(Fotó: Földházi Árpád)
Megkérdeztük a „karanténban”
Babiczky Tibort
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Camus-től A pestist újraolvastam, az általam eddig nem ismert – és kitűnő – új fordításban (Vargyas Zoltán munkája); nagyon élő, minőségi szöveg, ugyanazt éreztem vele kapcsolatban, mint Barna Imre Salinger-fordításánál (Rozsban a fogó): hogy életre kel a könyv, megtalálja a „magyar helyét” (pedig Győry János fordítását is kedveltem). Aztán, ha már Camus, Az idegent (régebben Közöny címen ismertük, itt is szép lett az új fordítás, Ádám Péter és Kiss Kornélia ko-produkciója) és A bukást is elolvastam újra, majd jött A száműzetés és az ország. Ezek mellett rengeteg verset olvastam és olvasok.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
A Lazarvs (ex-Apey & the Pea) próbatermi koncertközvetítését láttam elsőként, március 13-án (aznap lett volna fellépésük az A38-on, a jegyeket őrzöm). Áprilisban mentünk volna Saiidra és a Mulató Aztékokra is (szintén az A38-ra, a jegyeket őrzöm), az ő ténykedésüket is figyelem. Örültem Thomas Lemmer Satie-albumának, gyönyörű felvétel. Ahogyan Nils Frahm Empty című új lemeze is szenzációs.
A színházzal online, bevallom, nem nagyon tudok mit kezdeni. Hiányzik az erőtér.
Ami a filmeket illeti: újranéztük a Felliniket, pótoltuk, ami kimaradt eddig Triertől. Sorozatok közül jelenleg a Sorjonen című finn noir fut épp. Felkészül a Killing Eve.
Olvasni jó, filmet nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Aktív időszak ez a számomra (a korábbi zaklatott tempóhoz viszonyítva sokkal testhezállóbb nekem a lassúság), magamhoz képest sok verset írok. Emellett készülnek prózatöredékek, jelenetek, és rendezgetem a jegyzeteimet. Egy esszét is írtam egy hamarosan megjelenő antológiába, amelynek témája a vírus utáni világ. A szerkesztő, Kőrössi P. József izgalmas szerzőgárdát verbuvált: tudósokat, írókat, egyházi méltóságokat.
(Kérdezett: Kiss László)
