Schéner Mihály
Baji Miklós Zoltán
„Szeretet-adás”
Schéner Mihály centenáriumán
A cím egy idézet részlete, amely az 1923. január 9-én, Medgyesegyházán született és Budapesten 2009. május 11-én elhunyt Schéner Mihály Kossuth-díjas festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábtervező, filozófus esszéíró és versfaragó művész-garabonciásra emlékező könyvben olvasható. A kötetet Kortársak Schéner Mihályról címmel 2021-ben, a békéscsabai Meseházi Alapítvány adta ki a Mester századik születésnapjához kapcsolódóan, amelyet 2023-ban ünneplünk. A liber hatvanharmadik oldalán olvashatjuk dr. Szabó Mihály neurológus főorvos – előbbiekben részletében – idézett mondatát: „Szeretet-adás: mondta a művészetre. Talán annyi szeretetet adott a művészetén keresztül, hogy az úgynevezett hétköznapi életében ebből már kevés maradt.”
Igazából nem erről a kiváló, a Schéner Mihály és művészete iránt érdeklődő olvasónak ajánlott kötetről kívánok írni, de a lentebb közölt, emlékező „levelem” kontextusba helyezéséhez szükségesnek éreztem hivatkozni rá, mivel egy példányát én is birtokolhatom, amelyet ajándékba kaptam egy alkalmi közreműködésemnek köszönhetően. Annál is inkább, mivel „in memoriam, gondolatfolyam-könny-pára-párna-felhőm” annak eredményeképpen született, hogy Veres Kriszta, a békéscsabai Meseház vezetője engem is, mint aktív emlékezőt felkért, vegyek részt a Schéner Mester által annak idején életre hívott, a Szent Mihály Napi Játékok rendezvénysorozathoz kapcsolódó, Meseházi boldogságetakarító ünnepen. Gondolati indítómankó gyanánt minden közreműködőnek elküldött egy, a mestertől származó idézetet. Erre építve született a Schéner Mihályhoz szóló, a művészt születésének centenáriumán köszöntő levelem. Íme:
Kedves Mester!
Olvasom a tőled származó idézetet: „...irgalmas az Úr hozzám, erőt ad kezemnek és szívemnek, hogy megvalósítsam a földit és az égit...”, s ekkor döbbenek rá, milyen szerencsés vagyok, hogy életünk él-pályái egy időben összeértek, megismerhettelek. Bevallom, idézett gondolataiddal megfogalmaztad a bennem is pulzáló hitet.
Különös személyiséged már huszon-páréves koromban megragadott, nem egyszer előtűnik emlékezetemből a korai emlékkép, amikor csabai műterem-szomszédoddal, barátoddal, Vágréti Jánossal mint két ószövetségi próféta sétálgattatok az Andrássy úton, és a külső érzékelést félretéve egy auraburokban emelkedve az aszfaltozott járda fölé „toltátok a szellem szekerét”.
Már mindketten kiléptetek, az egyre zaklatottabb téridőből, de alkotó szellemiségetek végigkíséri életemet.
1997 táján kerültünk személyes kapcsolatba, én mint a Megyei Művelődési Központ munkatársa és mint pályakezdő festőművész, főnökeim kérésére segítettem megoldani, feloldani a Meseház mesebútorainak általad megrajzolt és menetközben többször megváltoztatott figuráinak életre keltése során a népi fafaragók és közötted kialakult feszültséget. Sikerült, a Mesekeltető asztal most is várja, hogy mögé üljön a mesemondó és köré gyűljön a csillogó szemű, a mesére nyitott fülű és szívű gyermekkoszorú. Innét kezdve kapcsolatunk valódivá, élővé vált, amiért nagyon hálás vagyok, Mester!
1991-ben egyik munkádat kölcsönadtad az első pósteleki Csalánleves Fesztiválunkra, támogattad kortárs kezdeményezéseinket. Kérésed szerint, mint mondtad: „két csabai avangard” (Gubis Misi és én) is legyen benne a Szent Mihály napi Boldogságbetakarító, a Meseház udvarán és termeiben rólad forgatott filmben. Benne voltunk, sőt a Munkácsy Mihály Múzeumban rendezett kiállításodon készült kulissza-csoportképen is láthatóak vagyunk.
1992-ben győzködted a város közművelődési vezetőit, hogy támogassák művészeti kiteljesedésemet. Nagy megtiszteltetés volt, hogy festett műveid szerigráfiává alakításában, Gubis Misi szakmai irányítása alatt én is részt vehettem a Schéner mappa elkészítésében.
Persze volt olyan is, hogy megorroltál rám, a mára már művészettörténeti tananyagként is számon tartott Skin@ukcion című totálmédia projektem miatt, de „haragod, rosszallásod” pár év múlva szertefoszlott. Amikor megláttad a budapesti Műcsarnokban kiállított Zen-Kanta című installációmat, tetszésedet egy A/4-es méretű elismerő rajzzal fejezted ki, amit annyira, de annyira elrejtettem valamelyik, a raktáramban őrzött mappába, hogy most, ma, amikor kerestem erre a Mihály napi ünnepségre, hogy a jelen lévőknek is megmutathassam, sehol nem találtam.
Általad ismerkedhettem meg, folytathattam beszélgetést olyan nagy költőkkel, írókkal, mint Ágh István vagy az erdélyi Páskándi Géza. Köszönöm, Mester, hogy különös figyelmed és segítséged által bekerülhettem e szellemi körbe!
Mester! Te egy zseni voltál, rajzaid, festményeid, bábjaid, díszleteid, szobraid mellett írásaid is magas szellemi elhivatottságról, széleskörű, beavatott műveltségedről tesznek tanúbizonyságot. A három békéscsabai Mihályok közül: MUNKÁCSY – SCHÉNER – GUBIS, Te vagy az egyik világító oszlop. Nagyságotok, jelentőségetek előtt igyekeztem tisztelegni, amikor téglából elkészítettem a szellemiség őrző totemeiteket, amelyek egy évvel ezelőtt kerültek a Munkácsy Mihály Múzeum épületszárnyának tetejére.
Tisztelettel zsenid egyik nagy tisztelője,
tehetsége szerinti őrzője, a „helyi avantgárdok” közül,
a még élő-szolgálatban lévő: BMZ
Békéscsaba, 2023. január 9.
Megjelenik a Bárka 2023/1-es számában.
