Bőséggel palacsinta, jegesmedve, eszkimók – Kiss Ottó készülő meseregényének részlete a Papírhajón.
Kiss Ottó
A piros tengeralattjáró
(részlet)
Hógolyó és Hapsi Pál
Cicuskám az udvarban éppen csak kifújta magát, máris ott termett mellette egy idegen macska.
– Hapsi Pál! – mutatkozott be az idegen. Macskanyelven persze ez valahogy így hangzott: – Minyáu nyáu!
Aztán Hapsi Pál még hozzátette: – A szánhúzó kutyák nem bántanak, nem kell félned tőlük.
– Nem is félek! – nyávogta önérzetesen Cicuskám. – Én csak a medve elől szaladtam – füllentett egy aprót, de inkább csak csintalankodásból, mert tetszett neki Hapsi Pál, és egyébként is pont meglátott egy hatalmas jegesmedvét az utcán.
Addigra Turbó mama kipakolta a tábori tűzhelyet. Azt gondolta, melegednek kicsit, aztán a vontatásért cserébe süt majd pár palacsintát a két eszkimónak.
De mire elővette és összekeverte a hozzávalókat, a környező házakból kisebb embercsoportok indultak el feléjük, ráadásul ő is meglátta közöttük azt a hatalmas jegesmedvét. Néhány helyi lakos társaságában a tengeralattjáróhoz közeledett.
– Te is kérsz palacsintát? – kérdezte Turbó mama, de egy cseppet azért aggódott, mert mi lesz, ha a medve tényleg kér. És mi lesz, ha nemcsak a palacsintát, hanem őket is megkóstolja?
A két eszkimó megint nevetett, aztán ölelő mozdulatokkal elmutogatták Turbó mamának, hogy ne féljen a medvétől.
– Ezek az eszkimók elég sokat nevetnek – jegyezte meg Turbó mama, mire Beton tata lefordította neki a mutogatást: – Azt jelenti, hogy ez a medve jó barát – mondta, de azért ő sem volt egészen nyugodt a behemót állat látványától.
– Itt él velünk – hallottak meg ekkor egy kislányhangot nem messze tőlük. Egy olyan hangot, amit értettek. – Hógolyónak hívják és nem bánt senkit – magyarázta a kislányhang.
Inuit
Ebben a pillanatban a SÜN köré gyűlt emberek közül előlépett a kislány, az előbbi hang gazdája. Hosszú, barna haja volt.
– Szia, Inuit vagyok! – mondta.
– Én meg Luca! – nyújtotta a kezét Luca.
– Engem pedig Jolánkának hívnak! Vagyis most már Dominiknak – ment oda hozzájuk Dominik is.
Közben Turbó mama hozzálátott a sütéshez. De akadt egy kis probléma. Olyan hideg volt, hogy a palacsinta megfagyott a levegőben. Amikor feldobta, hogy megfordítsa, az koppanva esett vissza a serpenyőbe.
– Mondtam én, hogy betonból készül! – nevetett Beton tata.
– Nem baj, frizbinek jó lesz – közölte Dominik, és kesztyűs kezével kivette a serpenyőből, aztán elfutott vele, hogy visszadobja Lucának.
Luca elkapta, és Beton tata felé dobta, de ő elejtette, és a palacsinta éppen Hógolyó elé esett, aki azonnal felkapta, hogy megegye.
– Úgy látszik, neki ízlik! – nevetett végre Turbó mama is, elégedetten.
Cicuskám is nevetett az udvarban – már amennyire egy macska nevetni tud –, hisz a jegesmedve tényleg barátságosnak tűnt.
– Jó, ezután nem félek majd tőle sem – mondta Hapsi Pálnak. – Egyébként Cicuskámnak hívnak – mutatkozott be most már ő is.
– Nem láttalak még erre – nyávogta Hapsi Pál.
– Most érkeztem a tengeren – felelte Cicuskám.
– Ott jó sok a hal! – állapította meg Hapsi Pál.
– A kedvenc ételem – mondta Cicuskám nem minden hátsó szándék nélkül.
A terv bevált.
– Hozzak néhányat az enyémből? – kérdezte Hapsi Pál.
– Filézve és jól átsütve kérem! – nyávogta Cicuskám.
Hapsi Pál már futott is a gazdája konyhája felé.
Turbó mama sütödéje
Közben Luca és Dominik úgy döntött, iglut épít Turbó mamának. Dominik ugyanis azt olvasta a tengeri útikönyvben, hogy az igluban az emberek még éjszaka sem fáznak, vagyis, gondolta, a palacsintasütéshez is biztosan elég meleg lesz.
Inuit a többi eszkimóval együtt felajánlotta a segítségét. Eljegesedett hótömböket gyűjtöttek, körberakták a tábori tűzhelyet, és ahogy a fal spirál alakban nőtt felfelé, Luca és Dominik kezdte hóval betapasztani a tömbök közötti lyukakat.
Turbó mama megígérte, hogy amint elkészülnek, mindenkinek süt palacsintát.
De megint akadt egy kis probléma.
Az ugyan nem volt gond, hogy az építmény elég alacsonyra sikeredett, hisz Turbó mama sem volt túl magas növésű, de az már inkább, hogy amikor elkezdte benne sütni a palacsintát, a melegtől a hókunyhó teteje megolvadt.
Beton tata elmosolyodott, és már hozta is a gyorsan kötő szuperbetont. Gondolta, ha abból építi meg az iglut, nem olvad el, az eszkimóknak meg leesik az álluk.
Így is lett. Kivéve, hogy az eszkimóknak nem esett le az álluk, mert már korábban is láttak betonépületet. Igaz, ilyen gyors építkezést, amilyet Beton tata Turbó mama segítségével véghezvitt, még sohasem. Ezért aztán tényleg elcsodálkoztak, amikor Beton tata tíz perc elteltével kijelentette, hogy készen vannak.
Míg Turbó mama a betonkunyhóban sütötte a palacsintákat, Inuit Lucával és Dominikkal elhatározta, hogy meglepetést készít. Elmentek festékért és ecsetekért Inuitékhoz, és mire Turbó mama az első száz palacsintával előbújt, a kunyhó bejárata fölé kék betűkkel fel volt pingálva: TURBÓ MAMA SÜTÖDÉJE.
Turbó mama annyira boldog volt, hogy amikor elolvasta a feliratot, örömében kis híján hanyatt esett.
Aznap minden eszkimónak jutott bőséggel palacsinta. Egészen sötétedésig ettek, és amikor véget ért a lakoma, Inuit egy másik meglepetéssel is szolgált: felajánlotta Lucáéknak, hogy mindnyájan aludjanak náluk.
