Kürti László
ami földet ér
végeredményben egyetlen realitás létezik,
nem iszok bele a poharadba. a személyiség
széthullik, szertefutnak a betanult minták,
akár egy csürhe, kelletlen, iszákos banda.
ripityára törik, ami földet ér. amit megtartanál
magadnak, akár a kés, megáll. a levegőben
pálinka szaga terjeng. tegnap másfelé mentem
haza, akár egy felkent, idegenül néztem át a téren.
vége van, ezt mondogatom hetek óta. volt egy
másik élet, hol nem voltál te is, mikor még reméltél.
most miféle eszmét kísérsz naponta, kit érdekel,
miképpen gyűlölsz, míg halálosan szeretsz még?
belgrád
(PDL-vel)
délután érkeztünk a még mindig szétlőtt Belgrádba,
leszakadt falak, födémek mentén egy szállodában vártak
ránk a helyi írók. egy unión túli országban kifosztott
és törékeny voltam— soha nem jártam itt, de ez a környék
belülről most halálpontosan ismerős... sétálóutcára mentünk,
nyári esőben felüdülés volt, és szombat este bemenekültünk
enni egy pofásabb étterembe. az arcokon öröm volt, hetek óta
nem esett, éhen voltunk egész nap, csak némi sütemény
az útra, közben valami mély magány lengte be az estet.
eldumáltunk az élettörések mellett, okosak voltunk,
és elesetteknek nehezen nevezhetők. volt néhány sztorink
tesláról, de a múzeumába nem jutottunk el a két nap alatt,
hiába volt rá akarat. díjat vettünk át a szerb köteteinkért
másnap. nem rúgtunk be nagyon, kicsit sem mondanám
terheltnek az estét, persze jól eláztunk, tocsogtunk a sétálón
hazafelé botorkálva. nyári zuhé, kávézók fedett teraszán lárma,
kitüntetett bolyongásban a fénylő utcákon forgolódtak utánunk,
látták, hogy mi itt csak idegenek, épp mint otthon. vehettünk
volna ernyőt, de jobb a tisztulás, ázni, kimosni a keserűséget,
oltogatni, ami szüntelen mar, éget. aztán másnap a negyven
fokban, átizzadtuk a fülledt ünnepséget, hazaúton a határon
nem volt semmi gond, a szögesdrótokat elhagyva vigyorogtunk,
mint világukból megszökött két, emigrált bolond.
Megjelent a Bárka 2023/3-as számában.
