Versek

 

 Biernaczky_Szil__rd.jpg

 

Biernaczky Szilárd

 

Anyám

 

(1) Remélt találkozásunk a csillagvilágban

 

Találkozunk-e majd
az univerzum gomolygásában,
amikor már én is távozom
a földi létezésből.

 

Nem ismertelek.
Talán kétéves lehettem, amikor önkezeddel
engedted a gázt magadra.
(Voigt Vili apja törte rád az ajtót,
de sajnos elkésett.)

Zavartságod okait kutatom:
– A világháború rettenetes évei
súrolták nap mint nap lélekvilágodat?
– Apám az orosz fronton,
te velem itthon terhesen…
– Apád alkoholista tombolása
(még gyermek voltál)
estelente a kocsmából hazatérve,
veled együtt anyádat és testvéreidet is
kiverte a házból,
hajnalig áztatok az esőben…
– S talán a féltékenység:
apám fiatalabb volt nálad
vagy három évvel.

Hogy én még létezem,
apámnak köszönhetem,
hiszen többször is sikerült
megmentenie bennünket,
amikor az ötödik emeleti balkonról
le akartad vetni magadat
csecsemő kisfiaddal a karodban.

Szinte semmi sem maradt utánad.
Sírod is megsemmisült Óbudán
egy ostoba pillanatban.

Fotóidon simogatom szép arcodat.
Műhímzéseidből sem maradt bármi is.
Két kis olajképed, amit te festettél,
becses emlékem,
világít nyolcvan év ködén át.
Rajtuk át szállok fel a magasba
utánad, kutatva
örökös csillagközi létezésed nyomát.

Megragadom anyai kezed
a malaszttal telt Nap tüzében.
– Óh, hogy szerettelek volna,
Jó Anyám!

 

(2) Utóirat – Anyámhoz még egyszer

 

Csak fotókról ismert finom
Kezed simogatom az üres térben
Érzem már-nincs szívverésed
Térugrások, összekuszálódott
Párhuzamosok drótszálain át
Kereslek, amíg csak élek
Édes anyamelledet formálja
A kék ég távoli sarkaiból
Rám terülő csillagok raja
Szép arcod a Tejút ködfátyolában
Nyílik és csukódik
Karcsú alakod libbenése
A hajnal párás hírnöke
Az égbolt mérhetetlen térségeiben
Kereslek kutatlak
Nem tehetek mást
Utánad ugrok a mélybe
Kereslek amíg csak élek
Tüdőnkben már a gyilkos gáz
Hörögve visszaköveteli
Vegyület-törvényű jussát
Érzéketlen ránk suhintja
Hulló csillag villanásunk
Életjeladó szívverésünk
Megbomlott agyunk hófehér
Végső kínszenvedését
Emlékeink megsemmisülésének
Jelbeszédét

 

Megjelent a Bárka 2023/3-as számában. 


 Főoldal

2023. augusztus 01.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png