Versek
Versek
„itt van ez a kabát tehát / éppen jókor mert jött a tél / fázós vagyok amúgy is és / az utcákon a szél zenél” – Horváth Viktor paródia-verse, mellyel pályázatunkon különdíjat nyert.
„Az orrod tövén az anyajegy foltja tetszett, / úgy is mondhatnám, szerelmes voltam belé, / mivel azt képviselte, / nincs szépség, amely tökéletes.” Géczi János Bárka-kezdő versei.
„Tanító néni mindig mondta / hogy rossz goromba átkozott / istenverte lány vagyok / ronda izgága szemtelen / lusta rendetlen istenátka / addig mondta míg el nem hittem” – Lárai Eszter versei.
„Amikor egy fejlett idegrendszer / szorongani kezd, / beleolvad belőle valami a semmibe. / Belezsibbadnak érzések, lélegzetek / a halálba, / hogy a megmaradt részek fenntarthassák még...
„Semmim ágára szálló vagyontárgy / emlékekhez kötődik, nem hozzám, / gazdát cserél adható-vehető / lakás ügyletileg láttamozva” – Falusi Márton verse a Bárkából.
„Biz′ nem hallott maga még halász szájából olyat, / hogy szociális konfiguráció. / Pedig mi is azok vagyunk, itt a keszthelyi halászcéhben. / És mégsem érünk huszadmagunkban se fel / egy Festetics...
„Vannak pályaívek, végigfutom őket, vannak küzdőterek, / mindegyikben megharcolok. Az ugrási lehetőségeket, / a vándorlás vizeit sehol sem találom, így nincsen felszabadulás.” Horváth Florencia versei...
„A fény csobogta vénák tejutak, / és a szervrendszer cizellált tudat / összeismerni széttárt tereket. // Ne szűnd a szépet, és az már szabadság. / Hol sose jártál még, oda térj vissza. / Reggeleinket...
„mint cseppben az óceán / úgy borul reám / a vágyakozás / a megtisztító zivatar után / függönyén át benézni / a lélekvesztettek ablakán” – Banner Zoltán verse a legutóbbi Bárkából.
„a suliban hallottam, hogy valami osztálykiránduláson beleestél egy / vízzel feltöltött mély árokba, amely valamikor tankcsapdaként működött. / nem tudtál úszni, és ott lebegtél a zöld uszadék közt...
