Fecske Csaba
A rejtőzködő
(K.I.)
a város közismert különös figuráját
valójában senki sem ismerte
még én se aki barátja voltam
nem tudom a múlt idő ebben
az esetben mit jelent nem látok el
odáig ahol ő van senki se tudja hol
mire kimondom a jelen idő már múlt idő
árnyékát fölitta egy éjszaka a hajnal
megfeledkezett róla szikár alakja
mintha egy XIX. sz-i orosz regényből
lépett volna elénk ilyen volt vagy
csak szerepet játszott ki tudja
kevesen tudták hogy költő titokban
tartotta verseit akkor miért írta meg őket
mert kikívánkoztak belőle de a versei elárulták
volna őt azt pedig nem akarta
magára csukta hát soha meg nem
született verseskönyvének fedelét
se név se cím
Szobavécé
a szobavécé a sarokban áll
hogy szolgáljon engem csak arra vár
diszkrét és készséges mint egy lakáj
könnyű neki hisz semmije se fáj
sör színű folyadék lötyög benne
egy angyal viszi ki reggelente
hogyha az anyagcsere rendbe’ van
fütyörészve boldogítom magam
mert az élet véges nem végtelen
nem történhet meg minden rossz velem
bár a sörözőm igen messze van
néha odakanyarodik utam
régi híve vagyok Gambrinusnak
az ízlelőbimbók nem hazudnak
túl hosszúra nyúlnak az éjszakák
mintha az életemnél is tovább
hosszan a nemlétbe lógnának át
van egy gyakori lidérces álmom
amelyben valaki víz alá nyom
gyakoroltatja velem halálom
Elbocsátó üzenet
régóta gyanakodtam én hogy engedtél
a kelleténél talán korábban a zsarolónak
és nem azért bár lehet benne volt a döntésben
az is hogy megmentsd a szerelmünket
sokkal inkább magadat mentetted
szorult helyzetedben bármi áron a látszatot
a hűséges feleség nimbuszát amit rég
kikezdtek a hétköznapok a kusza vágyak
kisértések túszul estél ha akarnálak
se tudnálak megmenteni de már nem akarlak
és te sem szeretnéd ezt működik
a Stockholm-szindróma a szerelmi háromszögből
négyszöget csinált a kényszerűség
a tévedékeny szív már azt se tudni
ki kihez tartozik sírig tartó szerelem volt a miénk
lássuk be ez a sír már megásva így hát mindent
megbocsátva megköszönve együtt temessük el
drága halottunkat ennyivel tartozunk neki
Megjelent a Bárka 2024/1-es számában.
