Versek
Versek
„Más törvényt nem ismerünk: fiatal / testünket az idő önkényének alávetni. / Minden egyébre igaz: ne építs, nem omlik össze.” Babiczky Tibor versei.
„elvitte az árvíz, eltűnt a ködben, le kellett meszelni, ki kellett vágni, átnevezték, / mondogatták a kerítések mögött bólogatva, / mikor cetlit szorongatva a kezemben címek, oszlopok, / kapuk,...
„hiszen nélküle part sincs, nem lehet / elválasztani tartalmat és formát, / ahogy felépítik, aztán lebontják // a hullámok mindegyik versemet, / be kell látnom, hogy míg a szótár véges, / nem férek...
„nem kenyeret, a saját világomat / eszem néha – miféle deficit, / mint önmagam processzorát fertőző vírus, / úgy élek rég a kortárs démonok üres szavain, / fúróval bontom a lelkiismeret falát” -...
„Már nem veled fogy / semelyik év, / neked már nem jó és nem rossz, // de van még, aki felidéz, / és álmodik rólad.” Acsai Roland versei a Bárkából.
„ő csak ül a nyári estékre vett koszos székeken, / távoli szirénázás, közeli madárdal, / mosdatlanul, az almazöld pólójában, / és arra gondol, hogy miért nem érez semmit.” Simon Márton versei.
„Itatják, kiszárítják emlékeink. / Imakönyvből mormolunk, lövészárokba / omló fal és a gyávaság gyors osonása. / Visszatérnek a háború fáslizott rokonai.” Hartay Csaba versei a Bárkából.
„irgalom uram irgalom / fekszem elvakart seben / tarkómra hull az öntudat / az óh magyar siralom / irgalom uram irgalom” – Pethő Lorand versei a Bárkából.
„Rossz a gyógyszerezés? / Vagy pont a gyógyszer kevés? / Vegyianyagok Hamletje vagyok. / Padlón vagyok, vagy a padló alatt / annyival, hogy az már mennyezet?” Nyilas Atilla versei a Bárkából.
„az ember ilyenkor térdre rogy / de te átlátsz a maszkok szabta horizont / fölött és messzire indulsz / mielőtt zörgő csontjaid Istenre hagyod” – Oláh András versei a Bárkából.
