Képzőművészet


Bátai Sándor Princípiumok című kiállítása
2019. május 15. – június 30.
Műcsarnok#Box
1146 Budapest, Dózsa György út 37. 

 

Vez__rk__p_Megnyit___B__tai_S_tn__sz.jpg
Megnyitó: Bátai Sándor és Szeifert Judit művészettörténész

 

Abafáy-Deák Csillag

 

Képírás

 

A kiállítás alapvetés, benne a világ kozmikus rendje, az élet legfőbb (elsődleges) aspektusa.  Bátai eltávolodik a jelentől, a jelen non-verbális jeleit keresi, a mögöttes tudatot, érzést, amely összekötötte az embereket, kommunikációt teremtve az egyes egyedek között. Lenyomatai közösségi pillanatokat, élményeket, konvenciókat rögzítenek, amelyek nem az írásbeliség  elsődleges jellemzői, hanem a képírás (képi beszéd) univerzalizmusa.

 

1._sz__B__tai_S__ndor___sform_0x70cm.jpg
Ősformák II

 

Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. (Mózes Első Könyve, 1. fejezet). Bátai földjén nem látunk zöldet, csak földszíneket és a csírázó organikus struktúrákat, azaz a rend valamilyen képzetét. Mintha maga teremtené a világot, a természetet. Nagy kihívás ez. Bátai nem akar Isten helyébe lépni, kezdetben volt a szó, de műveiben folyton ott a teremtés kísértése, Isten szelleme, az időtlenség, az eredet, a kezdetek kezdete, a világ összetettsége és egyszerűsége. Nem törvénykönyveket látunk, emlékeket, töredékeket igen. Számára mi maradt meg a világ egészéből, azt mutatja meg.

 

2._sz_B__tai_S__ndor_F__ld_II._techn.jpg
Föld II

 

Művei organikus archívumok, koptatottságuk ellenére is időt állók. Bátai olyan textúrát és faktúrát hoz létre, amely kalandozás is, az ősformákhoz, az ősformák idejéhez és egyúttal kapcsot teremt régmúlt és jelen között. A forrást kutatja, az eredetet, alapelvet, vezérelvet, alaptételt, a kezdetet. Az azelőttit. Az örökletességet, a folytonosságot, a harmóniát. Kirekesztettség nélküli világ. Értékrend. A múlt fénye, mint távoli csillagok fénysugara érkezik jelenünkbe, látjuk és tudjuk, nagyon messziről érkezett, talán forrása már nem is létezik.

 

3.sz_B__tai_S__ndor___r__s_I.I32_5cm.jpg
Írás I,II,III.

 

Meleg és közepesen sötét, rozsdás árnyalatokat (vörös-narancs-sárga-sárgászöld színtartomány), ún. földszíneket használ. Ezek a talaj, a homok, egyes kőzetek, az avar, a fák kérgének és a földfestékek színei. Terepszínek. Terepre hív minket. Bátai közel hajol a természethez, még ha absztrakt módon is teszi. Színei vibrálnak. Műveiben visszatükröződik a talaj, a föld, a természet. Tükörképet alkot, egyfajta egészséges önképet is ábrázol, alkotói törekvése erős empátiával párosul, képes választott tárgyával azonosulni, belülről láttatni, megérteni a világ (a természet) rendjét, mások számára is érthetően.

 

 

4.sz_B__tai_S__ndor_T__rv__nyt0x50cm.jpg
Törvénytábla

 

Lázadás is ez az alkotó módszer, lázadás a közhelyes, formabravúrokkal teli és üres alkotásokkal szemben. Kockázatos vállalás ez Bátai részéről, hiszen maga is szembesül a hiány, az üresség természetével, az önismétlés veszélyével, a megrögzöttség határaival, amely könnyen válhat ijesztővé és átláthatatlanná. Mindvégig alázattal közelít választott témájához, mondhatni realistán. Ahogy preparálja a kép anyagát, elmélyülten, nagyfokú technikai és mesterségbeli tudással, megóvja attól, hogy kiűzze műveiből az álmot, a képzelet erőit és energiáját. Felperzselt földeket látunk, megperzselődött papírlapokat, rajtuk az írás néhány jelével. A szén feketéje, a fatörzsek barna tónusa, a sárguló levelek okkerei, a föld vöröse az időtlenségbe burkolja a képeket, sérüléseket, hiányokat jeleznek, és mégis harmonikusnak látjuk, érezzük Bátai alkotásait. A Rétegek (2002) című három darabból álló, merített papírból készült, egymáson elmozduló rétegekből felépülő festménye szintén a környezetünkben fellelhető valóságszeletek; a rozsdásodó vagy omladozó vakolatú felületek metaforáit fogalmazza meg (Szeifert Judit).

 

5._sz_k__p_Enteri__r.jpg
Enteriör

 

A természet nyugalma is ott lappang a képeken, a kikezdhetetlenség, a biztonság érzete. Az alkalmazott színek és árnyalatok változatossága a nyomasztó térérzetet enyhítik. A természet színe az élet színe, a megborult harmóniát állítja helyre a nézőben. Mintha a mediterrán földön, Toszkánában járnánk, vagy a tengerhez közel, mintha kifelé igyekeznénk a sivatagból, hullámok és pergő homok kísér utunkon, általa az idő múlása és megállíthatatlansága. Az idő múlik, de ebben a múlásban van valami változatlanság, valami időtlenség. Műveinek egyik sajátossága ez az intenzív kettősség, a mozgás és a mozdulatlanság harmóniája és feszültsége.

A ballisztikus rakéták, műholdak, holdjárók, idegen bolygók meghódításának, civilizációk keresésének világában Bátai két lábbal áll a földön. Ezen a földön él, és itt keres valamit, csodát, emberit, a föld absztrakt képét. Tulipán Zsuzsanna kurátor jól használta ki a terem adottságait. A sejtelmes megvilágítás is azt sugallja, mintha barlangban vagy sírkamarában járnánk. Már két lábon járunk, nem csak képeket, barlangrajzokat vésünk a falra, hanem jeleket, olvasható jeleket, szimbólumokat, amiket nyelvileg még nem tudunk kimondani, szimbólumokat, amelyek csak szemmel és aggyal felfoghatóakat. Képi világra, szavak nélküli képi világba tekintünk, mintha hieroglifákat látnánk, a kezdeti lépések elvezetnek a kimondható szavakhoz, gondolatokhoz. Elgondolkodhatunk azon, hogy jelenünk egyre romló nyelvi állapota és a kommunikációban a piktogramok, emojik, szmájlik egyre gyakoribb használata hogyan válik érzelmeink egyre szegényesebb módon való kifejezésére.

 

6._sz._k__p_F__ld_III.jpg

 

A föld elsődlegesen az ember és a természet létezési helyét jelenti. Az a hely, amelyet megművel, de a földön templomot is épít, szent helyet. A földből bújik ki az élet, a föld tartja el az embereket, a földbe temetkezünk. A föld olyan tér, amely az embert felfedezésre, mozgásra csábítja. Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség fészke a zord űrben! (Babits Mihály). Bátai absztrakt művei (képírásai) az alkotó embert (földmívest, írnokot, szerzetest) is megidézi, egyrészt a hagyományok követése által, másrészt a természethez forduló gondolkodót. A kézművesség erejét, fontosságát hangsúlyozza, ami mai gépies (mesterséges intelligenciára épülő) világunkban egyre jobban háttérbe kerül.

Bátai megidézi a pusztítást, az égetett szélű papírlappal az elmúlást, a lassú megszűnést is. Nem félek a haláltól, mert tudom mi. Olyan, akár a többi földi holmi (Kosztolányi Dezső).

 

7._sz_k__p_B__tai_S__ndor___sf0x70cm.jpg
Ősformák I.

 

Kölüs Lajos

 

Földmíves sorok

 

Petőfi Sándor így ír a Felhő ciklusában: Földét a földmives felszántja, /Aztán beboronálja./Képünket az idő felszántja,/ De be nem boronálja./ (Földét a földmives, 1846).
Bátai alkotásait nézve más is eszembe jut. Az írástudatlanság. Amikor még kevesek kiváltsága volt az írás, rangot, tekintélyt jelentett annak birtoklása, tudása. Bátai képei olyan jeleket hordoznak, amelyek bárki számára ismerősek, érthetőek, de homályosak is.

Hányszor idézték már a francia analfabéta földmívest, aki naponta a mezőről hazafelé betért faluja kis templomába, és ott hosszan elidőzött. Egyszer megkérdezték, mit csinál annyi ideig. "Imádkozom" -hangzott a válasz. "Te, aki olvasni sem tudsz?" "Igen. Nézem Jézust, és ő néz engem." (http://felsogod.plebania.hu/images/papok/DrHollBela.pdf).

 

8_sz._k__pB__tai_S__ndor_F__ld_techn.jpg
Föld I.

 

Én is nézem Bátai Sándor műveit, nem először, számos itt bemutatott művét ismerem. Nem imádkozom, de előttem van gyerekkorom, az őszi szántás, lóval, nem traktorral, ahogy apám iszákjából szórja a magot. Ahogy tavasszal sorról sorra lépve kapálja a kukoricát, fejkendős anyám követi. Nézem őket, jelen időben, egyikük sincs már. Akiben felsejlik a földszeretet, azonnal érti Bátai alkotásait (Föld I-II.,2009,vegyes technika). A pontokat, vonalakat, a határokat. A saját földnek is határa volt, mezsgyehatár. A mi földünk. Bátai univerzálisan közelít saját világához, olyan nyelvet használ, amelyet más földrészen is értenek. A föld nyelvén beszél. Másként is mondhatom: a kódexek nyelvén, vagyis az írástudók nyelvén. Még nincs Gutenberg, még kézzel írnak, pennával, lúdtollal. Minden betű, minden sor jelentőséggel bír, egyedi, inicializált. Kevesen vannak, akik értik e sorokat, az írást. Kivételes helyzetben vannak, egyiptomi papok, szerzetesek. A kultúra őrei. Bátai is őr, ha önként vállalta is, hosszú ideje ezen a nyelven beszél, egyre mélyebbre ás, amikor az X és Y generáció már a media nyelvén beszél  és kommunikál. Képekben üzen, udvarol, olvas.

Bátai mintha keresné a múlttal való kapcsolatot, mintha meg akarná érteni az akkori emberek gondolkodását, helyzetét. A vetést, az aratást, a búzaszemeket. Szent Péter székfoglalásának emlékezetekor, amikor az ország egyes helyein gabonát vittek a szobába, a sublót tetejére a feszület, meg a házi örökmécs alá: essék fényvilág a búzára, szép legyen a termés (http://felsogod.plebania.hu/images/papok/DrHollBela.pdf).

 

9._sz_k__p_B__tai_S__ndor_F__l0x70cm.jpg
Földírás V.

 

Bátai archaizál, visszább lép, a múlt távoli jelenébe (Földírás V.,2018, papíröntvény, növényi festékek, 60x70cm). Visszavarázsolja őket, holott egy arcot, egy kezet, egy lábat sem látunk, de nyomokat igen. Nyomról nyomra halad, akár egy archeológus, mindent megvizsgál, mindent számba vesz, rögzít, majd újra rendez, nem zavarja, hogy hiányra lel, hogy valami nem jön ki, valami nem válik kerek egésszé, torzóban marad (Ősformák I-II., 2001., papíröntvény, anilin, 100x70cm). Ezek a hiányok adják műveinek erejét, belső energiáját, mert agyunk, szemünk ki akarja egészíteni, pótolni akarja a hiányokat. Így vagyunk a görög szobrokkal is, a félkarú milói Vénusz a szépség alapértéke.

 

10._sz_B__tai_S__ndor___sforma0x70cm.jpg
Ősforma

 

Bátai is az alapértékeket keresi, a princípiumokat (Ősforma, 2001, papíröntvény, anilin,60x70cm). Mintha ékeket keresne, a legegyszerűbb formát, amely olyasmire is képes, amit első látásra nem is gondolnánk. Az ék egyike az egyszerű gépeknek két, többnyire szimmetrikusan összeillesztett lejtőből származtatható. Igen régi eszköz, használata a messze történelem előtti időkben kezdődött. Segítségével megváltoztathatjuk az erő irányát, támadáspontját, segítségükkel erőkifejtésünket megsokszorozhatjuk. Bátai nem használ éket, de látni a képein, hogy megváltoztatja vagy megváltoztatta az erő irányát, a támadáspontot. Koptat, csiszol, áztat, nem kutyabőrt készít.

Adódik a kérdés, művei által hogyan juthatunk közelebb jelenünkhöz, önmagunkhoz, másokhoz? Képeinek relevanciáját a jelenhez való rejtett kötődése adja. Hogy visszaírunk a múltba, amit ismerni szeretnénk, megismerni, feltárni, felidézni és megőrizni. Következetesen és kitartóan készíti műveit, koherens világot hoz létre, képi variációi nem ismétlések, hanem újabb közelítések, próbálkozások, kiegészítések az ismert és az ismeretlen múlthoz, a kettő összekapcsolásához.

 

11._sz_k__p_Enteri__r_2..jpg
Enteriör 2.


Valami kinyílik szeme előtt, amit velünk, nézőkkel szeretne megosztani. A felszínre hozza, jelzi a dolgok megtalálását. A sír fölé hajol, emlékezik. Nyomot hagy maga után (Írás I.II.II., 1997-98, papíröntvény, laponként, 67,5x32,5cm). A végtelenséget keresi, közel a földhöz, nem tengeren jár, nem is a mennyben. Az anyaföld és a szülőföld szentségét is megjeleníti, a családot, a közösséget is előhívják ezek a képek. Az otthont, az otthonosságot. A tudás biztonságát és kételyét, mikor teljes valami, mikor kell belenyugodni abba, hogy a teljesség elérhetetlen. A föld nyelte el ezeket a képeket, a föld alá süllyedtek. Bátai nem hagyta, hogy végleg eltűnjenek, hogy végleg elenyésszenek.

Nem az idegen földet állítja szembe a saját földjével. Épp ellenkezőleg. Földim vagy, ez a mi földünk - hangsúlyozza. A bizalmatlanságot száműzi képeiből, még akkor is, ha képeinek számos vonása szokatlan, számunkra kevésbe ismert. Képi nyelve identitást hordoz, kultúraközösséget, stabilitást. A mértéket, a hosszúságot és a szélességet. A föld nem maradhat parlagon, azt művelni kell. A földnek (pergamennek, papírnak) arculata, kinézete, külseje van. Igaz, nem látjuk a belsejét, a gyomrát, szívét, tüdejét, de halljuk a szív dobbanását, a művek lélegzését.

Bátai képein a mozdulatlanság mögött felsejlik a mozgás is. Hullámzik a föld is alanti tűzektől, / Repedez itt és ott, s rotyogással égő / Gyomrából pokoli bűzt lehel a kénkő (Arany János). Bátai újból felépít valamit, ami talán a valóságban nem is létezett, a képzelet nyomán jött létre, mégis úgy hat, mintha nem is fikció lenne. Eltünteti a határt a képzelet és a valóság között, nem tudni, mi az eredeti és mi a másolat, megszünteti az éles határvonalat közöttük. S egy talpalatnyi föld elég nekem, Hol a tagadás lábát megveti (Madách Imre).

Réginek (régiesnek) hatnak a képek, de tudjuk róluk, hogy nem ezer éve hozták létre őket.  Nem a Tihanyi Apátság alapító levelét látjuk, de nem is valamelyik Mátyás kódexet (Corvinát). Bátai alkotásai ezeknél is régebbi kort, időszakot idéznek fel bennem (Törvénytábla, 1985-2005, olaj, farost, 50x50cm). Az ember vágyainak darabjait látjuk, ajándékokat, adományokat, amit csak elveszíteni lehet, de visszaszerezni nem. 12. sz. kép

Bátai képeinek szakralitása rejtett szakralitás. A föld, az írás, a papír szentsége. Az univerzum előhívása, az anyagi-testi tapasztalatok kezdete és annak rögzítése. Az emlékezet befejezetlensége és befejezhetetlensége. Az emlékezet anatómiája, amely töredékekből építi fel, állítja helyre és őrzi meg a kulturális múltat. Szubjektíven, érzékenyen. A vakfoltokkal, hiányokkal (a megismerés korlátaival) együtt.

 


Főoldal

2019. június 17.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png