Péter Erika
tetovált katonák
robbanásra ébredek
nem akarok háborút
kiáltok mint egy kisgyerek
katonákra gondolok
akik a halál emblémáit
idáig csupán bőrükre
tetoválva hordták
videojátékokra
pazarolták az időt
s félelmet keltő szavaik
harsány diszkók
díszletei közt vibráltak
most kölcsönvett bátorsággal
fogják meg a fegyvert
gyilkolnak testvért és rokont
srácok akik bénult nyelvvel
keresik anyjuk tegnapi
dajkahangjait
s talán apjuk haragját is
ma szerelem helyett rémület
pumpál adrenalint ereikbe
dráma
ugye rémálom csak
élethű mű csupán
a háború barbár
színpadán
színészek játszanak
a dráma végén
megszűnnek
a halálosztó
dörrenések
felhangzik a taps
felállnak a holtak
meghajolnak
s a közönség
már pezsgőzik
a színház
büféjében
borzong a föld
borzong a föld
az ég felüvölt
meglapulnak a kutyák
emlékektől terhes
házak dőlnek össze
borzong a föld
megrémült gyerekek
kimerülve roskadnak a porba
borzong a föld
sztrókot kapott a világ
a háború folyik tovább
Megjelent a Bárka 2023/3-as számában.