Kiss Ottó
Lázár Ervin a kerten át
Este van, nézem a leveleimet az indexes postafiókomban, napok óta jönnek a karácsonyi üdvözletek. A szebb képeket elteszem, mondjuk a Holle Anyó képibe öltözött Szegedi Katáét meg a Kukár Pista háromkirályosát. Van, aki prózát küld, szépet, Jónás Tamás például, Lackfi meg minden karácsonykor verset, szépet. Gyűlnek a postai lapok is a szekrényen, hármat kitettem: a Móra Kalmár István illusztrációját, Tamás Zsuzsáék Csillagszállójának kékbe burkolódzó, sárga csillagos téli táját meg a Kaláka templomos lapját. Ez jött először, az új Kaláka cd-vel érkezett, a Kányádi-vers után a Madáretető címet kapta. Az iwiwen is mindenki boldog, békés vagy áldott karácsonyt kíván, nem is olvasom már, csak rápillantok az üzenetekre. Meg kellene vacsorázni, tűnődöm, amikor a szemem Petőcz András soraira téved:
Szomorú hír Karácsony előtt. Elhunyt Lázár Ervin író.
A literára kattintok: december 22-én 13. 45-kor érte a halál.
*
Tegnap jött meg a Somogy gyerekirodalommal foglalkozó, dupla száma. A címlap szerint 2006. júliusi-októberi, kicsit csúszott ugyan a megjelenés, de amúgy nagyon rendben van: Gombos Péter szerkesztette. Már tegnap bele-belenéztem, de csak ma délelőtt kezdtem olvasni. Az elején van egy esszé és két tanulmány, amelyek a hetvenéves mestert köszöntik. Hátrébb is elő-előbukkan Lázár Ervin neve, például G. Szabó Sára Békés Pál két könyvéről írt tanulmányában: „Tandori Dezső, Lázár Ervin vagy Csukás István, Fésűs Éva élő klasszikusai immár a gyermek- és ifjúsági irodalomnak”…
Délelőtt idáig jutottam, be kellett csuknom lapot, mert indult a buszom anyámhoz.
Éppen csak megebédeltem, aztán jöttem vissza. Mindennap 13. 40-kor érek haza; mire ledőltem az ágyra, hogy folytassam az olvasást, éppen 13. 45 volt.
Meddig élő a halott élő klasszikus?
*
A vacsora várhat, inkább bekapcsolom a királyi tévét. Békés Pált idézik, azt mondja, Lázár Ervin olyan volt, mintha csak egy Lázár Ervin meséből lépett volna ki.
Én kora nyáron találkoztam vele először, és – most már biztos – utoljára. Május elején a Szépírók közgyűlésére mentem a Műcsarnokba, másnap meg a Mesefotel című cd bemutatója volt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Gondoltam, ha már Pesten vagyok, elmegyek oda is, a szervezők egyébként is meglepetést ígértek. A csodaceruzás Sándor Csilláéknál maradtam éjszakára, és már akkor ért egy kisebbfajta meglepetés: kiderült, hogy Lantos Pista, Csilla élettársa készíti annak a bizonyos cd-nek a technikai részét, de (szigorúan önhibáján kívül!) még sehogy se áll vele, pedig másnap bemutató.
A nyomdából hajnali kettőkor jött meg a borító, akkor kezdtük hajtogatni, minek eredményeképpen másnap frissen és kipihenten rohantunk Pistával a Károlyi kerten át a PIM-be. A bemutató után jött az ígért meglepetés is: néhányunknak, akik helyet kaptunk a cd-n, mesét kellett fogalmaznunk, egyet, közösen. Kukorelly, Zalán, Tóth Kriszta, Békés Pál, Háy János, Lázár Ervin és én vállalkoztunk a feladatra. Hogy milyen sikerrel, az csak a mese után levetített filmből derült ki, de arra sem a mester, sem én már nem maradtunk ott. Ő néhány perccel előttem távozott, elbúcsúzott és mosolyogva vitte lefelé a lépcsőn az ajándékcsomagot. Eloltottam a cigarettámat, fogtam én is a csomagomat, indult a vonatom Gyulára. A Károlyi kerten át mentem, ragyogott a nap, éppen a szemembe sütött. Gondoltam, ott megy valahol ő is előttem, csak nem látom: kilépett a meséből, ahogyan ma is, utoljára, bele egyenest a fénybe.
2006. december 22.
(Kiss Ottó szájtja a Bárkaonline-on)
Lázár Ervin
(1936-2006)
