Orbán János Dénes
A Lagarfljótsormurinn
Mit sem sejtő tourist, akit
Izlandon vonz a táj,
közölték-é, ott ki lakik,
az északi halál?
Azt persze mondták, hogy a gejzír
gyógyítja reumád s a köszvényt,
s a híres izlandi moszat
visszanöveszti szemfogad,
de említette-é a lösszlényt,
vagy most is füllent ügynököd,
ki Barbadosra küldött sízni,
s grönlandi strandnak ügyködött?
S majd Izlandon, egy ramazúrin
megesz a Lagarfljótsormurinn.
Egy tóban lakik, a víz alatt,
mert ha a víz felett lebegne,
nem a tóban lakna a beste.
Onnan leskelődik brekegve,
azt hinnéd, egy eltévedt béka,
arra sétálsz, és erre békap.
A hossza húsz rőf, néha száz,
szélte tán nagyobb, mint a hossza,
ó, mintha mindég váltakozna,
s minden oldalán volna száj,
csak pillanatig láthatod,
egyet cuppan s már békapott.
Hinnéd, nincs veszély Reykjavíkban,
hisz fölöttébb civilizált,
lánykáknak udvarolgatsz vígan,
és páviánként kiabálsz
egy izgalmas izlandi házibulin?
A zenére jő ám, máris itt van
a Lagarfljótsormurinn.
Ilyenkor röhög, hízeleg,
ha kell, hát énekel veled,
ím, táncolni is láthatod,
és búcsúzóul békap ott,
az északi köri házibulin,
a pajkos lösszlény,
a Lagarfljótsormurinn.
Boczi boczi szürke,
avagy az magyar szürkemarha
ditsérete
(Bémelegítő versezet)
Nem tarka ám ez a boczi,
hanem magyar szürke,
szürke volt az apukája,
szürke mama szülte.
Nem afféle multikulti,
csonka tarkabarka,
van ám néki szürke füle,
pajkos, szürke farka.
Csupa eleganczia,
látszik, hogy nem franczia.
És a szarva, Uramisten,
mily tiszteletet parancsol,
ezért is nem tenyészti az
aggodalmas burkus, angol.
Retteg a macsó gaucho,
rögvest elinal a cowboy,
s ha a szürkemarha tombol,
Don Xavér, a torreádor,
bár vakmerő matador,
tudja, keserű a tor,
s kimenekül a világból.
Ezen aztán jót röhögnek
felénk a tanyasi kölkök,
s körbeveszi jószágunkat
egy csapatnyi hunczut ördög.
Farkán, fülén, szarván, hátán
hét lurkó is csimpaszkodik,
magyar gyerek pajtásának
teremté Isten a boczit.
Ámde Szomor gazda
szerint egyéb haszna
is akad szegénynek…
Oh, egek,
boldog-szomorú végzet…
S e végzet íze oly tömény…
A fokhagyma már érik a kertben,
s a kömény…
A szürkemarha szalámi ditsérete
(Zabáló versezet)
Hol kínál ilyet a húsbolt:
száz gramm termék száz gramm húsból?
Kiskunsági vadasparkba’
füvön nevelkedett marha,
ismétlem: füvön, nem tápon,
van még ilyen a világon?
Összetevők: szürkemarha,
szalonna no meg fokhagyma,
bors, porcukor és kömény,
bikkfa füstje, jó tömény.
Ennyi! Nincs ám guar, xantán,
diglutamát, nitrit, mangán,
sztearát mi emulgeál,
vegyszer nélkül is összeáll.
Nincsen benne adalék,
kifelejtették az E-k
számozott tömkelegét.
Íze nem a laborban
készül – csoda e korban!
És bár kerge ez a kor,
nincs itt kergemarhakór,
állítja a termelő,
igen, ő,
Szomor Dezső,
míg a szalámit tömködöm
magamba itten, Dömsödön.
Használja a nitrites páclét
és a szóját az, aki balga,
a mi marhánk nem tarkabarka,
s a magyar lét igenis más lét!
