Becsy András
Útinform
Mint a mókuskerék a strand régi játszóterén:
140 kilométer per órás sebességgel pörög a
föld az új Toyotánk alatt, melynek mozdulatlan
testéből nézzük, hogy futnak hátrafelé a kocsi
mellett a felezővonal csíkjai, s mi egyre
süppedünk az ülésekbe, míg a ’80-as évek
slágereinek hangjai hullámoznak halkan a
rádióból, s mi suhanunk az üres pályán, szabadon,
akadályok nélkül, egy helyben, együtt,
felhangosítsam, kérdezem, ne, mondod,
majd úgyis felhangosodik az útinformnál,
várom, hogy lesznek-e torlódások, terelések,
útlezárások.
Mécsesek
A szabály, hogy 7× kell megrángatnom
az ajtót este, mert csak akkor lesz jó a
másnap, és lefekvés előtt a 7 rángatás
után még fel kell kapcsolnom az előszoba
villanyát, hogy van-e valaki körülöttem,
és a mécseseket is csak én vehetem és
csak otthon, hogy lássátok, gondolok
rátok, magammal cipelem mindet, s mikor
meggyújtok nálatok egyet közülük, egy
földi csillagot, benne én vagyok a láng:
intek, jelzek nektek, de minden évben az
út felén, miután a táskákat, a koszorúkat,
több skatulya gyufát a gyerekekkel együtt
bepakolom a Toyotába, melynek kesztyűtartójába
néhány teszkós zacskót is gyűrök, ha netán
a fiam vagy a lányom hányna az úttól,
eszembe jut, hogy megint otthon hagytam
a mécseseket – kataton gyertyáiknak
viaszos kanócával együtt –, melyek évről
évre egyre gyűlnek a konyhaasztal sarkában.
Talán a légszűrő miatt, mondja ilyenkor Kati,
vagy a gyertyák lehetnek, azért rángatózik a kocsi.
A terv
A Paprika utcából kifordulva a Csonkán át a Szabadság térre megyek, ahol a Marikában veszek egy lángost és két kisfröccsöt. A Földmíves utca sarkán Füredi úr standjánál át fogom bogarászni a ponyvára tett könyveket. Altmann kárpitos előtt bekanyarodom a ferences kolostor felé. Ott a Danka-féle vegyeskereskedéstől elsétálok Pluhár cipész műhelyéig, majd megnézem Tar Ernő órás kirakatában azt a faliórát, aminek az aljához rögzítve egy fából faragott kislány hintázik a másodperc ütemére. Kubina ajándékboltjában veszek egy zacskó savanyú cukorkát, és egy idei meztelen nős kártyanaptárt. Onnan a Kossuth utcán felmegyek a Petőfi sugárútig. Felszállok a 4-esre, elvillamosozom a Hungáriáig. A Lupusba igyekszem, ahol majd kifizetem Bolygó hitelét, Fóda hitelét, Dolla hitelét, az indiánok hitelét, a telepesek hitelét és a saját hitelemet, hogy tisztázzam magam végre, hogy teljesen hiteltelen vagyok.
Aztán eszek egy túrós csuszát tepertővel. Ez lesz.
Legalábbis így terveztem.
Megjelent a Bárka 2022/5-ös számában.
