Szil Ágnes
Weöres-konferenciával
nyitotta évadát
a Gyulai Várszínház
Weöres Sándor a múlt század második felének egyik legmarkánsabb költőegyénisége volt, s míg gyermekversein generációk nőttek fel, filozofikus költeményeit és drámáit kevesebben ismerik. Június 26-27-én a Gyulai Várszínházban Weöres munkássága állt a középpontban, versműsorral, három drámájának színrevitelével tisztelegtek az emléke előtt, mindennek nyitányául pedig irodalmi konferencia szolgált a Mogyoróssy János könyvtár hűs falai között, a beszédes „Perzselő szomjat kelteni a jóra…” címmel.
Elek Tibor bevezető szavai
Az első előadó, Kenyeres Zoltán irodalomtörténész, Weöres monográfusa a költővel való találkozásának felidézésével indította Kötöttség és kötetlenség, Orpheusztól Próteuszig címet viselő előadását, amely nemcsak elmélyült és sokoldalú, hanem élvezetes, helyenként humoros is volt. Kiemelte az életműben a verszene (fluidum) fontosságát, és megkülönböztette egymástól a „beszélni valamiről” és a „mondani valamit” jelenségét. Zalai Bélát idézte az életműre vonatkoztatva, miszerint azért nem tudunk eljutni az „én”-hez, mert mindig a tudatban vagyunk. Az előadás több pontján vetette össze a költő poétikáját az egy emberöltővel idősebb Adyval, és véleménye szerint Adyval ellentétben Weöres nem individualizált, hanem kitágította az én határait.
Kenyeres Zoltán,
Széchenyi-díjas irodalomtörténész
Falusi Márton Poétikai és politikafilozófiai dilemmák a Le Journal című versben címmel tartott előadásában e vers textusához szorosan ragaszkodva mutatta be Weöres kultúrtörténeti, filozófiai és vallási utalásait, összevetve Kormos István Nakonxipánban hull a hó és Petri György A hagyma szól című költeményeivel.
Falusi Márton költő, irodalomtörténész
A konferencia második felében nem a költészet, hanem a filozófia és a színház került előtérbe. Farkas Attila Mese és filozófia Weöres Sándor drámáiban címmel beszélt főleg A kétfejű fenevadról, és annak jelképiségéről. Véleménye szerint a költő legalább annyira filozófusként írt, mint Dosztojevszkij a maga műveiben, ugyanakkor a művészetnek az antikvitásnál is ősibb metafizikai rétegeibe törekedett vissza, s ez utóbbi tétel a nap összes előadásában egybehangzott. Weöresnél – akárcsak Istennél Szent Ágoston szerint – az idő egyben van, ennek illusztrálására bemutatta és heraldikai módszerekkel elemezte A kétfejű fenevadat, azaz a Lipót-címert. Ugyancsak érdekes volt az is, hogy a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mesei zárlat tulajdonképpen kizáró ellentétben van a drámaisággal.
Farkas Attila filozófus
Az előzetesen meghirdetett (és e sorok írója által leginkább várt) Smid Róbert: A vers mint textúra – szöveg és szövet a Rongyszőnyegben az előadó külföldi tartózkodása miatt elmaradt, helyette azonban valódi csemegét kaptunk Butz Hunornak, a Térszínház alapító rendező-igazgatójának a Weöres-darabokat bemutató előadásával. Némileg irodalmon kívüli szemszögből, ha úgy tetszik, a praktikum felől, a színház világából közelítette meg a Weöres-drámákat, többek között az előadhatóságot vizsgálva (persona-azonosságok), és több előadás zárlatát elemezte a hatvanas évek végének érájában, az akkori kultúrpolitika kontextusában, a korszak tanújaként. Impulzív előadását színesítette a költővel való találkozásokra, beszélgetésekre való emlékezése is.
Bucz Hunor rendező
A konferencia méltó és inspiráló kezdése volt a Weöres Sándor Napoknak: a költő az előző fél század egyik legkiemelkedőbb életművét hagyta hátra, izgalmas textusokat biztosít mind a kutatás, mind a színház tudósai számára.
A felvételeket Kiss Zoltán készítette.
