Versek

 

 Kiss_Otto_meret.jpg

 

Kiss Ottó

 

Lieb Mihály

MM 180

 

Mindenki azt viszi magával,
amit gyerekkorából hoz.
Lehet az jó, avagy rossz irány,
mire ráeszmél, kész a kereszt.
Igen, azt vitted te is, Lieb Mihály! 

Az inasból piktor lett gyorsan, 
piktorból Munkács nagy szülötte:
asztalos helyett festőkirály. 
Csak azt mondd meg nekem, hogy közben
te hova tűntél el, Lieb Mihály?

Tudom, hogy nem vagy a szalonban,
nem vagy parkban, pálmaházban
– az neked nőddel való viszály.
Beszélnünk kéne, hogy elmondhasd,
hova lettél mégis, te Lieb Mihály? 

Azt értem én, hogy a kereszted
ott a rőzsehordó hátán,
de hát más is van ott: a hiány
– megvan bár az ásító inas,
csak te hova tűntél el, Lieb Mihály?

És igen, meglett az ember is: 
Ecce Homo a Golgotán.
Tudom­ Pilátus előtt ki áll.
És most már, legalábbis úgy hiszem, 
azt is tudom, te hol vagy, Lieb Mihály.

 


Főoldal

2024. április 11.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png