Megkérdeztük a „karanténban”
Kiss Judit Ágnest
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Azonnal rendeltem pár könyvet, hogy ne az interneten töltsem az időm. Margaret Atwood Testamentumok című regényét olvastam minden helyett. Ez A szolgálólány meséjének a folytatása, és nagyon felemelő.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Akinek ilyesmire volt ideje, az vagy nem tanít a digitális oktatásban, vagy nincs játszótárs nélkül maradt kisgyereke. Nekem mindkettőben van részem, mégis nagyon örülök, hogy a színházak sorra megosztották az előadásaikat, mert a Pécsi Harmadik Színház is elérhetővé tette YouTube-on a Prága, főpályaudvar című darabomat.
Olvasni jó, színházazni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Egyrészt Barna Imre kérésére karanténnaplót a Mozgó Világnak, másrészt folytattam a korábbi munkáimat: egy ifjúsági történelmi regényt az 1956-os forradalomról, egy librettót Az ember tragédiájából Gyöngyösi Levente zeneszerzőnek. Illetve a Pagony kiadó Most én olvasok sorozatába és a 3-5-8 perces mesék antológia újabb kötetébe írtam meséket. És pár napja adtam le verset az új rovatot nyitó HVG360-nak.
(Kérdezett: Kiss László)
