcsolódik szervesen össze, egymás mellett fut párhuzamosan. De a legégetőbb kérdés mégis a napló stílusa, illetve történelmi hitelessége.
Az utószó szerint a szerző Karinthy Frigyes gyermekkori naplójának stílusát vette mintául. Ám Karinthy a századfordulón, a boldog békeidők igézetében volt gyerek, és azt a várakozásokkal és reményekkel teli időszakot örökítette meg, amellyel az új évszázadot fogadták az emberek. A regénybeli naplónak a főváros egyik legsötétebb, legtragikusabb időszakát kellene plasztikusan ábrázolnia; így már a stílusválasztás is megkérdőjelezhető.
Karinthy mellett az író Juhász Eszter Ostromnaplóját használta fel történelmi forrásként, mint egy, az eseményeket átélt szemtanú hiteles visszaemlékezését. A mikrotörténelem sajátossága, hogy mindenki a maga által átélt élmények alapján ismerteti a teljes valóság egy-egy szeletét. Így óhatatlanul torzuláshoz vezet, ha forrásként egyetlen szemtanú visszaemlékezéseire hagyatkozunk. Különösen megtévesztő lehet, ha abból csak a számunkra tetsző, szimpatikus részeket ragadjuk ki, a nem tetszőket elhallgatva, a tényeket kedvünk szerint csoportosítva. Mondhatni, hogy csak regényt írunk, nem történelemkönyvet, de a gyerekek ezeket igazságként fogadják el, főként úgy, hogy a szerző egy szemtanú naplójára hivatkozik utószavában. Érthető, hogy Tamás Zsuzsa a gyerekeket óvva igyekezett a tragikus eseményeket megszépíteni. De fontos lenne az is, hogy ne bagatellizáljunk el egy tragikus történelmi eseményt, ne tüntessük fel azt a valóságosnál jóval vonzóbb színben.
A jelenség nem egyedülálló: szinte következetesen bukkan fel a két világháború közötti időszakkal foglalkozó művekben például a korabeli iskolarendszer ismeretének hiánya. A Németvölgyi úti Általános Iskola a háború előtt elemi iskola volt. Ez a mai alsó tagozatnak felel meg. A regényben szereplő Váradi Ernő családi háttere alapján ötödik osztálytól bizonyosan egy nyolc osztályos gimnáziumban folytatta volna tanulmányait. A zsidó származású Weisz nem lehetett volna osztálytársa, mivel a numerus clausus miatt nem tanulhatott volna állami gimnáziumban, ahogy erről Heller Ágnes számol be A bicikliző majom című interjúregényében.
Az író nem ejt szót a szereplők hovatartozásáról, származásáról sem: Weiszet neve alapján a mai gyerekolvasó akár németnek is gondolhatja; Tóth úr hol nyilas szimpatizánsnak, hol baloldali érzelműnek tűnik; a két sebesült kiskatonáról eldönthetetlen, hogy az ellenállás tagjai vagy a magyar hadsereg frissen kiképzett sorkötelesei. Igaz, a történet szerint gyereknaplót olvasunk, de igen valószínűsíthető, hogy az akkori tízévesek már pontosan tudták, ki kicsoda, kitől és miért kell félni. Valós történelmi eseményeken alapuló művek esetén szerencsés lenne történész lektort bevonni a munkába, hogy a gyerekek hiteles és pontos képet kapjanak. Ilyen formában a naplószál sajnálatosan sokat levon a regény értékéből.
Tamás Zsuzsa: A kőoroszlán szíve, ill. Radnóti Blanka, Pagony Kiadó, Budapest, 2024, 128 oldal, 2990 Ft
