Balogh Tibor

 

Otthonunk ajtaján a történelem kopogtat

Erdélyi Hét – Gyulai Várszínház

 

Az elszakítottság vonzerő. Jelenlegi határunk Romániával szinte karnyújtásnyira van Gyulához. Az odalett települések közül légvonalban Csíkszereda 347. Székelyudvarhely 310, Marosvásárhely 250, Szatmárnémeti 176 kilométer. Missziót teljesít Elek Tibor, a Várszínház igazgatója, amikor a közönsége mulattatására nem Budapestről hív meg egy operettet, hanem elmegy a Mágnás Miskáért Csíkba. Nem autóbuszt bérelve viszi el a város színház-ínyenceit Temesvárra, hogy megnézhessék a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával koprodukcióban készült, Csábi Anna rendezte, sziporkázóan szellemes terror-burleszket, hanem az előadást hozza helybe. Az Erdélyi Hét nevet viselő kisfesztiválon 9 produkciót – köztük egy gyermek-bábdarabot és egy felolvasó-színházit – láthatott a közönség.

Az idei a második évada Eleknek a Várszínház élén, s második az Erdélyi Hét is. Egy-egy mustra karaktere mindig az aktuális kínálat, a színházak kimozdulási hajlandósága és a színpad-kompatibilitás függvénye. Ezúttal szerencsés csillagzat alatt dolgozott a programválogató: sikerült megvalósítani, hogy a felhozatal leképezze, reprezentálja a határtól Keletre működő színházainkra jellemző stílusáramlatokat, szellemi és praktikus erőtereket.

A szfinx. Érkezett – arányos naptári terítésben – három zenés előadás, egymástól egészen elütő műfajban. A fesztiválnyitó esemény musical volt, az Egy szerelem három éjszakája. A Nagyváradi Szigligeti Színház előadását – Hubay Miklós librettójával, Ránki György zenéjével és Vas István verseivel – Novák Eszter művészeti vezető rendezte, bátran vállalva, hogy a neobarokkosan historizáló otthoni nézőtér helyett a várudvar legyen a történet helyszíne, az elhagyott polgári lakás nappalija. A nézőket nem költöztették a színpadra; a színészek játszottak körös-körül és alul-felül. Amit veszítettek a réven, azt kamatostul nyerték vissza a vámon: ebbe a térbe érzékelhetőbben tudott betörni a háborúban vesztésre álló fél kisvezéreinek pánikagressziója, mint a Helmer & Fellner tervezte ékszerdobozéba, Váradon.

Az Egy szerelem három éjszakája kétfejű dramaturgiai szfinx. A teste zenéből van, az egyik feje holmi dramatikus történet, a másik a dalszöveg. Bár az alkotócsapatot Ungvári Tamás esztéta szervezte meg, az igazi ötletgazda neve talány. Tény, hogy 1956 traumáját követően a politikának szüksége volt valami nyugatiasságra, valamire, ami az Ének az esőben vagy a Hair mértékében, de a Cabaret tartalmi töltetével hat, s rokonszenvet ébreszt a pesti srácokban a megrendelő, a regnáló hatalom iránt.

 

 
Egy szerelem három éjszakája

 

Pozitív töltet gyanánt, a darab librettóját Radnóti Miklós sorsa ihlette. A felkért szerző, Hubay Miklós élete utolsó interjúiban, s a próbaszünetek magánbeszélgetéseiben óva intett a direkt Radnóti-párhuzamtól. A hangsúly Novák Eszter színrevitelében sem erre helyeződik: a történeti mementó árnyékából a jelenbeli, a közösségeinkben és a magánéletünkben megélt békevész-korszakainkra int. Szól általában a hiszékenységről, a félelemről és a szorongásról; a csőlátó vezetőkről (Hajdu Géza, Dimény Levente), a balpék alattvalókról (Kocsis Gyula, Szotyori József, Csatlós Lóránt) és a módos kibicekről (ifj. Kovács Levente, Fábián Enikő), akik az alkalmazkodóképességükkel mindenkit túlélnek. Közelebbről pedig, a szerelmi háromszög kockázatától. (Ha Viktor – Kiss Csaba – nem vágyja a barátja feleségét, Júliát, aligha hívja őket magához abba a lakásba, amelyet a tulajdonosai éppen a veszélynek kitettsége miatt hagytak el.) A szerelem egyenes tengelyén, Bálint – Sebestyén Hunor – költőszerű költő: önmagán kívül, szerelmes a feleségébe is, továbbá a becsület virtusának tartja a halált. Júliája – Tasnádi-Sáhy Noémi – emberi ellenpont: a logikai kontroll árnyékából burjánzó érzelmek (szavalatok) helyett, szüntelen keresi a testünk nyelvén megvallott szerelmet. Ophélia üdvössége jut neki: felteszi forrni a teavizet, mert tudja, hogy a halott férje pontban ötkor délután, megérkezik. (Novák Eszter megszabadítja a nézőt a darabban rögzített valóságtól: életben hagyja számunkra Júliát.) Külön élmény, hangulatsugárzó tényező Brugós Anikó vezénylése. Megvilágítva dirigálja a színpadra tett zenekart, a nagybetűs karmestert játssza, aki csak félszemmel figyeli a zenészeit; igazában az erőtér fókusza, lendületével mindnyájunk életének a tempóját diktálja.

Pentaton dramaturgia[1]. Az idő fölötti remény színháza, akár Török Viola rendezésében, Tamási Árontól a Tündöklő Jeromos; a Spectrum Színház, a Maros Művészegyüttes és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza koprodukciója. A különbség, hogy Marosvásárhelyen nem a rendező hagyja el végjátékából az ördögöt, hanem az író robbantja fel. A librettók és a népmesék közös vonása, hogy a történet (mese) kötelezően áttekinthető, egyenes vonalú. Az Egy szerelem (…) padlásról parancsolgató tűzoltója, és a falu közösségének békéjét felbolydító szabadságexportőr – rokonok. Rokona Jeromos – Nagy István – a musical Viktorjának is, amennyiben szerelmi kiszemeltje, Ágnes kezének megkaparintása érdekében szít késre menő viszályt a leány két udvarlója között. A népnek könnyebb sorsot ígér, védelmet az elöljáróikkal szemben. Szabadulni akarnak az emberek a reménytelenségtől, ezért hiszékenyek. Pénzt szór a nép közé, akkor azonban betoppan a falu nagy becsben tartott szószólója – Farkas Sándor-Csaba – s közbelép: „Azt hiszitek, hogy eljön ide egy ember és nem akar tőletek egyebet, csak azt, hogy tegyétek a zsebetekbe az ő pénzét?... Gondolkozzatok!...Nem vagyunk mi koldusok, akiknek alamizsnát kell adni! Amivel csak holnapig lehet élni! Nekünk több kell, mert nem holnapig akarunk élni, hanem fiainkban és unokáinkban hosszú századokon keresztül.”

Kitűnő, székely ízű alakításokkal örvendeztet meg az előadás. A korcsmáros, Győrffy András szarkasztikus bölcsként viseltetik a házába betündöklő Jeromos iránt. Fiaként György Károly, az éretten eleven, méltó bölcsutód. A körülrajongott Ágnes szerepében, Márton Emőke-Katinka modern fiatalként, látszat-szenvtelenül adja jelét annak, ahogyan megérintheti valaki lelkét a kísértés, és ahogyan önmagából merítve az erőt, le tudja győzni azt. Az erényére rásegítő ellenpontként lép színre a varrónő, Czikó Juliánna. Ő szenvedélyes férfi-alsóneműszabó, nem minősíti tetteik szerint a kuncsaftokat: a szende erkölcsi tájat fodrozó érzékiség. Eltalált epizódkarakter valamennyi színész, ne hagyjuk említés nélkül egyiküket sem: Kásler Magda, Ruszuly Ervin, Duka Szabolcs, Szász Róbert, Kárp György, Tatai Sándor, Barabás Levente, Szász Péter és Szász Anna.     

Játsszák: A falu népe: a Maros Művészegyüttes táncosai. Muzsikál: A Maros Művészegyüttes zenekara. Zeneszerző és zenei szerkesztő: Kelemen László. Koreográfus: Horváth Zsófia. A koreográfus munkatársai: Ruszuly Ervin, Farkas Sándor-Csaba.

 

Tündöklő Jeromos

 

Színpadiasság – pentaton dramaturgia. Világos beszéd, karakteres figurák, félreérthetetlenül feltárulkozó szándékok. A jó tisztán elválik a rossztól. Brecht sem tesz egyebet a színpadon, csak ő valamiért szakmai közszeretetnek örvend a világban, Tamási Áront pedig lesajnálja sok olyan is, aki anyanyelvének tartja a magyart (a székely a kodifikált magyartól sokban különbözik, de annyiban nem, hogy a zamata megfejthetetlen lenne a pesties tájszólást ismerők számára). Szimbiotikusan ötvöződik a szöveg a tánccal: táplálják egymást, és táplálkoznak egymásból: végeredményben, közös az élményi és a jelentésbeli gyarapodás.

Édes otthon. Otthonunk ajtaján a történelem kopogtat. A szomszédunk érkezése is történelem. Ami nem történelem, majd az lesz. A legvéresebb történelem is, csak akkor nem komédia, ha bohózat. Ilyen szemmel élünk. Alkalmi az otthonunk, ha luxuscsövezésre adjuk a fejünket egy elhagyott nagypolgári lakásban (Egy szerelem három éjszakája), ha egyetemista albérlők vagyunk Barcelonában (Burundanga…). Otthontalanok leszünk a saját házunkban, ha hívatlan idegenek veszik be magukat oda, kezdetben egy telefonfeltöltés okán, majd örökre (Migránsoook[2]), ha a hívatlan idegen maga az ördög, s önmagunk lélek-sámlijáról taszít le bennünket (Tündöklő Jeromos, Rengeteg Ábel és Kürtős Kata kalandjai). Az otthonunk alkalmisága állandó, ha tömbházban kapunk lakást (belső migráció), ahol a szomszédok legkisebb nesze is áthallatszik, és a minőségeik eltérő volta miatt nem valóak közös fedél alá az emberek (Semmit se bánok, Homemade). Vagy, amikor kiderül, hogy hiába költöztünk el, az emlékeink visszavonzanak (Liget), és megfordítva, ha attól leszünk önmagunkká, hogy vállaljuk szerelmünkért az elszakadást mindattól, amit az otthonunk jelent (Mágnás Miska).

Az Erdélyi Hét harmadik zenés bemutatója – ez utóbbi. Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska. Az operett megkísértése. Lakossági igénytől, városvezetői akarattól hajtva, színészi sikeréhségtől és szakmai kalandvágytól űzve, lényegében tehát helyi közakaratból, kedvösszefogásból. „Sose mondd a mamának azt, hogy hamis a hangja / Sose mondd a mamának, hátha nem is úgy hallja.” Ebben a strófában hatalmas igazság van. Hajdan, a kaposvári teátrum hős- és fénykorában színikritikusok özöne akarta nem úgy hallani.

 

Mágnás Miska

 

Az ismerős slágereket az agyunk dalolja, a belső fülünkbe. Ez a szubjektíve tökéletes hangzás akkor képződik meg, ha a színpadi látnivaló inspiratív, ihlető. Kányádi Szilárd, az operett rendezője erre törekedett. Nem kábított naturalista díszlettel, kor- és ranghű kosztümökkel – tervező: Kelemen Kata –, s a párbeszédeket sem végszóépítkezésként tálalta. Mindenben teret engedett a néző képzeletének, de a hallgatóénak is, amennyiben a címszerepet és a szubrettét – Miska, lovász: Puskás László és Marcsa, mosogatólány: Sándor Anna – kitűnően énekelő-táncoló színészekre osztotta. Pótszékes volt a nézőtér, s az előadást a város különböző pontjain, olykor megállva hallgatták az üdülővendégek.

A kisfesztivál másik, kiemelkedő értékeleme a fiatal rendezők bemutatása volt. Közülük Botos Bálint, a Liget[3] rendezője szinte révbe érkezettnek mondható, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban dolgozó Vargyas Mártára is felfigyeltek már. Igazán a pályája elején tartó rendezőnek a temesvári színésznő, Csábi (Horváth) Anna mondható.

„Jobb a műnap, mint a Nap / anyagnál a műanyag”. Négyéves forma lehettem (kb. 1958), amikor a rekkenő nyári hőségben minden napi hírében azzal riogatott a Rádió heteken át, hogy a jégkorszak hamarosan ránk köszönt. Én meg kértem reggelente a munkába készülő otthoniakat, hogy hajtsák már félre a spalettát a szobámban, mert látni szeretném a jégvirágot az ablakon. A Norvégiában tanuló egyetemista esetének játszásakor ugrott elő ez az emlékem, amikor a fiú öngyilkosságra szánja magát, nem akarva bevárni, amíg a műanyag-szeméttől elpusztul a világ. A Szüleink-projekt keretében, a Homemade alkotói ezúttal arra keresik a választ, hogy a 12-19 év közötti kamaszok miért utálják a szüleiket, tömegesen. Hatalmas kutatási anyagból, mintegy hetven mélyinterjút dolgoztak fel dramatikusan, váltogatott közlésformákkal igyekezve éberen tartani a közönséget. A rendező, Vargyas Márta intellektusát, humorát, empátiáját és színészválasztó, színészvezető képességét dicséri, hogy élvezzük az előadást, s nem arra gyanakszunk ültünkben: a kutatók vagy nem apától és anyától születtek, vagy mélyalvásban töltötték a saját kamaszkorukat. A nagyszerű színészi munkának tapsoltam.

 

Homemade

 

Burundanga, avagy a maszk, a baszk meg a cucc. A romantikus kelekótyaság örökletes: Keresztapáról Keresztfiúra száll. A nagyvállalkozóvá cseperedett, veterán terrorista – Rappert-Vencz Gábor – impozáns workshopot rögtönöz a zöldfülűeknek, miután meghiúsította az ellene irányuló túszejtő akciójukat. A szakács végzettségű terroristát főzni is megtanítja, ami közben eszébe jut, hogy a feleségével vissza kell vonatnia az elrablása miatt tett feljelentését a rendőrségen. Az asszony – hiába tanította a férje – természetesen nem cselekedett, mikor megzsarolták. Ezt akkor pótolja, miután már a lemondást kapta parancsba. Naná, hogy kiszáll a kommandó, és lepuffantják az ártatlan fiatalokat, pedig az unokahúga – Keresztes Ágnes (Silvia) éppen megmutatta, hogy virtigli terroristalány, s persze az volt már – gerlehangú zsarnok, amikor barátnőjét rábeszélte a burundanga (nyelvoldószer, igazságszérum) beadására a fiúnak, aki teherbe ejtette őt, kitudakolandó, igazán szeretve van-e, és akarna-e a legény – Csata Zsolt – gyereket. Lőrincz Rita (Berta), aztán sokkal többet megtud, mint amennyire egy várandós nőnek szüksége lehet.

 

Burundanga, avagy a maszk, a baszk meg a cucc

 

Szabad a csattanóval kezdeni az előadás-krónikát, mert nem a végén nevetünk, hanem végig. Hirtelenszőke agyú egyetemista lányok éjsötét agyú legényekre bukkannak: egyikük informatikus, a másik – Orbán Zsolt – baszk terrorista, a feloszlatott szervezet egyetlen maradványa. Annyira gáz közöttük a kommunikáció, hogy a sületlenségek összhangzata már szinte bölcsességözön. Puritán angol humor, katalán burokban: a Galcerán féle vegyület hasonlatos Feydeau színpadi nyelvéhez. (Jordi Galcerán a Grönholm-módszer című többszörösen díjazott darabjáról ismert.) Csábi Anna számára kedves mozgástér ez a folytonosan érzelemfűtött, ugyanakkor szarkazmussal teljes nyelvi-képi világ. Pontos ütemet diktál, kifeszíti a helyzeteket, s mindegyiket feloldja a következőben – innen a röhejfolyam, még akkor is, ha alkalmasint magzattal a hasában lesz valaki önkéntelen mártír. Mert vicc az egész. A rendező arányérzékből jeles.

Székely Csaba: Semmit se bánok. Amit bánhatunk. A 2019-es gyulai évad tervezésekor szenzációt lehetett remélni ennek az új darabnak a felolvasószínházi bemutatójától, mire azonban az eseményre sor kerülhetett, addigra már 4 színház a műsorára tűzte, sőt megtartották Szatmárnémetiben az ősbemutatóját is. A történtek dacára, Gyulán főszereplő-cserével, de nagy elszántsággal láttak neki a próbáknak, Lőkös Ildikó dramaturgi közreműködésével.

 

Semmit se bánok

 

Valamelyest Páskándi Géza Vendégsége megfordított képletét érzem Székely története mögött, ám ez akkor derülhet ki, ha Sebestyén Aba színre viszi majd. Most, a bűn-jóvátételi kísérletben katalizátor szerepet betöltő Kovács Kata Milla érzékien felnőtt-gyermeki játéka ragadott meg. Egyetemi hallgató létére, olyan alakítást nyújtott, első olvasatban annyira megtalálta a figurát, hogy köréje lehet az előadást elképzelni.