Megkérdeztük a „karanténban”
Grecsó Krisztiánt
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Olvasásszempontból úgy reagáltam, mint aki nyaralni ment. Elkezdtem párhuzamosan három könyvet olvasni, Roberto Bolaño 2666-ját, a Szerotonint Michel Houellebecqtől és Bereményi Géza önéletrajzát. Az elsőt a harmadánál hagytam abba, nem tudom, miért, a másodikat a kétharmadánál, mert bár addig nem eresztett, attól kezdve idegesítően kiszámított és ideologikus volt. A Bereményit ízlelgetem, nagy szüneteket tartok közben, nagyjából a felénél tartok. A napokban megrendeltem Láng Zsolt új regényét. Hász Robi krimijét akartam még megvenni, de az összes online rendelőtől elfogyott, a bűnös és büntetett karanténvárosban pedig nincsenek nyitva könyvesboltok.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Darvasinak volt egy remek tárcája a Revizoron a karanténidőről. Tökéletesen egyetértek vele. Nekem sincs semmivel se több időm, sőt, mivel vastagon kiveszem a részem a házimunkából, ami nem azt jelenti, hogy házi kenyeret posztolok a Facebookon, és persze a gyerekkel is sokat vagyok, rövidek és egyformák a napok. Sok sikítás és kislánykacaj a lebegő főzelékszagban. Délután levegőzés az erkélyen és olvasás. Mindenekelőtt ÉS, meg a regények, járatom a Jelenkort meg az Alföldet, így csak késő este nézünk meg egy-egy filmet, általában valami sorozatot a Netflixről. Mostanában éppen a You című szériával nyomasztjuk magunkat. Meglepő stílusfordulatok vannak benne, remek karakterek, de aki nem szeret szorongani, annak nem ajánlom, ahhoz túl sokat ölnek benne.
Olvasni jó, sorozatozni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Ez nem változott, egyébként is az volt a terv, hogy mindenféle kisprózát fogok írni. Novellát, tárcát és ezek átmenetét. Van egy ritkás sorozatom a Nők Lapjában, Régi idők emberei című, és egy még lassabban csordogáló az Indexen, a Pillangó-hatás. Az Élet és Irodalom tárcatárában havonta jön egy rész a Helyekből. Reményeim szerint ez a három ciklus lehet a készülő rövidpróza-kötetem alapja, ne adj’ Isten, ha sikerül jól kidolgoznom őket, az egésze. Csabára kétszer is mentem volna most, volt tervben egy Magamról többet kötetbemutató a színházban, és a városi könyvhetet is én nyitottam volna meg. Mindkettőre nagyon készültem. Ahogy annyi más szép program, mentek ezek is a levesbe.
(Kérdezett: Kiss László)
