Kollár Árpád
Tavaszcsaló villőző
Villő vagyok, náditündér, fűzfavesszőt suhogtatok,
tünde tavaszt csalogatok, Villő, Villő!
Sáros cipőm dobogtatom, megcibálom a fák haját,
megsuhintom a víz hátát, Villő, Villő!
Hideg szelek szárnya zenél: gyere ki, zöld, gyere ki, zöld,
ki a fából, ki a falból, Villő, Villő!
Gyere ki, zöld, a latyakból, gyere ki, zöld, a betonból,
gyere ki a zöld szívemből, Villő, Villő!
Villő vagyok, tavasztündér, szalmabábot fonogatok,
foszló telet fosztogatok, Villő, Villő!
Rosszaságot ropogtatok, mind a könnyet, mind a lázat,
szalmalángon megpirítom, Villő, Villő!
Gyere ki, tűz, egyél szelet, gyere ki, tűz, egyél jeget,
gyere ki, tűz, űzd el a bajt, Villő, Villő!
Gyere ki, zöld, gyere ki, tűz: tenyeremből a hideget,
mint a rétest, egyél telet, Villő, Villő!
Kelemen János
Húsvét reggelén
Néma hajnal
apró zajjal
ablak nyílik;
ősvilág.
Aznap reggel
éber szemmel
vár sok tojás;
színvilág.
Fehér barka
vadvirágom,
szelíd szellő
körbejár.
Fedezd fel
a földi bársonyt,
fénylő égen sok
madár.
Dávid Ádám
Locsolkodós
Ez idő tájt – akár tavaly –
illatosabb a lánykahaj.
Legények közt kicsik s nagyok
várják ezt a cikis napot.
(Mert rém ciki locsolkodni,
csak hát jól jön a sok holmi.)
Szavalnak, mint a vízfolyás.
Zsebükbe gyűlt már tíz tojás
(hét hímes meg három csokis),
és lehetnek rosszcsontok is.
Kezükben ott a kis kölni,
azt kell lányhajra lötykölni,
s ha a néni jó pénzt fizet,
kaphat még egy vödör vizet.
Én is hagyok csapot-papot.
Megkérdezem: „Locsolhatok?”
