Totth Benedek
(Bogdán Réka fotója)
Megkérdeztük a „karanténban”
Totth Benedeket
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
A járvány egy monumentális háborús regény közepén ért. Karl Marlantes Matterhornjáról van szó. Eredetiben olvastam, és végig azon gondolkodtam, hogy milyen kemény munka lehetett lefordítani ezt a szöveget. Elég például a könyv végén található 15 oldal hosszú, katonai szakkifejezésekből és szlengből álló szószedetre gondolni. Utána viszont engem is megfertőzött a járvány-irodalom, és Ma Ling Severance című 2018-as könyvét olvastam el. Ügyesen felépített történet, két idősíkon játszódik, közvetlenül a járvány előtt, illetve a járvány kitörése után néhány hónappal. A főszereplő, elbeszélő egy New York-i könyvkiadóban dolgozik, amely csődbe megy a járvány kitörésekor. A végét leszámítva – amit nem szeretnék elspoilerezni – eléggé bejött, főleg ahogy egymásba csúsztatja a két világot, a regénybeli „közelmúltat”, amikor még minden rendben van, zajlik az élet, és a regénybeli (közel)jövőt, amely kísértetiesen emlékeztet a mi karantén-jelenünkre. A posztapokaliptikus vízió erejét nemcsak az adja, hogy nyomokban ráismerünk a bennünket körülvevő világra, hanem a „visszafogottsága” is. Itt nem a The Walking Dead zombijait kell legyilkolni, a gombaspórák okozta járvány mégis hátborzongató hatással van azokra, akik megfertőződnek. Most Houellebecq új regényét, a Szerotonint olvasom, Tótfalusi Ágnes remek fordításában, illetve Philip Roth első, Letting Go című regényét. Talán kitartanak a karantén végéig, bár elég lassan olvasok.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Szórakozásra fordítható időből sajnos nem lett több a karanténban sem, és lassan a tartalomgenerálás szédítő sebességéhez is hozzászokik az ember. Legutóbb a Breaking Bad spin-off sorozatát, a Better Call Sault néztem meg, Vince Gilligan és Peter Gould nem tud hibázni, de tetszett a helyenként túlzó áthallásokkal operáló The Plot Against America/Összeesküvés Amerika ellen is, amely az azonos című Philip Roth-regény adaptációja, a Drót zseniális megalkotója, David Simon vezetésével. A TRIP Hajó karanténszínházát szívesen nézem, legközelebb Maros András egyfelvonásos kamaradarabját mutatják be.
Olvasni jó, sorozatot nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Rendszeresen – mármint magamhoz képest viszonylag rendszeresen – írok novellákat az Index.hu tárcarovatába, és dolgozom egy új regényen is, de erről még babonából nem merek mondani semmit.
(Kérdezett: Kiss László)
