Versek

 

 

 

 

Markó Béla

 


Tollaslabda



Az egyre kékebb szilvafák között

egy lassú ide-oda repülés

a férfitól a nőig,

aztán vissza,

egyetlen szó szabályos íve

a láthatatlan cérnaszálon,

de úgy, hogy csak a test meghosszabbítása

érinti meg a másikat,

illetve valójában csak a labdát,

ahogy először szinte szégyenkezve

rajzolódik az alig felhőzött égre

valami ilyesmi: szeretlek,

aztán egyre gyorsabban pattogva:

szeretlek, szeretlek, szeretlek,

el kell jutni egyfajta bensőséges ütögetésig,

hogy oda-vissza húzódjék az egyre

ritmikusabb vallomás

a két izzadt test között,

amíg egy adott pillanatban elhalkulnak,

és csak a háttérből hallatszanak a tücskök,

nagyon pontosan működnek az ütők,

ezek a már-már láthatatlan protézisek,

a teljes kapcsolat,

a hosszú sorozat,

amikor nem esik le a labda,

csak pendül minden forduláskor,

s aki kívülről nézné,

most már trágárnak tartaná,

erősnek és rugalmasnak,

mint amikor egymásba csúsznak a nemiszervek,

töri-zúzza a fényes leveleket egy szilva,

ahogy elszakad s lehull,

már csak a finoman csipkézett labda

húzza fáradhatatlanul a szálakat a levegőben,

egy férfi és női ágyék összekapcsolódva egymással,

és teljesen különválva tőlünk,

egyetlen önfeledt madár odafent,

hol a férfihoz,

hol a nőhöz közelítve,

majd megszünteti mindkét testet,

magához von minden forróságot,

ott lüktet elviselhetetlenül hosszan a középpontban,

és amint az utolsó szál elszakad,

több tonnás súllyal belezuhan

a tücsökcirpelésbe.




Kettő

 

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,

nincs semmi tilos;

mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,

se jó, se rossz.

(Szabó Lőrinc: Az Egy álmai)



Különös élőlény a Kettő,

egyszerre keveset él,

könnyen pusztul,

és újra meg újra feltámad,

tagjait összecsomózza,

belebotlik önmagába,

s zuhan egy feneketlen szakadékba,

de onnan is visszakapaszkodik,

két szája van időnként,

és úgy beszél, mintha önmagának felelgetne,

máskor meg eltűnik mindkét szája,

illetve egymásba csukódnak a nyílások,

ilyenkor mindkét végén összekapcsolódik,

és önmagát áramoltatja önmagába,

aztán teljesen leválasztja

egyik felét a másikról,

és így tesz-vesz két külön helyen

ugyanabban az időben a Kettő,

majd visszatér, és saját húsát szaggatja,

mint egy vergődő, sikoltozó, izzadt szörnyeteg,

két kezével tördeli két kezét,

hangosan szedi a levegőt,

s végül megnyugszik,

mosolyogva járkál a kertben,

látszólag megint kettészakítva,

ám közelről tisztán kivehető a vibrálás,

amely továbbra is összeköti,

s a láthatatlan cérnaszálakon,

mint apró kötéltáncosok,

egyik testből a másikba sétálnak

jóleső félszavak,

vagy még annyi sem talán,

inkább valami közösen használt csend,

előleg egy hosszabb hallgatáshoz.




Visszatartás



Mint lyukas fogban az ételmaradék

vagy pangó vizelet a húgyhólyagban,

az itt-ott megcsillanó pocsolya,

a finom penész a hajlatokban,

a lassan rothadó hulladék a testben,

s ahogy ropog a csontváz

az ide-oda röpködő verébben,

a folyamatos visszatartás,

hogy valamennyi mindig ott marad,

s hogy sohasem pontosan akkor,

amikor mardosni kezd az éhség,

nem is az egészet,

hanem csakis az egyik részét,

és mindig inkább a felszínen,

ahogy a körmöd végigsiklik a bőrön,

de most még nem hasít bele,

s ahogy a hányingert leküzdve

átcsúszik a nyelv egy másik szájba,

és kétségbeesetten próbálja betölteni azt is,

de aztán visszahúzódik megint,

nem tudom saját testemet elfoglalni

vagy kiüríteni teljesen,

mert mindig marad bennem egy tücsök

vagy egy félbehagyott mondat,

cirpelnek, poshadnak, terjeszkednek,

vesémben leülepszik a homok,

s mindenféle váladékból

színes köveket gyúr az epém,

néhány tört ágat s levélfoszlányt egybegyűjtök,

erjed az elhullt szilva a földön,

méz és bűz szivárog odalentről,

tele vagyok törmelékkel,

jól ellenőrzött érintések vesznek körül,

duzzadás, behatolás, forróság,

feszítés, szorítás, készülődés,

jajgatás, elárasztás, belegondolás,

visszahökkenés, túlélés,

s ismét valamennyi haladék:

coitus interruptus




Megjelent a 2011/3-as Bárkában.

 


 

2011. július 01.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Balassi műfordítói nagydíj 2019Több mint 40 kiadó az őszi Margó fesztiválonPesText Fesztivál szeptember végén Géczi János kapta a Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Halmai Tamás versei Vörös István versei Farkas Wellmann Éva: Inferno Oláh András versei
Prózák
Kötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy volt
Kritikák
Levelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-ról
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA