Banner Zoltán
Világosságot! II.
Parafrázis az első
magyar szabadvers,
Petőfi Sándor: Világosságot!
című költeményére
2023-ban.
Sötét a bánya,
de égnek benne mécsek.
Sötét az éj,
de égnek benne csillagok.
Kedves Somám és Móricom!
Megérkeztem a fényes egekbe!
A kapuban ott állt az Atya,
a Mi-Atyánk, az Úr nevetve:
no, most már tudod-e,
hogy mi vagy s miért vagy?
De Atyám, kérdezém, az továbbra
sem világos: aki áldozatnak
odaadja életét,
s ezt nem díjért teszi,
használ-é vagy sem társinak?
Ránéztem, de már nem az Atya,
hanem Jézus állt előttem:
Engem mindennap újra felfeszítenek,
de mert leszálltam a keresztről,
hozzám fohászkodnak az emberek:
Használ-e a világnak, aki érte
föláldozá magát?
Eljő-e a kor,
melyet gátolnak a rosszak,
s amelyre a jók törekednek,
az általános boldogság kora?
Te pedig ott állsz majd a Hídon,
néped felett,
s a szabadságról írott minden éneked
lábbal tapossák s mégsem évül el.
Somám és Móricom!
Mikor a fehéregyhézi hídról leszálltam,
s a kukoricásban együtt futottam a többivel,
nem a halál utáni élet érdekelt,
de most már biztosan tudom:
a lelkiismeret, amit Reátok hagytam,
regényeidben, Móric,
s Berényben festett képeidben, Soma,
Világosságot gyújtanak,
s ettől a lángtól
nyernek világosságot
a versek, képek és dalok,
évszázadokon át,
amelyek arról szólnak:
mi vagyok s miért vagyok?!
Megjelent a Bárka 2023/3-as számában.