Versek

 

 Farkas_Korn__l.JPG

 

Farkas Kornél

 

Délolasz

 

Ketten ülünk a tengeren.
Homokkő, vulkáni hamu.
A szemében olyan, mi nekem nem:
Hogy lehet kint város, ha bent falu.

Ketten ülünk – és bámulom.
Fűszeres, finom, délolasz.
Lehetnék az, akire várt, tudom;
De az én falvam szikár még, dúlt, kopasz.

 

 

Fragmentum 01

 

...akkor került mellém és a telefonba mondta
metrózúgásban, pattogva, csehül
csak odapillantottam        (tak, tak, Karlovo náměstí)
felsebzett öklére, ahogy szivárgott az ujjai
tövénél a vér
tizenhét jó, ha volt, egy blikkre:
»kidobott csitri?«
a haját hátratűrte és        (ano, jsem v pořádku)
lenyalta a kezét
míg
négy-öt percig ültünk egy mindenevő város
spirálján         (tak to bylo)
megakadva
és a másikban vizslatva, hogy mi leszek majd én
innen kilépve újra, mint felfejtésre váró
(nemožné)        vagy csak továbbírt regény...

 

Poloskaváros

 

Lovon jön, megáll, és elborzad Álmos:
Emberek dobozban dobozok előtt,
S bár odakint lüktet a poloskaváros,
A mostban a máshol ad csak erőt.
Arcára ránc ül, és így borong Álmos:
Emberek dobozba s önmagukba zárva
Hallgatnak, pedig a lárva-lét káros,
Ha szívekbe tör be, s nem előszobákba.
„Maradj hát, s légy vezér; kellesz itt, Álmos!”
– duzzad, rág, duruzsol a poloskaváros.

 

Kalap és köpönyeg

 

A kék alatt fák a bőr alatt tüske
Kalap és köpönyeg belép a füstbe
Vezet és kanyarog tétova ritmus
Gyapjú és műanyag – elvágyás-ciklus
Az elvágyás ébredés az ébredés álom
Vágtában senki sem lazít a hámon
A kék alatt szabadság fölötte pára
Aki megy üdvözül aki nem – gyáva
Mondja és sarkantyúz előrelódul
Minden kulcs betalál s hang nélkül fordul

 

Nyom

 

Néha csak leülök, és elképzelem a múltat
Hogy Ottawában élek (és nem megyek tönkre)
(a sok izzadtan riadó, spirálszerű hajnal)
[mindegy, ez már megvolt. ezt most elnyomom.]
Hogy fentről nézem Luccát, egy biciklinek dőlve
(fordulok, hogy mondjam, de nem látlak sehol)
Hogy nem tűnt el az öcsém (lassan már tíz éve)
(szabad azt gondolnom, hogy nem is volt öcsém?)
És hogy otthonom a város, ahol (csak vagyok. te hol?)
[de semmi sem így történt. kár firtatni. nyomom.]

 

Megjelent a Bárka 2023/2-es számában. 


Főoldal

2023. június 07.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png