Megkérdeztük a „karanténban” Poós Zoltánt
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Lássuk csak! Alapvetően felkérésekkel összefüggésben olvastam például Afonso Cruz Festő a mosogató alatt című mágikus-realista felnövéstörténetét (Typotex, 2020), illetve Csukás István Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regényét (Delfin-könyvek, Móra, 1976). Mindkét könyvről írtam recenziót, és afféle munkaterápiának fogtam fel a karantént. A „dolgozós” táskámat pedig nem vettem elő két hónapig, de erre csak akkor jöttem rá, amikor észrevettem, hogy a másfél éves lányom már minden kincsét belepakolta. Kertes házban élünk Pestújhelyen, egy diófa alatt olvastam, írtam és játszottam a lányaimmal. A homokozójuk egy cseresznyefa alatt van, amelynek hatalmas ágai átlógnak az Antall-villa kertjéből, abban a bizonyos épületben született Antall József. Mi idáig jól vettük az akadályokat (amik persze voltak és lesznek is, így szép), de legalább többet lehettünk együtt a gyerekekkel, ami nemcsak az ő életükben, de a miénkben is egy emlékezetes korszak.
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Most néztük meg a Breaking Bad összes évadát. Sok évvel ezelőtt, amikor bemutatták, leálltunk vele, mert egy rákos férfi, Walter White küzdelmeit meséli el vérben és amfetaminban abálva, és amikor vetíteni kezdték, érintettek voltunk, azaz a családban többen is rákkal küzdöttek, ezért abbahagytuk a sorozatot, nem tudtuk nézni, de aztán elteltek évek, és most már szembe mertünk nézni a démonokkal. Azt hiszem, a televíziózás történetének egyik csúcsteljesítménye a Twin Peaks és a True Detective mellett. Igazság szerint vissza is kéne fogni a sorozatok nézését, mert csak egy életünk van, és ahogy az Omega üzente nekünk 1977-ben: Az időrabló mindent lát / Kezében az egész világ. Szóval, beljebb lennék, ha néhány nagyregényt olvastam volna el, és nem pedig közepes sorozatokra pazaroltam volna Isten drága idejét.
Olvasni jó, sorozatot nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Írtam verset, elkezdtem egy regényt is, de alapvetően pihenek, töltődöm, anyagot gyűjtök. A karantén kellős közepén jelent meg A felhő, amelyről nem tudott az ég című verseskötetem, amely 18 év verstermésének foglalata. A kötet nem került boltokba, mert pont aznap jelent meg, amikor a könyvesboltok is bezártak. Nem mondom, hogy ez jó érzés volt, de abban bízom, hogy megkapja az esélyt, amikor véget ér a karantén. Talán bemutatója is lesz ősszel, ezzel kapcsolatban még semmit nem tudok.
(Kérdezett: Kiss László)
