Versek
Gergely Ágnes
Az ausztriai lépcsősor
Foghíjas lépcső. Nem lép senki rá.
A baglyok éjjel másfelé repülnek.
Az öngyilkosok kőmerev falán
csorgott a hétköznap, csorgott az ünnep.
De hajnalban a követ vinni kell.
Súlyos, amorf kő, megfeszül a vállon.
A foghíjakban aki elbotol,
az őr csak ránéz, hogy talpra ne álljon.
Kinn fákat bolydít a májusi szél,
a fűnyíró is készül nyekeregni.
A falu csupa dolgos emberé,
a lépcsőről itt nem tudhatott senki.
És benn és kinn a szertevált világ.
És együvé tart a bűn és az éhség.
A foghíjakba zárt történelem
ide fakasztja minden tévedését.
Megjelent a Bárka 2024/1-es számában, a szerző kézírásában is.
2024. február 27.