Holle anyó birodalmában
Boldizsár Ildikóval Szepesi Dóra beszélgetett
– A mesének eredetileg az a címe, hogy Holle anyó, nálad pedig Holle anyó birodalma. Miért?
– Mindig nagyon vonzott ez a kútmélyi világ, már kislánykoromban is éreztem, hogy mágikus, földöntúli helyszín, ahol minden megtörténhet. Nem csupán a mitikus Holle asszony alakját akartam fölidézni az újramesélés során, hanem annak a birodalomnak a működését is – ha úgy tetszik szabályrendszerét –, ahol a történet játszódik.
– A történet közismert: a mostohalány és az édeslány, avagy a szorgos és a lusta eljut Holle anyóhoz, és különböző próbatételek után hazatér... Kulcsmotívum Holle anyó dunnája, ami azért csodálatos, mert ha valaki felrázza, az emberek világában hullani kezd a hó, és addig hull, amíg a szorgos kéz jókedvvel paskolgatja, de ha csak ímmel-ámmal rázza, eláll vagy el sem kezdődik a havazás. Miért olyan fontos az embernek a hó?
– Hú, azt hiszem, azt nem tudom megmondani, hogy úgy általában miért fontos az embereknek a hó, inkább csak arról tudok beszélni, hogy nekem miért az… Persze talán vannak a hónak olyan tulajdonságai, amelyek miatt mások is szeretik: például a puhasága, a fehérsége, takarójellege, no és persze az a varázslatos kristályszerkezet. Nekem ezeken túl azért is fontos, mert mindig egy komplex érzés társul hozzá: az öröm és a bánat furcsa keveréke. Örülök annak, hogy az égből aláhullanak ezek a gyönyörű pelyhek, ugyanakkor van bennem fájdalom is, a múlandóság fájdalma… Zseniális egyébként, hogy ebben a mesében épp az Alvilágból indulnak útjukra a hópelyhek… valahogy ez is megerősíti ezt a fájdalmas érzést. A szánkózó gyerekek felharsanó kacaja azonban mindenképpen az örömre való képességet erősíti bennem.
– Eddig nem is vettem észre, hogy van egy különleges szereplő, a macska. „Hej, Lizi, ezzel a lánnyal jó élet költözött a házba!” – mondja a cicájának elégedetten Holle anyó. Neki mi a szerepe a történetben?
– Az eredeti mesében Holle anyónak nincs macskája, de az én képzeletemben igen. El sem tudom képzelni macska nélkül… valahogy hozzá tartozik… hiszen amikor egyedül van, neki is kell valakivel beszélgetnie… Ezért van ott vele az én változatomban Lizi macska, aki egyébként valóságos szereplő, a gyerekeim egykori cicája. Különleges és bámulatosan szenzitív macska volt, pont olyan, mint Holle anyóé…
– Amikor hazaindulnak a lányok, egy kapun kell átmenniük, és Holle anyó elkíséri őket odáig, ahol megkapják jutalmukat. A szorgos lányra aranyeső hull – nemcsak a ruhája, a haja, minden porcikája arannyal lesz teli –, a lusta lány pedig szurokesőt kap. Az arany is eléggé sokkoló lehet, hát még a szurok! Mit jelent az arany és a szurok?
– A mesékben az arany nem a gazdagság jele, hanem a minőségé. Azt jelzi, hogy valaki képes volt a legmagasabb minőségben cselekedni, gondolkodni vagy megszólalni. A rendben lévő hősök és hősnők jutalomképpen aranyozódnak be – arany lesz a hajuk, aranyvirágok hullanak a szájukból, vagy éppen arany ruhába öltözhetnek. A szurok ennek az ellentéte: sötét, ragadós, levakarhatatlan… kemény büntetés ez annak, aki csak mások másolásából akar megélni saját sorsa kimunkálása helyett…
– A mesék befejezése mindig egy kicsit hasonló, nálad így hangzik: „És hogy mi történt velük ezután? Ezt már te is könnyen kitalálhatod. Így volt, mese volt, minden szava igaz volt. S ha nem hiszed, hát járj utána.” Számomra ez a „járj utána” mindig valami további megfejtendőt rejteget. Lehet, hogy itt kezdődik a terápiás lehetőség?
– Pontosan. A terápiában nem történik más, mint utánajárunk annak, hogy mi köze van a mesének és a mesét hallgató kliensnek egymáshoz. Ez nem is annyira egyszerű, van, amikor egy év is kevés a kapcsolat felismeréséhez.
– Ha valakinek kedvenc meséje a Holle anyó, jelenthet-e ez valamit a személyiségére, sorsára nézve?
–Azt nem tudom megmondani „általában”, hogy mit jelenhet az, ha valaki ezt a mesét nevezi meg kedvencének, hiszen ahhoz ismernem kell az élettörténetét. De az minden mesére igaz, hogy ha valami miatt nagyon vonzó vagy éppen taszító a számunkra, annak fontos üzenete lehet az életünkre nézve.
– Az Életválságok meséi–Mesekalauz útkeresőknek című könyvedben is foglalkozol a Holle anyóval. Írod, hogy Holle asszony a halál birodalmának úrnője, élőknek csak átmenetileg lehet ott helyük, az út véget ér, és az új élet kapujában aranyruha jár annak, aki újra kézbe tudta fogni élete fonalát, de az ímmel-ámmal, nem idejében végzett munka után szurokeső a jutalom. Szóval Holle anyó a halál birodalmának úrnője – ez azért eléggé félelmetes, nem?
– Nem azt mondanám, hogy félelmetes, inkább azt, hogy objektív és kíméletlen igazságot hordozó. Nem lehet mindig elfutni a feladatok elől. Holle anyó birodalmában az a tét, hogy az odaérkező lányok időben elvégzik-e a feladatokat… A kenyér megég, ha túlsütik, az alma elrohad, ha nem szedik le időben a fáról, a hópihék pedig jégdarabokká állnak össze, ha nem szállingózhatnak elfelé… Ez azért nagyon kegyetlen életigazság, ezt az igazságot nem hazudja el előlünk ez a mese.
– A mesekönyvet Szegedi Katalin illusztrációi teszik teljessé, már nem is először dolgoztok együtt. Mi a véleményed a rajzokról?
– Elfogult vagyok! De ha objektíven nézem, akkor is elképesztően gyönyörű lett ez a szürreális, halas-pipacsos, álom- és túlvilágbéli mitikus birodalom. Boldog vagyok, hogy annyi év után újra közös könyvünk van Katával.
(Boldizsár Ildikó: Holle anyó birodalma, Szegedi Katalin rajzaival, Cerkabella Könyvkiadó, 2017, 42 oldal, 2890 Ft)
